Hazánk 2020-ban iktatta törvénybe, hogy 2050-re klímasemlegessé válik. Ennek elérése ugyanakkor nem valósítható meg egyik napról a másikra, több évtizeden keresztül folyamatos elköteleződést és cselekvést igényel. A klímasemlegességi cél felé történő elmozdulás az egyik legfontosabb nemzeti érdekünk, nem csak klímapolitikai szempontból, hiszen ez az út számos társított előnnyel is jár, azzal együtt, hogy hozzájárul a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerüléséhez. Azonban ahhoz, hogy elérjük a célt, nyomon kell követni a folyamatokat és a szakpolitika-alkotásban is reagálni kell azokra. Az ötödik előrehaladási jelentés már öt év adatait (2020-2024) tartalmazza, vagyis kezdenek kirajzolódni a folyamatok a klímasemlegesség felé vezető hosszú úton.

miközben egyes technológiai és piaci mutatók (különösen az energiaátmenet gyakorlati előrehaladása és a kibocsátások alakulása) viszonylag kedvező képet mutatnak, a klímapolitika minősége és következetessége alapján az ország tartósan a sereghajtók között szerepel.

Csökkenő üvegházgáz-kibocsátás

a 2020-2024 közötti öt évben Magyarország ÜHG kibocsátása összesen 15%-kal csökkent. Ezen belül 2023-ról 2024-re is tovább folytatódott az ÜHG emissziók mérséklődése (bruttó 1,1%-kal, nettó 3,2%-kal). Ennek mértéke elmarad az energiaválság tetőpontja által is befolyásolt 2022-től és 2023-tól, de még így is megfelelő tempót jelent a hatályos 2030-as klímacél eléréséhez.

Ezen ütem fenntartása azonban nem magától értetődő, további szakpolitikai beavatkozásokat igényelhet, különösen akkor, ha a gazdaság az egymást követő válságok végeztével majd ismét érdemben növekedni kezd.

2020-2024 között szinte minden ágazat ÜHG kibocsátása csökkent. A közlekedés esetén ez csak a COVID-19 előtti, 2019-es adathoz képest igaz. A földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet (LULUCF) által produkált széndioxid-nyelés 2024-ben elmarad a kimagasló 2020-as adattól, bár még így is jónak számít. 2023-ról 2024-re a mezőgazdaság esetén történt némi romlás, minden más ágazat javult, még ha csak lassan is.

Az adathiány továbbra is megnehezíti az értékelést

a 11 dimenzióból kettő mutat megfelelő előrehaladást (Ipar, Épületek); öt túl lassú előrehaladást (Energia, Mezőgazdaság és földhasználat, Szén-dioxid kivonás, Technológia, Klímakormányzási rendszer); kettő stagnálást (Finanszírozás, Életmód); egy romlást (Közlekedés); egy (Igazságos átmenet) pedig adathiány miatt nem volt értékelhető. Így az öt év alapján a túl lassú előrehaladás jellemzi a dimenziók közel felét, miközben a megfelelő előrehaladást és a stagnálást mutató szektorok száma megegyezik egymással, míg egy romlik és egy nem értékelhető. Mindez tehát azt jelzi, hogy bár pusztán a nemzetgazdasági szintű ÜHG csökkentést figyelve minden rendben lévőnek látszik, a mögöttes folyamatok azt mutatják, hogy bőven van még tennivaló. Az ÜHG kedvező alakulása a válságok hatására felülteljesít az alátámasztó folyamatokhoz képest.