A klímaváltozásnak már napjainkban is sokféle negatív hatása van, amelyek a jövőben még tovább sokasodhatnak. Az ezekre történő megfelelő felkészültség hazánk biztonságpolitikai tervezésének részévé kell, hogy váljon. Mostani beszélgetésünkben egyenesen a brazíliai klímakonferenciáról jelentkeztünk Nyitrai Emese nemzetközi klímapolitikai szakértővel, akivel az ENSZ, a NATO és az EU klímabiztonsági törekvéseiről beszélgettünk.
A Green Policy Center Klíma podcast sorozatának legfrissebb epizódjában Nyitrai Emesével, nemzetközi klímapolitikai szakértővel, a januártól kezdődő ciprusi uniós soros elnökség alkalmazkodási munkacsoportjának koordinátorával tartottunk nemzetközi kitekintést egyenesen a brazíliai klímakonferenciáról az ENSZ, a NATO és az EU klímabiztonsági törekvéseiről.
A klímaváltozás már nem távoli veszélyként, hanem mindennapi valóságként jelenik meg, amit a szélsőséges időjárási események – például a Brazíliában pusztító tornádó – is jeleznek. A nemzetközi klímatárgyalásokon a „veszteségek és károk” fogalma azokra a visszafordíthatatlan hatásokra utal, amelyeket sem megelőzéssel, sem alkalmazkodással nem lehet elkerülni: ilyen a terméskiesés, az infrastruktúra sérülése, vagy a lakóhelyek elhagyására kényszerülő emberek helyzete. A fejlett országok ennek kezelésére hozták létre a Varsói Nemzetközi Mechanizmust, a Santiago Hálózatot és később a károk és veszteségek alapját, amely már pénzügyi támogatást is biztosít a legsérülékenyebb államok számára.
A klímaváltozás biztonsági dimenziója egyre hangsúlyosabb. A NATO már elfogadta saját átfogó klímastratégiáját, amely szerint az éghajlatváltozás a szövetség egyik legnagyobb biztonsági kihívása. A katonai alkalmazkodás, az új fenyegetések felismerése és a klímaváltozás által felerősített konfliktusok kezelése mind kulcsfontosságú feladat. A vízhiány, a termőföldek pusztulása és az élelmiszerbizonytalanság olyan problémák, amelyek instabilitást, migrációt és akár fegyveres összecsapásokat is kiválthatnak.
A hatások azonban nem csak a biztonságpolitikában jelentkeznek: a klímaváltozás egyszerre környezeti, gazdasági és társadalmi kockázat. A kritikus infrastruktúra – hidak, vasútvonalak, autópályák –, az energiabiztonság és az élelmiszerellátás mind sérülékennyé válnak, miközben a csökkenő vízhozam a vízerőművek teljesítményét is visszaveti. Az Európai Unió ezért a klíma, a biztonság és a fejlődés összekapcsolását hangsúlyozza, és olyan programokat finanszíroz, amelyek csökkentik a társadalmi feszültségeket és elősegítik a stabilitást – a vízgazdálkodási projektektől a klímálló mezőgazdaságig.
Az EU célja a reziliencia növelése: a katonai rendszerek ellenállóképességének erősítésétől a városok klímaadaptációs programjain át a fejlesztéspolitikai támogatásokig. Míg az Európai Védelmi Ügynökség a katonai műveletek klímabiztossá tételén dolgozik, az Európai Külügyi Szolgálat a diplomácia eszközeivel próbálja megelőzni a klímaváltozás okozta konfliktusokat. Bár ez a megközelítés még formálódik, világos trend, hogy a klíma és a biztonság egyre inkább összefonódik – és a felkészülés ma már nem opció, hanem szükségszerűség.
A teljes beszélgetés meghallgatható alább:
