Hogyan biztosítható, hogy az uniós és nemzeti forrásokból megvalósuló beruházások ne okozzanak jelentős környezeti károkat? Ezen uniós jogi elvárás megvalósításának módjára adott útmutatást egyes hazai közigazgatási szerveknek az a többéves, nyolc európai országot érintő projekt, amelyben a Green Policy Center magyar partnerként vett részt. A közelmúltban lezárult együttműködés során a DNSH elv gyakorlati alkalmazásának hazai erősítésén dolgoztunk hazai és nemzetközi partnerekkel.
Mit jelent a DNSH?
A DNSH – Do No Significant Harm, vagyis a „ne okozz jelentős kárt” – elve azt szolgálja, hogy egy környezeti szempontból kedvezőnek tekintett beruházás közben ne okozzon jelentős kárt más környezeti célokban.
Az elv az Európai Unió Taxonómia rendeletében jelenik meg, és kötelező jogi elvárásként jelenik meg a legtöbb uniós forrás felhasználásában is. A cél, hogy az uniós források ne csupán gazdasági szempontból legyenek hatékonyan felhasználva, hanem hozzájáruljanak a klímavédelmi és környezeti célok teljesítéséhez is.
Ez különösen fontos a jelentős volumenű uniós támogatások esetében, például a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), a kohéziós politika vagy az InvestEU program.
Nyolc ország együttműködése
A projektben Ausztria, Belgium, Magyarország, Olaszország, Lettország, Szlovákia, Szlovénia és Spanyolország vett részt az Európai Bizottság Strukturálisreform-támogató Főigazgatóságának (DG REFORM) támogatásával.
A projektben szakmai műhelyünk volt a magyar partner. A közös munka egyik fontos sajátossága volt, hogy bár az országok számos hasonló kihívással szembesültek, a DNSH alkalmazásának jogi és intézményi feltételei jelentősen eltértek. Ezért a közös szakmai munka mellett minden országban a saját nemzeti környezethez igazított megoldások kidolgozására volt szükség.
A helyzetfelméréstől a pilot projektekig
A magyarországi munka során elsőként feltérképeztük, hogyan van alkalmazva már most is hazánkban és hogyan lehet alkalmazható a DNSH elve Magyarországon, valamint milyen jogi, intézményi vagy gyakorlati hiányosságok nehezíthetik az alkalmazását. A projekt elsősorban az oktatási szakterületre és annak épületállományára fókuszált.
Erre építve gyakorlati iránymutatások készültek, amelyek többek között a projektek megvalósításához kapcsolódó monitoring- és jelentéstételi feladatokra, az adatkezelésre, valamint a fenntartható építészetre is kitértek. A szakmai tudás bővítését képzések és szemléletformáló anyagok támogatták.
A projekt fontos része volt a pilot projektek megvalósítása is. Ezekben kiválasztott ágazatok és beruházások esetében a gyakorlatban is tesztelhettük a kidolgozott megközelítéseket. Az így szerzett tapasztalatokat a szakmai ajánlások továbbfejlesztéséhez is felhasználtuk.
A résztvevő országok emellett több alkalommal osztották meg egymással tapasztalataikat és jó gyakorlataikat, így a projekt során nemzetközi szinten is lehetőség nyílt a különböző megoldások összevetésére.
Széleskörű együttműködés a különféle érdekeltekkel
A projekt alátámasztotta, hogy a DNSH gyakorlati alkalmazása csak széles körű intézményi és szakmai együttműködéssel lehet eredményes.
A projekt során szorosan együtt dolgoztunk az érintett magyar minisztériumokkal és érintett állami intézményekkel, valamint a pilot projektekben részt vevő stakeholderekkel. A velük folytatott egyeztetések segítettek abban, hogy a kidolgozott megoldások ne csupán elméletben legyenek alkalmazhatók, hanem a magyarországi intézményi és gyakorlati környezethez is illeszkedjenek.
A közös munka azt is megmutatta, hogy a DNSH nem pusztán egy újabb adminisztratív követelmény. Megfelelő alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy a közpénzekből megvalósuló beruházások hosszabb távon is összhangban legyenek a klíma- és környezetvédelmi célokkal.
Szakmai műhelyünk számára komoly tapasztalat volt, hogy magyar partnerként részt vehetett ebben a többéves európai együttműködésben, és szakmai tapasztalatainkkal hozzájárulhatott a DNSH elvének gyakorlati alkalmazásához Magyarországon.
