Egyre több ország jelenti be a 2050-re vonatkozó klímasemlegességi ígéreteit, és a nyugat-balkáni országok a Szófiai Nyilatkozat elfogadásával már elkötelezték magukat e cél mellett, azonban a konkrét hosszú távú cselekvési terveiket még ki kell dolgozni. A Green Policy Center új tanulmánya ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet hosszú távú stratégiákat felállítani az Energiaközösség klímasemleges jövőjének elérése érdekében.


A mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást érintő vízkészletek elvesztése vagy a minőségi ivóvízhez való hozzáférés; az emelkedő hőmérséklet, amely kedvező feltételeket teremt új trópusi betegségek elterjedésének és a klímamigrációnak – az éghajlatváltozásnak már most is vannak negatív hatásai az Energiaközösség országaira (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Georgia, Koszovó, Moldova, Montenegró, Szerbia, Ukrajna)  nézve, és a tétlenségnek még súlyosabb környezeti, politikai és gazdasági következményei lesznek.

A Párizsi Megállapodás egyértelműen bevezette a klímasemlegesség célját, mint a nemzetközi éghajlat-politika hosszú távú célkitűzését. Ez a hosszú távú globális jövőkép rövid és középtávú nemzeti éghajlatváltozási erőfeszítéseket igényel. Sőt, az IPCC 1,5 ° C-os különjelentésének közzététele óta az az elvárás, hogy a század közepére elérjük a nettó nulla kibocsátást annak érdekében, hogy enyhítsük egy katasztrofális éghajlati jövő bekövetkezésének esélyeit.

A Green Policy Center új tanulmánya felmérte a klímasemlegességi célok felállításának és végrehajtásának pozitív hatásait és együttes előnyeit az Európai Uniós szomszédos országaira nézve. Ilyen célok kitűzésével a szomszédos országok hozzáférhetnek olyan fejlesztési forrásokhoz, amelyek támogatják az igazságos átmenetet a klímasemleges gazdaság felé. Továbbá ezáltal ezek az országok potenciálisan csökkenthetik az Európai Bizottság által javasolt, EU határain érvényesítendő karbonvámok rendszerének (Carbon Border Adjustment Mechanism, CBAM) hatásait is azáltal, hogy nemzeti vagy regionális szén-dioxid árazási rendszereket hoznak létre, amelyek összeegyeztethetőek a EU ETS rendszerével.

Ezenkívül a klímasemlegessé válás megszüntetné az EU-val szomszédos országok súlyos levegőminőségi problémáit, ezzel állampolgáraik tízezreinek életét mentenék meg, valamint az egészségügyi rendszereikben és gazdaságukban felmerülő költségeket takarítanák meg. A klímasemlegesség elérését az élelmiszerrendszerekre és a környezetre nézve is pozitívan értékelte a tanulmány. Emellett a fosszilis tüzelőanyagok és az azokra vonatkozó támogatások fokozatos kivezetésével a pénzügyi források felhasználhatók a gazdaság fejlesztésére és a foglalkoztatottság növelésére a vizsgált országokban.

A tanulmány a klímasemlegesség elérésének gazdasági vonatkozásait is pozitívnak ítélte meg. A CBAM hatásainak elkerülésével az EU szomszédos országai versenyelőnyben lennének azokkal a globális versenytársakkal szemben, akikre hatással lesz az új intézkedés. Az Európai Bizottság felülvizsgálta a kereskedelempolitikáját, és megerősítette az EU digitális és zöld átmenet ösztönzésére vonatkozó terveit. A zöld és igazságos átmenet megkezdésével a vizsgált országok még jobban kiaknázhatják az EU-val történő kereskedel pozitív hatásait. A pénzügyi szektor is folyamatosan teszi zöldebbé portfólióit, ezért a pénzügyi források is egyre inkább a fenntartható beruházások felé áramlanak. Ezek az új zöld pénzügyi eszközök, valamint a szomszédos országok hatalmas energiahatékonysági és megújuló energia potenciálja támogathatják a zöld, jó minőségű munkahelyek létrehozását és a klímasemlegességi cél elérését.

A már elfogadott úgynevezett Európai Klímarendelet is megerősíti ezt a globális tendenciát, és kijelenti, hogy az EU 2050-ig klímasemleges lesz. Ezen felül az EU Klímarendelete elkötelezi magát a negatív kibocsátások 2050 utáni elérése iránt, vagyis túlmutat a klímasemlegességen. Annak érdekében, hogy az EU éghajlatváltozási jogalkotási szerkezete összhangban legyen a 2050-es klímasemlegességi céllal, a Bizottság felülvizsgálja a vonatkozó uniós jogszabályokat, és július 14-én egz új javaslatcsomagot terjeszt elő. Ennek a csomagnak a hatásai továbbgyűrűznek az Energiaközösség joganyagjára is.

Az uniós klímarendelet egy hatékony klímapolitikai jogrendszer kulcselemeit is tartalmazza, amelyeket a szomszédos országoknak is figyelembe kell venniük, mint például:

  • az időközi célok meghatározásának módszertana,
  • egy tudományos tanácsadó testület létrehozása,
  • és a szándék arra, hogy állandó jelleggel működjenek együtt az érintett ágazatokkal a klímasemlegesség felé vezető útjuk megkönnyítése érdekében.

Az Európai Zöld Megállapodás és a Nyugat-Balkáni Gazdasági és Beruházási terv arra szolgál, hogy támogassa a szomszédos országokat a klímasemleges gazdaság felé történő igazságos átmenetben. A klímasemlegesség elérése érdekében a hosszútávú  tervek kidolgozása minden bizonnyal egyre inkább elvárássá válik az EU külső partnereivel szemben, a társulási megállapodások és az Energiaközösség jogszabályrendszere révén.

Továbbá egyre több EU-tagállam fogad el nemzeti klímatörvényeket és hosszú távú éghajlat-változási stratégiákat 2050-re vonatkozóan. Ezek a források különösen hasznos jógyakorlatok lehetnek a szomszédos országok számára. A tanulmány az eddig elfogadott nemzeti klímatörvények alapvető elemeit foglalja össze a következő szempontok kifejtésével: tervezés és intézkedések; nyomon követés és felülvizsgálat; intézményi megállapodások; politikai-tudományos együttműködés és a társadalom részvétele.

A már benyújtott hosszú távú stratégiák tekintetében a tanulmány elvégezte a jógyakorlatok elemzését, ezeket két nagy csoportra osztva: az egyik az eljárási és a végrehajtási kérdésekre, míg a másik az érdemi kérdésekre fókuszál. Végül a Green Policy Center tanulmánya bemutatja az országos esettanulmányokból levont tanulságokat, valamint a COVID-19 legújabb tapasztalatainak kezelésére vonatkozó következtetéseket a klímaváltozás elleni fellépés tervezése és megvalósítása szempontjából. Az anyag arra a konklúzióra jut, hogy a klímasemlegesség nem azt jelenti, hogy a vizsgált országok nullára kell hogy lecsökkentsék kibocsátásaikat; a szén-dioxid elnyelők használatával csak alacsonyabb szintre kell azokat csökkenteniük, miközben a zöld technológiák és a környezetbarát szakpolitikák megvalósításával továbbra is elérhetik a gazdasági növekedést és az igazságos átmenetet egy klímasemleges jövőbe.


A tanulmány az alábbi linken érhető el:



Share: