A természetes területek beépítése ma már nem csupán környezetvédelmi kérdés, mivel a túlzott mesterséges felszínborítás egyszerre veszélyezteti a vízgazdálkodást, az élelmezésbiztonságot, a klímaalkalmazkodást és a települések élhetőségét. A nyár elején zajló Túlbetonozva kampány erre a kevés figyelmet kapó problémára hívta fel a figyelmet, miközben egy olyan szakpolitikai javaslatcsomag is készült, amely gyakorlati megoldásokat kínál a döntéshozók számára.
Az éghajlatváltozás hatásai Magyarországon egyre kézzelfoghatóbbak. Az elmúlt években a hőhullámok, az aszályok és a villámárvizek gyakorisága egyaránt növekedett, ezért a klímaalkalmazkodás ma már elkerülhetetlen feladat. Ennek ellenére továbbra is olyan területfelhasználási folyamatok zajlanak, amelyek tovább növelik az ország kitettségét a klímaváltozás negatív hatásainak.
Számításaink szerint Magyarországon naponta 11–13 focipályányi természetes vagy mezőgazdasági területet vonnak ki a természetes körforgásból beépítés vagy burkolás miatt (OECD, EEA és Eurostat adatokat alapul véve). Csak 2024-ben több mint 16 ezer hektár termőföld veszett el, miközben a rendszerváltás óta a mezőgazdasági területek nagysága mintegy 1,4 millió hektárral, vagyis közel 22 százalékkal csökkent 1990 óta. Bár ennek egy része természetes erdősülés vagy gyepesedés eredménye, a legfőbb ok a beépítés, vagyis az urbanizáció, az ipari parkok és az infrastruktúra terjeszkedése.
Ez a folyamat jóval túlmutat a tájképi vagy környezetvédelmi szempontokon. A talaj a vízkörforgás, a szénmegkötés, a biológiai sokféleség és az élelmiszerellátás biztonságának egyik legfontosabb alapja. Amikor természetes területeket burkolunk le, a csapadék nem tud beszivárogni a talajba, romlik a vízmegtartó képesség, növekszik a villámárvizek kialakulásának kockázata, miközben hosszabb száraz időszakokban az aszály hatásai is fokozódnak. A városi környezetben a burkolt felületek hozzájárulnak a hősziget-hatás erősödéséhez ezzel pedig tovább növeljük a hőhullámok egészségügyi és gazdasági következményeit is.
Mindez különösen ellentmondásos annak fényében, hogy Magyarországon több mint 570 ezer lakóingatlan áll üresen, miközben jelentős kiterjedésű barnamezős területek is rendelkezésre állnak, mégis egyre újabb és újabb területeket veszünk el a természetes körforgásból. Sok esetben tehát nem a fejlesztések szükségessége, hanem azok helyszínének megválasztása jelenti a valódi kérdést.
A túlbetonozás nem elszigetelt jelenség, hanem országos probléma
A Klímatudomány 10 Üzenete az Élhető Jövőért Nyilatkozat mögött álló tudósok ezért indították el a Túlbetonozva kampányt a Green Policy Center közreműködésével. A kezdeményezés célja az volt, hogy a lakosság bevonásával dokumentálja azokat a túlzott beépítéseket és természetkárosító beruházásokat, amelyek jól szemléltetik a jelenlegi területhasználati gyakorlat következményeit.
A kampányra az ország minden részéből a Fertő-tó térségétől Tiszafüredig több mint 120 pályamű érkezett. A fényképek egyértelműen azt mutatták, hogy a túlzott mesterséges felszínborítás nem elszigetelt jelenség, hanem országos probléma: parkolókká alakított zöldfelületek, indokolatlanul nagy burkolt felületek, zöldmezős beruházások és a települések természetes szerkezetét átalakító fejlesztések jelentek meg a pályaművekben.
A beérkezett képeket tudósokból, szakértőkből és fiatal klímavédelmi szereplőkből álló szakmai zsűri értékelte. A kiválasztott tíz fotó nem csupán a kampány eredményét jelenti, hanem egy olyan vizuális lenyomatot is ad a jelenlegi folyamatokról, amely jól érzékelteti, milyen irányba változik a magyar táj és települési környezet. A kiválasztott képek megtekinthetők a Dunai Nyitott Műhelyben a pesti rakparton augusztus 8-ig, vagy a Túlbetonozva kampány honlapján is.
A megoldás a területek hatékonyabb használata
A kampány lezárásával a tudósok és a Green Policy Center egy hatpontos szakpolitikai javaslatcsomagot is benyújtanak a kormány számára. A javaslatok közös célja, hogy a gazdasági fejlődés és az infrastruktúra-fejlesztés ne a termőföldek és természetes élőhelyek további feláldozásával valósuljon meg. A dokumentum abból indul ki, hogy Magyarországnak nem kevesebb fejlesztésre van szüksége, hanem olyan fejlesztésekre, amelyek jobban figyelembe veszik a természeti erőforrások korlátait és hosszú távú megőrzését.
A javaslatcsomag egyik legfontosabb eleme, hogy az új beruházások előtt minden esetben vizsgálni kellene a már beépített, de kihasználatlan területek hasznosításának lehetőségét. Ezek felújítása és új funkcióval való megtöltése nemcsak a természetes területek megóvását szolgálná, hanem hozzájárulhatna a települések megújulásához és a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználásához is. Emellett – tanulva a jó külföldi példákból – a kormány olyan adókedvezményekkel vagy célzott támogatásokkal is ösztönözhetné az üresen álló ingatlanok energetikai felújítását és (akár szociális célú) bérbeadását, amely csökkentené az új zöldmezős beruházások iránti nyomást.
Emellett azt javasoljuk, hogy az új fejlesztések tervezése során nagyobb hangsúlyt kapjanak a terület- és talajtakarékos építészeti megoldások. A kompaktabb beépítés, a többemeletes épületek, a zöldtetők, a vízáteresztő burkolatok vagy a közös használatú zöldfelületek mind olyan eszközök, amelyekkel csökkenthető a mesterséges felszínborítás anélkül, hogy ez a beruházások gazdasági életképességét veszélyeztetné. Emellett indokolt lenne a meglévő közlekedési infrastruktúra korszerűsítését előnyben részesíteni új utak építésével szemben, ahol erre lehetőség van.
A javaslatcsomag fontos eleme a meglévő építési és területrendezési szabályok következetes alkalmazása is. Magyarországon jelenleg is léteznek olyan előírások, amelyek a zöldterületek védelmét szolgálják, ezek azonban nem minden esetben érvényesülnek maradéktalanul. A szakértők szerint különösen fontos, hogy a kiemelt beruházások se kapjanak automatikus felmentést a természetvédelmi és területhasználati követelmények alól.
A dokumentum emellett kiemeli a visszazöldítés jelentőségét is. A településeken növelni kell a zöldfelületek arányát, ösztönözni kell a fásításokat és az őshonos fajokból álló erdőtelepítéseket, valamint ahol lehetséges, vissza kell adni a természetnek a feleslegesen leburkolt területeket. Ezek az intézkedések egyszerre javítják a települések mikroklímáját, növelik a vízmegtartó képességet és mérséklik a hőhullámok hatásait.
A javaslatcsomag hosszú távú célja pedig egy olyan országos vállalás, amely szerint 2050-re Magyarország elérné a nettó zéró területfoglalást. Ez azt jelentené, hogy új természetes terület beépítésére csak kivételes esetben kerülhetne sor, és azt minden esetben legalább ugyanekkora terület természetes állapotának helyreállításával kellene ellensúlyozni. Ez a megközelítés összhangban áll az Európai Unió talajvédelmi törekvéseivel, és hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarország egyszerre erősítse klímaalkalmazkodását, megőrizze termőföldjeit és védje biológiai sokféleségét.
A föld nem megújuló erőforrás
A túlzott mesterséges felszínborítás kérdése gyakran háttérbe szorul a klímaváltozásról szóló közbeszédben, pedig a két probléma szorosan összefügg. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás nemcsak az energiafelhasználás vagy a kibocsátások csökkentéséről szól, hanem arról is, hogy megőrizzük azokat a természetes rendszereket, amelyek képesek mérsékelni ezeknek a hatásoknak a következményeit.
A Túlbetonozva kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy minden újonnan leburkolt hektár csökkenti Magyarország alkalmazkodóképességét a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. Ezzel szemben a meglévő épületállomány jobb hasznosítása, a természetes területek megőrzése és a tudatosabb területhasználat egyszerre szolgálhatja a gazdasági fejlődést, a klímavédelmet és a társadalmi jólétet. A kérdés ezért ma már nem az, hogy szükség van-e változásra, hanem az, hogy milyen gyorsan tudjuk ezt megkezdeni.
