Magyarország klímapolitikája kritikus ponthoz érkezett: a 2040-es célok, az ETS2 és a Szociális Klímaterv egyszerre kínálnak gyors kibocsátás-csökkentést és hordoznak társadalmi kockázatokat. A kérdés: hogyan érhető el az ambiciózus célrendszer úgy, hogy közben a gazdasági és szociális hatások kezelhetők maradjanak?

I. Mekkora hozzájárulást képes tenni Magyarország az EU 2040-es klímacéljához?

Magyarország képes lehet teljesíteni egy, az újonnan kitűzött uniós célértékkel megegyező 2040-es ÜHG célt (de facto nettó -85% 1990-hez képest) a 2030-ra már kitűzött -55%-os szintről indulva, közben egy -70%-os 2035-ös célt is teljesítve. Ehhez viszont a következő évtizedben már hozzá kell nyúlni nehezen dekarbonizálható kibocsátási folyamatokhoz is, ami hosszú távon egyébként is elkerülhetetlen. Pontosabban, előre kell hozni már 2040 elé több, korábban csak a 2041-2050-es időszakra várt beruházást, technológiai előrelépést és fogyasztói szokás-változást.

A modellezés azt mutatja, hogy az erőteljes szemléletformálási tevékenység, szabályozás és a beruházások támogatása mellett szükség van olyan szakpolitikákra is, amelyek megfelelő árjelzés révén segítik a fosszilis tüzelőanyagok használatának visszaszorítását. Hogy ezt hogyan lehet a káros szociális hatások minimalizálásával kivitelezni, arról alább a II. pontban olvashatnak.

A következő évtizedre egyenletesebb és így reálisabb pályát kapnánk, ha a 2030-as ÜHG célunkat sikerülne túlteljesíteni. Ha hazánk 2030-ig „csak” a már elfogadott -55%-os nettó célnak megfelelő ÜHG csökkentést éri el, azzal feléli az EU átlaggal szembeni eddigi mitigációs előnyét, és a 2031-2040-es évtized átlagában a 2024-2030-as tempó majdnem háromszorosára kell gyorsítania az ÜHG csökkentés sebességét.

II. Hogyan hozható összhangba Magyarország energiaárszabályozása és az EU új kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS2)?

Az épületek, közúti közlekedés, illetve a kis erőművek, távfűtőművek és ipari létesítmények vonatkozásában érdemben 2028-tól létrejövő új kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS2) hazai bevezetése jogi értelemben elkerülhetetlen, és – hatékony szabályozásról lévén szó – az ÜHG kibocsátás-csökkentési céljaink megvalósításához is nehezen lenne nélkülözhető. Bevezetése viszont a felmerülő negatív szociális hatások miatt különös körültekintést igényel. Szakirodalmi adatok szerint az ETS2 a hazai hatósági árkorlátok nélkül a benzin és dízel esetén 10-12%-os, a földgáz árában 8-10%-os emelkedést okozhat(na).

Számításaink szerint az ETS2 az indulása körüli időszakban évi 1,2 millió tCO2e ÜHG kibocsátás-csökkentést érhet el a felhasználói szokások befolyásolása révén. Ez aztán a beruházások felpörgésével és 2031-től kezdve a kvótaár növekedésével növekszik.

Az ETS2 egy piaci jellegű, dinamikus szabályozás, napról napra változó tőzsdei árakkal. Így beépítése a hatósági, kötött energiaárakba igen nehéz és csökkenti a szabályozás előnyeinek érvényesülését. Célszerű lenne tehát a fosszilis tüzelőanyagok hatósági árkorlátainak megszüntetése, kompenzáció mellett. Viszont, mivel mindegyik nagy párt ígéretet tett a „rezsicsökkentés” fenntartására, így mégis készítettünk vizsgálatot és fogalmaztunk meg javaslatokat arra nézve, hogyan lehetne az ETS2-t emellett üzemeltetni. Mindezt oly módon, hogy ne szimplán a terhek vállalati szektorra való áttétele történjen, ami inflációt és versenyképesség-vesztést okozna. A legérzékenyebb téma a lakossági földgáz kérdése, ahol a felső sávhatár mozgatását, illetve a változásban érintettek gyorsan elvégezhető beruházások általi megsegítését, valamint a földgázrendszerbe való biometán-bekeverést javasoljuk. A távhő esetén az ETS2 beépülhetne a fogyasztói árakba, az érintettek jövedelmi kompenzálásával, illetve egy jelentős beruházási program mellett. Az áram esetén a rezsicsökkentés idő-alapú sávozását javasoljuk a megdráguló csúcstermelés visszaszorítása és így az áram olcsóbbá tétele érdekében. A közlekedés üzemanyagai esetén a piaci árazásra való visszatérés egyébként is elkerülhetetlennek látszik, amibe az ETS2 költsége is beépülne. Itt az állami beavatkozás elsősorban a kistelepüléseken, tanyavidéken élők védelme lenne a közösségi közlekedés járatainak sűrítésével és akár szociális bérlet-kedvezmény biztosításával; illetve bérbicikli-hálózat kiépítése és a szállítmányozás dekarbonizációjának támogatása. A takarékos fogyasztói szokásokkal kapcsolatos szemlélet és tudás terjesztése kulcsfontosságú.

A Szociális Klímatervbe az energiaárak megugrása ellen azonnali segítséget jelentő beruházásokat javasoljuk, míg a további források a hosszabb távú dekarbonizációt szolgálnák. A beruházások támogatására kiváló lehetőséget és bőséges forrást biztosít a Szociális Klímaalap, az ETS2 és a már működő EU ETS kvótabevételei, a Modernizációs Alap, Magyarország zöld kötvényei stb. Ezek nem csak a káros szociális hatások ellentételezésére és a kibocsátás-csökkentésre, de a hazai munkahely-teremtésre is kiválóan alkalmasak.

III. Egy hatékony magyar Nemzeti Épületfelújítási Terv receptje

Javaslatokat teszünk egy olyan Nemzeti Épületfelújítási Terv tartalmi elemeire, amely megfelelően szolgálhatja Magyarország 2030-as, leendő 2040-es és 2050-es klímacéljainak az elérését, az energiafüggőség és az energiaszegénység elleni küzdelmet és a magyar gazdaság fejlesztését. Ez magában foglal egy átfogó beruházási programot, a fosszilis kazánok kivezetését, a fogyasztói szemlélet formálását, illetve kitér az épületek beépített karbontartalmának csökkentésére is.

A három részletes tanulmány itt érhető el: