Joe Biden amerikai elnök 40 vezető gazdasági hatalom képviselőit hívta meg egy virtuális klímacsúcsra annak érdekében, hogy visszavezesse országát a nemzetközi klímadiplomácia színterére és mobilizálja az országokat a klímaváltozás elleni fellépésre. Vajon fordulóponthoz érkeztünk a nemzetközi klímadiplomáciában, vagy csak a kötelező köröket letudó diplomáciai eseménynek leszünk tanúi? A Green Policy Center elemzése.

Joe Biden amerikai elnök már a választási kampány során kiemelt témaként kezelte a klímaváltozás megfékezését, majd elnöki ciklusának elején felvázolta konkrét lépéseit, köztük kitűzve a klímasemlegesség elérését 2050-re és visszaléptetve az Egyesült Államokat a Párizsi Klímaegyezménybe. Az akciótervének egy fontos eleme volt az Egyesült Államokat ismét felhelyezni a globális klímadiplomácia térképére az Európai Unió és Kína közé. Ennek első lépése a csütörtök-péntekre szervezett magas szintű klímacsúcs, ahová Biden elnök 40 vezetőt hívott meg a klímaváltozás elleni fellépés ösztönzése érdekében. Az alábbiakban áttekintjük, hogy milyen főbb eredményeket várhatunk az eseménytől.

Az április 23-24-én virtuálisan megrendezésre kerülő eseményre meghívott országok a világ gazdaságának és kibocsátásainak is 80%-át fedik le, olyanok vannak köztük, mint Ausztrália, Brazília, az Európai Unió, Kína, India, Japán, Oroszország és Szaúd-Arábia. Az esemény kimondott célja, hogy megoldásokat keressen a klímaváltozás okozta biztonsági kihívásokra, támogatást szerezzen transzformatív technológiáknak, felhívja a figyelmet a zöld átállás gazdasági előnyeire és nem utolsósorban új vállalások megtételére ösztönözze a résztvevőket.

Az utóbbi érdekében az EU komoly kihívások előtt áll, mivel már korábban megnövelte a 2030-as klímacéljait legalább 40%-os kibocsátás-csökkentésről legalább 55%-ra, ezért valami egyéb nagy dobással kell készülnie. Az Európai Bizottság ezért kedden éjszakába nyúlóan egyeztetett az Európai Klímarendeletről, amely jogi kötőerővel rögzítené az Európai Unió 2050-es klímasemlegességi elköteleződését, valamint a megvalósításhoz vezető lépéseket. A tárgyalások végül eredményre vezettek, a Bizottság a mai napon bejelentette a Klímarendelet elfogadását, így Európa ezzel a vállalással mehet a klimacsúcsra. Az Európai Parlament előzetesen úgy nyilatkozott, hogy nem akarja feláldozni azért a döntés alapos megvitatását, hogy a Bizottság learathassa a klímadiplomáciai babérokat a Klímarendelet bemutatásával, azonban végül engedni kényszerül az eredeti 60%-os kibocsátás-csökkentési javaslatából.

Az Egyesült Államok kormánya eközben aktívan dolgozik a saját frontján a sikeres klímacsúcs előkészítése érdekében. Szombaton Kínával közös nyilatkozatot adtak ki arról, hogyan terveznek fellépni a klímaváltozás ellen. Ez a nyilatkozat nem csak azért fontos, mert a két legnagyobb kibocsátó első közös klímapolitikai fellépése az Obama adminisztráció leköszönése óta, hanem végre egy közeledést is jelent a két nagyhatalom között az elmúlt 4 év hideg kapcsolatát követően. Az Egyesült Államok Trump alatti hátrébb vonulásával Kína legfőbb nyugati partnere a nemzetközi klímadiplomáciában az Európai Unió volt, azonban a John Kerry klímavédelmi különmegbízott által Shanghajban tető alá hozott nyilatkozat újra megerősítheti az USA szerepét. Megjegyzendő azonban, hogy a nyilatkozat maga sok konkrétumot nem tartalmaz, így a klímacsúcs főbb kérdése az lesz, hogy Kína fog-e rajta új vállalásokat bejelenteni.

Ugyanakkor a klímacsúcs nemcsak az EU és Kína esetleges bejelentései vagy vállalásai miatt lesz érdekes, érdemes lesz a többi nagy üvegházhatású gáz-kibocsátó országra is figyelnünk. A Biden adminisztráció igyekszik Brazília elnökét, Jair Bolsonarot is komolyabb fellépésre ösztönözni a klíma- és környezetvédelem területén, ez azonban egyelőre nem alakul úgy, ahogy azt Washingtonban eltervezték. Brazília 1 milliárd dollár külföldi segély átutalását kéri az Egyesült Államoktól, mielőtt nekilát az amazonasi esőerdők védelmének. Az Egyesült Államok azonban elsőként elköteleződést kér az országtól, mielőtt utalna. Bolsonaro lapértesülések szerint megtette az első lépést, mivel egy Biden elnöknek küldött levélben azt vállalta, hogy az ország 2030-ig megállítja az illegális fakitermelést. Kérdés, hogy a felek továbbmennek-e ennél a klímacsúcson.

Ha pedig már a pénznél tartunk, a klímacsúccsal szemben sok szervezet azt várja a tehetős államoktól, hogy új klímafinanszírozási vállalásokat jelentsenek be, valamint hogy beszüntessék a szénerőművek további finanszírozását. Bár például Kína vagy Dél-Korea és Japán sem tervez már otthon szénerőműveket építtetni, sajnos Ázsia és Afrika fejlődő országaiban  és a Balkánon is finanszírozzák azok építését. Továbbá az Egyesült Államok egy saját klímafinanszírozási terven dolgozik a klímaváltozási menetrendje alapján, amelynek bemutatását a klímacsúcson várhatjuk.

A klímacsúcs azonban nem csupán a többi ország vállalása miatt számít nemzetközi érdeklődésre, de az Egyesült Államok részéről is arra számít számos szervezet, hogy Biden elnök bejelentheti az ország 2030-as klímavállalásának ambíciószintjét. Annak érdekében, hogy 2050-ben elérhető legyen a korábban deklarált klímasemlegesség, 2030-ra legalább 50%-kal kellene csökkenteni az USA  üvegházhatású gáz-kibocsátásait. Erre szólította fel több, mint 1000 tudós és 22 vezető vállalat vezetője is az elnököt. Azon túlmenően, hogy egy ambiciózusabb klímacél rengeteg új beruházást és állást teremtene az Egyesült Államokban, nemzetközi szinten is ösztönözhetné a többi nagy kibocsátót komolyabb vállalások megtételére.

Ez utóbbi pedig végeredményben nem csak a bolygónknak, hanem az európai iparnak is pozitív hozadékokkal járna, mivel így az Európai Unió nem maradna egyedül a jelentős kibocsátás-csökkentési céljaival és így az európai gyártók sem kerülnének hátrányba a globális versenyben. A fentiek okán mindenképpen komoly várakozásokkal tekinthetünk az eheti virtuális klímacsúcsra, amennyiben a bolygónk és a versenyképességünk miatt aggódunk.