Az idei év mindenképpen jelentős lesz a nemzetközi klímapolitika szempontjából, mivel rengeteg vállalás, szakpolitika, kötelezettség 2020-ig szólt és az új évvel új időszak, új célok és új viták kezdődnek mind nemzetközi, mind európai uniós szinten. Az alábbi cikkben röviden bemutatunk néhány kiemelt témát, amelyre idén figyelnünk érdemes.

A Bizottság 2021-es munkaprogramjáról már megemlékeztünk egy korábbi cikkünkben, ez főként az új megnövelt, legalább 55%-os kibocsátás-csökkentési cél joganyagba történő átültetésével foglalkozik. Főbb pontjai röviden az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) és az az alá nem tartozó szektorok (mint a közlekedés, a mezőgazdaság vagy az épületek) tagállami kibocsátás-csökkentési céljainak újratárgyalása lesznek, amelyek komoly vitákat válthatnak ki az év során. Azonban ezeken kívül több fontos téma is a napirendre kerül. 

Az év legjelentősebb nemzetközi klímapolitikai eseménye a 2021 novemberében megrendezésre kerülő ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek a sorban 26. éves konferenciája, a COP26 lesz Glasgowban, Skóciában, amelyet idén az Egyesült Királyság elnököl. Mint ismeretes, a COP26 a globális koronavírus pandémia következtében elhalasztásra került, eredetileg 2020 novemberében rendezték volna meg. A Részes Felek Konferenciája (Conference of Parties) a nemzetközi klímapolitika legfelsőbb döntéshozó fóruma, az itt meghozott döntések alakítják a Részes Felek, vagyis a résztvevő országok nemzeti szakpolitikáit és programjait. Akit részletesebben érdekel a klímakonferenciák működése, annak ajánljuk ezt a magyar nyelvű cikket a témában. De hogy miért is lesz érdekes az idei klímakonferencia? 

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek 21. Konferenciája 2015-ben Párizsban © UNFCCC

A Párizsi Megállapodás nóvuma, hogy a kiotói rendszertől eltérően nem csak az úgynevezett fejlett országoknak, hanem minden országnak klímavédelmi vállalásokat, úgynevezett Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulást (angol mozaikszóval NDC) kell benyújtaniuk az ENSZ felé, amely meghatározza, milyen célokat terveznek elérni. Az EU és tagállamai is nyújtottak be ilyen vállalást; ebben azt vállalták, hogy 2030-ra legalább 40%-kal csökkentik kibocsátásaikat az 1990-es szinthez képest, ezt pedig közösen teljesítik. Ezeket a vállalásokat minden országnak 5 évente felül kell vizsgálni és vagy frissíteniük kell azokat új szakpolitikákkal, vagy magasabb célokat kell elfogadniuk. Mivel az első NDC-k 2015-ben a Párizsi Klímakonferenciára kerültek benyújtásra, így az eredetileg 2020 novemberében megrendezendő COP26-ra kellett volna a felülvizsgált terveket elkészíteniük az országoknak. Az eredeti határidőig mindössze 8 új terv érkezett 189 Részes Féltől. Az EU számára is ezért volt ilyen sürgős az új, legalább 55%-os kibocsátás-csökkentési cél elfogadása 2020 végén, hogy már a megnövelt céllal kerülhessen benyújtásra az új uniós vállalás. Megjegyzendő, hogy azóta több vállalás is érkezett, azonban még mindig 119 ország adós maradt új célok benyújtásával. A COP26 tehát az új nemzeti terveket fogja összegezni, így látni fogjuk, hogy tarthatók-e a Párizsi Megállapodásban kitűzött globális átlaghőmérséklet-korlátozási célok. A jelenlegi vállalások teljeskörű betartása esetén egyelőre 3,2°C körüli átlaghőmérséklet növekedés várható, a kitűzött 1,5°C helyett 2100-ban, így mindenképpen fontos lesz a COP26-ig a globális ambíciószint növelése.

Az EU részéről azonban további érdekes klímapolitikai témák is napirendre kerülnek majd 2021-ben, amelyek nem közvetlenül az új 55%-os kibocsátás-csökkentési cél megvalósításához kapcsolódnak. A legnagyobb érdeklődést globális szinten is az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (angol mozaikszóval: CBAM) váltja ki. A mechanizmussal szakmai műhelyünk külön elemzésben is foglalkozik, de röviden a CBAM azzal a céllal születne meg, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a karbonadóknak és a szigorú környezetvédelmi szabályoknak alávetett uniós cégek, valamint az ilyeneknek ki nem tett globális versenytársak között. Az olyan importőrök, akik származási országukban megengedőbb környezetvédelmi normák mellett termelnek, az EU határain egy extra adót, úgymond egy környezetvédelmi különbözetet kell, hogy fizessenek. Emiatt is az EU számos kereskedelmi partnere attól tart, hogy a mechanizmus csak kereskedelem-korlátozó, protekcionista eszköz, emiatt az év során sok vita várható a témában.

2020 év végének és az ezzel lezárult német EU tanácselnökség nagy eredményének a következő 7 éves pénzügyi ciklus költségvetés és a rekordméretű helyreállítási alap elfogadása számított. Klímapolitikai szempontból is kiemelten fontos eredmények ezek, mivel a 750 milliárd eurós helyreállítási alap 37%-át kell, hogy az EU és tagállamai zöld projektekre és programokra fordítsák. Ez hatalmas lehetőség arra, hogy a zöld gazdasági átmenetet támogassák és egy fenntarthatóbb gazdaságot építsenek ki a koronavírus pandémiát követően. Ezen felül a 2021-2027-es többéves pénzügyi költségvetés 1,1 billió eurós keretét is fenntarthatóan kell felhasználni, mivel erre már érvényes lesz a „Ne okozz jelentős kárt” (angolul Do No Significant Harm) elv, amely kötelezni fogja az EU-t és tagállamait, hogy csak olyan beruházásokat hajtsanak végre, amelyek nem károsítják a környezetet.

Ahogy a fentiek is mutatják, 2021 kiemelten jelentős lesz a nemzetközi és így a hazai klímapolitika szempontjából egyaránt, idén is lesz mire figyelnünk. A Green Policy Center ennek megfelelően az idei év során is rendszeresen fog jelentkezni szakmai elemzésekkel, háttéranyagokkal és rendezvényekkel a nemzetközi és hazai klímapolitikai történéseit illetően, így érdemes lesz követni honlapunkat és szociális média csatornáinkat!

Share: