Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2020. szeptember 16-án délelőtt tartotta meg a szokásos évértékelő beszédét, amelyben komoly szerep jutott a klímapolitikának is. A Green Policy Center gyorselemzése.
Az Európai Bizottság elnökének az Unió állapotáról szóló beszédében bejelentett javaslat szerint az Európai Unió 2030-as közös klímacélját a jelenlegi legalább 40%-os kibocsátás-csökkentésről legalább 55%-ra tornászná fel a brüsszeli testület. A Bizottság szerint erre a 2050-es EU-s kílmasemlegességi cél elérése miatt van szükség, amelyről tavaly decemberben döntöttek az állam- és kormányfők. Az emelés óriási többleterőfeszítést kíván az egyes tagállamoktól, de hogy pontosan milyen mértékben és főleg milyen elosztásban, arra a beszéd nem tért ki. Ursula von der Leyen elmondta, hogy a Bizottság 2021 nyaráig valamennyi vonatkozó EU-s jogszabályt felülvizsgálja, és módosító javaslatokat terjeszt elő. Ugyanakkor Brüsszelben azt várják, hogy az új közös célra az állam- és kormányfők már ez év vége előtt bólintsanak rá annak érdekében, hogy az EU kommunikálni tudja az ENSZ felé az ambíciószint növelését. A javaslat kimenetele egyelőre bizonytalan tekintettel arra, hogy az Európai Parlament még magasabb, 60%-os ambíciószintet követel. Az EU-s klímasemlegességi cél eléréséhez ugyanakkor nincs konkrét, a tudomány által
meghatározott „részcél” 2030-ig, így annak mértéke elsősorban politikai kérdés lesz.
A Green Policy Center alapvetően támogatja a közös ambíciónövelést, ugyanakkor fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy annak terheit az EU-n belül igazságosan kell elosztani. Elsősorban azon tagállamoknak kell többet tennie a kibocsátások csökkentése érdekében, ahol ez 1990 óta egyáltalán nem történt meg. Ilyen országok például Ausztria, Portugália, Spanyolország, vagy Írország. Igazságos közös teherviselésről ugyanis mindaddig nem beszélhetünk, amíg a nehézipar összeomlásának súlyos társadalmi hatásait elszenvedő közép-kelet európai régióra úgy mérne további terheket az EU, hogy közben egyes nyugat-európai országok eddig egyáltalán nem vették ki a részüket a kibocsátás-csökkentési erőfeszítésekből. Ezért a legfontosabb, hogy 2030-ra minden tagállam érjen el egy közös minimum csökkentési szintet, amelynek eredményeképpen teljesíthető lehet az 55%-os új cél is.
Érdemes rögzíteni azt is, hogy a klímasemlegesség elérése globális szinten szükséges ahhoz, hogy eséllyel tartsuk 1,5C fok alatt az átlaghőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest. Az EU-nak ezért nem a korábban már többször kudarcot vallott egyoldalú „példamutató” szereppel kellene ösztönöznie a nagy kibocsátókat hasonló vállalások megtételére, hanem kemény tárgyalások árán kikényszerített kölcsönös vállalásokkal is. Ezen megállapodások által egyszerre érhetnénk el, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben valódi előrelépés történjen, miközben nem engedünk versenyelőnyt azoknak, akik nem veszik komolyan a problémát és ezért nem alkalmaznak szigorú előírásokat. Nem utolsósorban nincs komolyan vehető klímapolitika azt támogató kereskedelempolitika nélkül, az EU-n kívüli, nemzetközi dimenzió ezért sem nélkülözhető, ha komolyan gondoljuk az éghajlatváltozás megfékezését. Ehhez kapcsolódóan egy biztató kezdeményezés az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó kiigazító mechanizmus, amely versenyhátrányba hozná a karbonintenzív gazdasággal rendelkező uniós kereskedelmi partnereket, ezzel is ösztönözve őket a termelésük környezetbarátabbá tételére.
Ursula von der Leyen beszéde az alábbiakban olvasható:
https://ec.europa.eu/info/strategy/strategic-planning/state-union-addresses/state-union-2020_en
