Az Európai Bizottság 2021-es munkaprogramja – felgyorsult jogalkotás a megnövekedett klímaambíció árnyékában
11.21.2020
Szerző: Tibor Schaffhauser

2020-at nyugodtan tekinthetjük a nagy bejelentések évének az uniós klímapolitika szempontjából, azonban eddig még konkrétumokról nem sokat hallhattunk. Az Európai Bizottság viszont bemutatta a 2021-es munkaprogramját, ami már sokkal több valós lépést vetít előre. Velük együtt rengeteg potenciális vitaforrást is, ezeknek nézünk utána az alábbi írásban.

Az Európai Bizottság nemrégiben mutatta be a 2021-es évre vonatkozó munkatervét, ami azért is érdekes számunkra, mert ez a dokumentum a sorvezetője a jövő évi uniós politikai vitáknak. A Bizottság minden évben összeállítja a munkaprogramját, ami a társszervek (az Európai Parlament és az európai tagállamok kormányait tömörítő Európai Unió Tanácsa) és a nyilvánosság számára is bemutatja az új bizottsági kezdeményezéseket. A 2021-es munkaprogram az „Életerős Unió egy sérülékeny világban” címet viseli, célja pedig egy egészségesebb, méltányosabb és virágzóbb Európa megteremtése, valamint a digitális korra felkészült, környezetbarátabb gazdaságra való hosszú távú átállás felgyorsítása. A jövő évi munkaterv reflektál a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által felvázolt hat fő politikai cél[1], köztük a cikkünk szempontjából érdekes Európai Zöld Megállapodás megvalósítására is.

A munkatervet a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal történt egyeztetéseket követően készítette el, amely szervekkel állítja majd össze a közös prioritások listáját is. Az, hogy a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal egyezteti le a következő munkaprogramját azért is kiemelendő, mivel a 2021-es munkaprogram I. mellékletének egyik pontja az „Irány az 55 %! intézkedéscsomag” címet viseli. Ez azért is érdekes, mivel a 2030-ra vonatkozó új uniós klímapolitikai célok még nem kerültek elfogadásra sem a Tanács, sem a Parlament által, a dokumentum viszont már megelőlegezi a döntést és az anyagban konkrét célszámokat találunk.

Amennyiben mi is megelőlegezzük, hogy a tagállamok elfogadják a közös, 2030-ra szóló uniós ambíciószint 55%-ra történő felemelését a jelenlegi legalább 40%-ról, úgy az intézkedéscsomag tartalmazza azokat a jogszabályokat, amiket módosítani szükséges az új célszám eléréséhez. Fontos látnunk, hogy a politikai számháború, amely jelenleg az uniós klímapolitikai célszámok növelése körül folyik, az úgymond még csak a jéghegy csúcsa, mivel

rengeteg szektorális jogszabály módosítását kell megejteni ahhoz, hogy a valóságban is elérhetők legyenek az új célok.

A szokásos jogalkotási „tempóhoz” képest most hatalmas kapkodás zajlik, elég csak arra gondolnunk, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) utolsó módosításának letárgyalása is évekbe tellett. Továbbá beszédes, hogy a tagállamoknak 5 évük volt kidolgozni a Nemzeti Energia- és Klímaterveiket, amik a jelenleg hatályos legalább -40%-os uniós 2030-as cél nemzeti megvalósításának alaprajzai lettek volna. Egy új, magasabb uniós célszámmal ezek pedig máris érvényüket vesztik majd. Széljegyzetként érdekes adalék, hogy egy friss elemzés szerint a jelenlegi tervek nem elegendőek a javasolt 55%-os cél eléréséhez, ahhoz 7 országnak[2] kell sokkal jelentősebb vállalásokat tennie, miközben uniós szinten a megújuló energiaforrások arányát a mostani tervek háromszorosára kell növelni.

Maga a 2021-es munkacsoport klímapolitikai intézkedéscsomagja az Európai Zöld Megállapodás megvalósításához 22 jogszabály módosítását irányozza elő, ebből az új célszám eléréséhez 12 jogszabályt szükséges átdolgozni a megújuló energiaforrásoktól kezdve az energiahatékonyságon át az épületek energiahatékonyságáig, valamint a földhasználatig, az energiaadóztatásig, a vállaláselosztásig és a kibocsátáskereskedelemig. A többi téma a körforgásos gazdaságról, a biológiai sokféleségről illetve a fenntartható és intelligens mobilitásról szólnak. Mivel ezekben kerül majd szabályozásra, hogy a tagállamoknak konkrétan miben és mennyiben kell hozzájárulni az új uniós cél eléréséhez, így a legtöbb vita a konkrét jogszabályok módosítása körüli egyeztetések során várhatók.

Egyes témák valószínűleg kevesebb ellenállást vagy vitát fognak kiváltani, mivel a tagállamok nagy részét pozitívan érinti majd, mint például a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgázkibocsátásnak és -elnyelésnek a beillesztéséről szóló rendelet felülvizsgálata, vagy az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM), valamint e mechanizmus saját forrásként történő használatára irányuló javaslat. Az előbbi segítheti majd a tagállamok és így az EU céljainak teljesítését, míg az utóbbi új forrásokat teremthet az EU számára – feltéve, ha azt a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet nem kaszálja el arra való hivatkozással, hogy korlátozná a kereskedelmet.

Más jogszabályok megvitatása valószínűleg több vitát fog szülni a tagállamok és a Bizottság között. Ilyenek lehetnek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) és a közös kötelezettségvállalási rendelet felülvizsgálata, mivel ezek tartalmazzák jogilag kötelező formában, hogy az egyes tagállamoknak mely szektorban mennyi üvegházhatású gázt kell csökkenteniük annak érdekében, hogy a közös uniós cél elérhetővé váljon. Továbbá ugyanez igaz az energiahatékonysági illetve megújuló energia célokat tartalmazó rendeletek felülvizsgálatára is. Ezek alatt a nemzeti elképzelések, tagállami célok és a közös uniós érdekek fognak ütközni. Amennyiben visszagondolunk a korábbi uniós klímapolitikai egyeztetésekre, úgy hazánk számára még kiemelt téma lesz az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról szóló rendelet felülvizsgálata is, tekintve a szektor hazai GDP-ben betöltött szerepére. Fontos lesz még figyelnünk a gázpiaci szabályok felülvizsgálatára is, mivel a magyar Nemzeti Energia- és Klímaterv komoly szerepet szán ennek az energiaforrásnak.

Azonban nem csak a tagállamok, az uniós jogalkotók és a szakmai szervezetek vitázhatnak a javaslatokról, mivel a Bizottság nyilvános konzultációt indított az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerről; a közös kötelezettségvállalásról; a földhasználat, a földhasználat-változtatás és az erdőgazdálkodásról; illetve az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások szóló rendeletek módosításáról. Ez lehetőséget ad bárkinek, hogy legkésőbb 2020. november 26-ig elmondhatja a véleményét ezekben az ügyekben. Tekintettel arra, hogy igen érdekesnek ígérkeznek majd a jövő évi klímapolitikai jogalkotási viták az EU-ban, így érdemes megragadni ezt a lehetőséget, majd figyelemmel követni, hogyan alakulnak a végleges jogszabályok. A következő időszak történéseit a Green Policy Center is figyelemmel fogja követni és folyamatosan fog elemzéseket és javaslatokat megjelentetni.


[1] Európai Zöld Megállapodás; A digitális korra felkészült Európa; Emberközpontú gazdaság; Európa globális szerepének erősítése; Az európai életmód előremozdítása; Az európai demokrácia megerősítése

[2] Korlátozott vagy semmilyen előrelépés nem található a nemzeti tervekben Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Romániában, miközben túl lassú előrelépést találni Németország és Olaszország terveiben. Magyarország 2030-ra az elektromos energiatermelés energiaintenzitását tekintve az EU átlag felével fog rendelkezni a jelenlegi tervek szerint, ami a 9. legjobb adatnak számít.

Kapcsolódó bejegyzések

 

Magyarország Első Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése

Magyarország Első Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése

„A kibocsátás-csökkentéssel ellentétben az alkalmazkodás szinte kizárólag a saját érdekünk, más országok javát csak közvetve szolgálja. Ennek megfelelően senki sem fogja rajtunk „számonkérni”, ha elmulasztjuk a szükséges intézkedéseket, viszont a következmények minket sújtanak.” – nyit a Green Policy Center új jelentése, amelyben az elérhető nemzeti és helyi stratégiák, különféle adatok elemzésével grafikus formában igyekszik helyzetképet adni a hazánkat negatívan érintő klímaváltozási hatásokról.

A spanyol-belga-magyar elnökségi trió prioritásai zöld szemmel

A spanyol-belga-magyar elnökségi trió prioritásai zöld szemmel

Az európai és magyar sajtóban legutóbb a nemzeti parlamenti választások kapcsán olvashattunk többet Spanyolországról, azonban nem csak ez adhat okot érdeklődésre. Az ország július elsejével vette át az Európai Unió soros elnökségi tisztségét. Ez magyar szempontból amiatt is érdekes, mert ezzel megkezdődött a spanyol-belga-magyar 18 hónapos elnökségi trió első szemesztere. Mire számíthatunk zöldpolitikai szempontokból a magyar elnökségben 2024-ben kicsúcsosodó programban?