A természet nemcsak háttér vagy díszlet lehet az alkotásban, hanem olyan élő közeg, amely ritmust, csendet és belső egyensúlyt ad a művészetnek – erről beszélgetettünk a Klímabajnokok podcast legújabb adásában Kollár-Klemencz László dalszerző, énekes, iróval.
A Klímabajnokok rádióműsor 2026 tavaszi évadában ezúttal olyan ismert és elismert emberekkel beszélgetünk, akik a napi munkájuk mellett elkötelezettek a zöld témák támogatása mellett is, mivel történetük inspiráló lehet számunkra is.
A műsor vendége ezúttal Kollár-Klemencz László volt, akit a legtöbben a Kistehén zenekar frontembereként ismernek, de íróként, filmkészítőként is régóta aktív alkotó. A beszélgetés középpontjában a természethez való személyes kötődés, valamint annak művészi és emberi jelentősége állt. Kollár-Klemencz már gyerekkorában erősen kapcsolódott a vidéki tájhoz: a falusi lét, a határ végtelen tere és a vadon élő állatok megfigyelése olyan mély élményeket adott számára, amelyek később alkotói világát is meghatározták.
Arról is beszél, hogy a természet szeretete szerinte velünk született hajlam, amelyet a családi minták és a személyes élmények tovább erősíthetnek. Bár sokáig nem tudatosan jelent meg műveiben ez a kötődés, a vidékre költözés után egyre hangsúlyosabbá vált zenéiben és írásaiban is. Az erdő közelsége, az évszakok váltakozása, a csend vagy éppen a természet hangjai mind olyan inspirációs forrást jelentenek számára, amelyek nemcsak témát adnak, hanem az alkotás ritmusát is meghatározzák. A beszélgetés egyik fontos gondolata, hogy a természet minden állapotában hordoz szépséget – még az elmúlásban is.
Különleges szálként jelenik meg az adásban a lovakhoz való kapcsolata is. Kollár-Klemencz gyermekkora óta vonzódik ezekhez az állatokhoz, és ez a kapcsolat annyira meghatározóvá vált az életében, hogy építőmérnöki diplomája mellett lovas tanári képesítést és állatorvosi végzettséget is szerzett. Bár ma már nem tanít, a lovak továbbra is fontos részei mindennapjainak és művészetének. A beszélgetésből egy olyan alkotói szemlélet rajzolódik ki, amelyben az ember és a természet kapcsolata nem elméleti kérdés, hanem megélt tapasztalat.
A beszélgetés végén szó esik arról is, hogyan kapcsolódhatnak a városban élők a természethez a mindennapokban. A művész szerint ehhez nem feltétlenül szükséges erdő közepén élni: egy erkélyen nevelt növény, egy közösségi kert, faültetés vagy akár egy parkban eltöltött tudatosabb jelenlét is segíthet közelebb kerülni a természethez. A legfontosabb talán az, hogy ne csak szemlélői, hanem aktív résztvevői legyünk annak a világnak, amelytől sokszor túlzottan eltávolodtunk.
Borítókép: https://kollarklemencz.com/
