Légszennyezettség Magyarországon és a régióban – ki tegye meg az első lépést?
04.05.2021
Szerző: Vendegszerzo

A hideg idő és ezáltal a fűtési szezon beálltával a légszennyezettség kérdése mindig az érdeklődés homlokterébe kerül: az „Elindult a fűtési szezon, rögtön romlott a levegőminőség” és hasonló című cikkek érkezésére gyakorlatilag minden év októberében megbízhatóan számíthatunk. Magyarország szorosan követi a regionális és tágabb európai trendeket, ugyanis szomszédainknál sincs ez másképp (a légszennyezettség európai éllovasai pedig Észak-Olaszország Pó-völgyi régiói). Az állami és szabályozói felelősség kétségtelen, de értelmezhető-e kizárólagosan és rajtuk kívül kinek kötelessége lenne megoldani a problémát?


Az Európai Unió Bírósága (EUB) február 3-ai ítélete[1] – melyben Magyarországot elmarasztalta a PM10‑koncentrációra vonatkozó napi határértékek megsértéséért[2] – kihirdetését követően ismét a sajtó és a közbeszéd érdeklődésének homlokterébe került a légszennyezettség témaköre.

Mi az a PM10?

A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50 irányelv (mely a kötelezettségszegési eljárás jogalapját is képezte) meghatározása alapján a szálló por azon része, mely 50 %-os hatásfokkal átmegy a PM10 mintavételének és mérésének referencia-módszerére az EN 12341 szabványban meghatározott10 μm aerodinamikai átmérőjű méretszelektív szűrőn.

Fő forrásai az ipari kibocsátók (erőművek, különféle ipari üzemek), a háztartási tüzelés és a közlekedés. Száraz időben természetes forrásai is jelentősek a leülepedett por szél általi terítésével, ahogy erre a vörösiszap-katasztrófa egyik kellemetlen utóhatásaként is emlékezhetünk.

Magyarország ezzel csatlakozott az Olaszország, Lengyelország, Románia és Bulgária alkotta négyeshez, mely tagállamokat már korábban hasonló mulasztásért marasztalta el az EUB[3].

A téli időszakokban sajnálatos módon bírósági ítélet nélkül is borítékolhatók úgy a légszennyezettséggel foglalkozó cikkek és nyilvános viták, mint az azokkal kapcsolatos állampolgári bejelentések számának exponenciális gyarapodása, ami ráirányítja a figyelmet az egyre erősebben háztartásitüzelés-nehézzé váló szektor régi-új realitására és problematikájára. Míg a XX. században az ipari kibocsátók domináltak, addig napjainkra az ipari szektorok (különös tekintettel az energiaszektor) átalakulásának és a szabályozás szigorodásának együttes hatása jelentősen csökkentette a szektor relatív arányát a kibocsátási mátrixban[4]. Ez „felértékelte” más kibocsátók – főként a háztartási tüzelés és a közlekedés – szerepét. E két szektor közös pontja a diffúz jelleg és az ennek köszönhető nehezebb szabályozhatóság. Az ipari létesítmények esetében összességében korlátos számú kibocsátóról van szó, melyek emissziója jellemzően nagy mennyiségű és többé-kevésbé állandó, üzemeltetőjük egyértelmű és engedélyhez, valamint szigorú előírásokhoz kötött tevékenységet végeznek, ezért esetükben a légszennyezésért viselt felelősség kérdése könnyebben tisztázható. A háztartási tüzelés és a közlekedés esetében ugyanakkor szinte teljesen fordított a helyzet: rengeteg apró pontforrás jelentős fluktuációt mutató kibocsátása mellett a végrehajtó hatalom lehetőségei is korlátozottabbak, az egyéni felelősség és önkéntes jogkövetés szerepe lényegesen nagyobb, valamint az egységnyi jogszabály-érvényesítési erőfeszítés eredményessége is kategóriákkal kisebb. Így tud érvényesülni a „sok lúd disznót győz” elve a légszennyezettség területén is, mivel az ipari szennyezők szintjén lényegesen könnyebb nagy arányú és abszolútértékben is tetemes kibocsátás-csökkentést elérni, mint az önmagukban apró, összhatásukban azonban hatalmas jelentőségű pontforrások esetében.[5]

Úgy a háztartási tüzeléssel, mint a közlekedéssel kapcsolatban felmerülnek az egyéni felelősség, a(z energia)szegénység és a szemléletformálás és –váltás gyakran egymással is összefonódó kérdései[6]. Városi környezetben az egyik legfontosabb feladat lenne a távfűtéssel kapcsolatos averziókkal történő leszámolás – ez a fűtési forma környezeti egyenlégét tekintve ugyanis megfelelő számú felhasználó esetén az egyik leggazdaságosabb lehetne. Sajnálatos módon a jellemzően a kommunizmus idejéből megörökölt, rendkívül pazarló rendszerek, majd a kilencvenes évek második felétől meginduló lecsatlakozási hullám azt eredményezte, hogy az egyre kevesebb rendszerben maradó számára a rendszer egyre csak drágult, miközben karbantartásra és fejlesztésre egyre kevesebb jutott, így sokak számára a „rossz fűtési rendszer” szinonímájává vált. Családi házas környezetben a szemléletformáló[7] és szociális[8] intézkedések ötvözete vezethet eredményre, azonban gyakran nem könnyű elkerülni a gyakorlati[9] buktatókat.

A közlekedési szektorban a műszaki vizsga követelményeinek szigorú betartatása kellene, hogy jelentse a „kályhát”, amelytől elindulhatunk. Az elöregedő, különösen dízelüzemű járművek fokozatos kivezetése már rövid távon is mindenképpen szükséges. Sajnálatos módon az elmúlt év járványhelyzete érthető okokból világszerte nem a tömegközlekedés népszerűségének növekedését hozta és a korlátozások mind további húzódásával rövid távon ez a negatív hatás minden valószínűség szerint velünk is marad. Különösen a városi levegőminőség szempontjából pozitív tendencia ugyanakkor a hibrid és villanyüzemű személyautók egyre jelentősebb térnyerése (főleg a taxik esetében)[10].

Az EUB ítéletével kapcsolatban is fontos téma a határokon átnyúló szennyezés ügye – főleg, hogy Magyarország is hivatkozott erre az Európai Bizottságnak küldött válaszaiban[11]. A probléma régóta ismert: a XX. század második felében a skandináv országok savaseső-problémáit döntő többségében a – mind háztartási, mind energiaszektorát illetően – szénalapú angol gazdaság „melléktermékeként” az uralkodó szélirány által kelet-északkeletre szállított kén-dioxid okozta. A XXI. században néhány száz kilométerre keletre megismétlődni látszik a helyzet: a Nyugat-Balkán országainak még mindig javarészt barnaszén (lignit) által dominált energiaszektorai nagyon jelentős kibocsátók, komoly regionális kihatással[12]. Az idei évben ugyan ott is minden a járványról szól, de 2020-ig a téli hónapokat a helyi sajtóban leginkább a rendkívül rossz levegőminőség elleni tüntetésekről szóló beszámolók tették ki.

Mivel a nagy tüzelőberendezésekről szóló 2001/80/EK irányelv 2018 januárja óta már az Energiaközösség területén is életbe lépett, ennek megfelelően a szerződés részes feleinek komoly fejlesztéseket kell végrehajtaniuk[13], valamint az üveghatású gázok kibocsátásának beárazása is egyre inkább közeleg ezekben az országokban is. Ennek köszönhetően a következő években jelentős átalakulás és kibocsátás-csökkentés várható ezekben az országokban is. Ez viszont – ahogy fentebb láthattuk – minden valószínűség és emberi számítás szerint magával vonja majd Európa ezen részén is a háztartási és közlekedési szektorok relatív súlyának felértékelődését, mely területeken a Nyugat-Balkán országai hasonló, ám a Magyarországon ismerteknél lényegesen súlyosabb kihívásokkal küzdenek.

Magyarország saját intézménnyel is támogatja a régiót, a Nyugat-Balkáni Zöld Központ 2019 óta támogat projekteket, hogy ezen országok éghajlatvédelmi erőfeszítéseihez és az érintett gazdaságok zöld átalakításához hozzájáruljon. Mivel az energiahatékonyság és a megújuló energia a Központ kiemelt kitűzései között szerepelnek, az Energiaközösséggel való együttműködés lehetőségei rendkívül jók és szerteágazók.

A Tuzla szénerőmű Bosznia-Herzegovinában

Összegzés

Nehéz lenne konfliktust találni azon cél meghatározásában, hogy a légszennyezettséget csökkenteni, a levegő- (és ezáltal élet)minőséget pedig javítani kell. Jellemzően a „hogyan?” és főleg a „ki tegye meg az első lépést?”, „ki fogja fizetni a szükséges költségeket?” kérdéseknél kezdenek el széttartani a különböző vélemények.

Az EUB 2021. februári ítéletével deklarálta a nyilvánvalót, az ítélet pedig – a fennálló jogsértés nem vitatott ténye és különösen hossza miatt – nem lehetett kérdéses. Fontos ugyanakkor látni, hogy a magyar ítélet egy nagyobb európai tendenciába illeszkedik, hiszen alig akad tagállam, amely az összes levegőminőségvédelmi határértéket képes folyamatosan betartani minden zónájában és agglomerációjában. Emiatt a közeljövőben további ítéletek is várhatók.

A határokon átnyúló szennyezéssel kapcsolatos érv – bár jelen perben nem került elfogadásra – tényszerű relevanciával bír, mivel a nyugat-balkáni országok jelentős mértékű szennyezése nyilvánvalóan érezteti hatását Magyarország déli felében.

Az Energiaközösség környezetvédelmi és klímadimenziójának megerősítésével az első lépés megtörtént és minden adott ahhoz, hogy – a helyi és regionális partnerek segítségével – a régió országai kötelezettségvállalásainak betartásával ugyanazt a pozitív trendet fussák be a légszennyezettség csökkentése terén, mint amit az EU tagállamai az elmúlt évtizedekben.


Vajda Péter LLM, szenior környezetvédelmi szakértő, Energiaközösség Titkársága (Bécs)


[1] C-637/18, Európai Bizottság vs Magyarország: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=237289&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=683769

[2] Az EUB a jogsértést Budapest és térsége, valamint Sajó-völgy zónákban 2005. január 1-jétől (azaz gyakorlatilag szinte az EU-csatlakozástól), Pécs és térsége zónában 2011. június 11‑től (a 2014‑es év kivételével) állapította meg.

[3] A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Franciaországot szintén elmarasztalta az EUB ugyanezen irányelv megsértéséért, ám ott a nitrogén-dioxid határétékek képezték a kereset tárgyát. A 2008/50 irányelv jogelődje, az 1999/30/EK irányelv esetében pedig szintén hasonló ítélet született Szlovénia, Svédország, Portugália és az érintett zónák, ill. a határérték-túllépés időtartamát illetően is európai csúcstartó Olaszország esetében.

[4] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kimutatása alapján (https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/emissions-of-air-pollutants-from-16/assessment) 2004 és 2017 között csak a meglévő fosszilis tüzelésű hőerőművek kén-dioxid és szállópor-kibocsátása kevesebb, mint ötödére esett vissza. Ez a kedvező folyamat elsősorban a nagy tüzelőberendezésekről szóló 2001/80/EK 2008-as, majd az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv 2016-os hatályba lépéséhez kötődik, mely hatás a grafikonokon is kirajzolódik.

[5] Egy EU-tagállamban működő hőerőmű ma már csak a 2010/75/EU irányelv előírásainak megfelelően, az elérhető legjobb technikára vonatkozó előírásoknak megfelelően üzemelhet. Ezzel szemben jelenleg se erőforrás, se kapacitás, se idő nincs a háztartási tüzelés szisztematikus ellenőrzésére (bár ez változhat), ill .a (sajnos néha szimbolikus) műszaki vizsgán túli járműellenőrzésre. Ennek bizonyítására elég némely kémény füstjének vizuális elemzése, vagy a közutakon néhány kilométer levezetése.

[6] Ld. pl. az Energiahajó vonatkozó panelbeszélgetését, a luxemburgi ítélet előtt pár hónappal: https://anchor.fm/qubithu/episodes/Energiahaj-vol-2–Mirt-olyan-rossz-a-budapesti-leveg-em2c16

[7] Pl. http://www.futsokosankampany.hu/

[8] Pl. szocális tűzifaprogramok.

[9] Szociális tűzifaprogram esetén fontos lenne az utánkövetés, ugyanis ha fennáll a feketepiaci értékesítés és korábbi tüzelési gyakorlat folytatásának kombinált veszélye, akkor a program járulékos kárként a legális tűzifapiacot is tönkreteheti – úgy, hogy ráadásul érdemi levegőminőség-javulást sem fog eredményezni.

[10] https://index.hu/belfold/2021/03/08/mit-tesz-a-miniszterium-a-legszennyezes-ellen-/

[11] Az érvet az EUB az ítéletben elutasította azzal, hogy Magyarország nem számszerűsítette kellő pontossággal az országhatárokon átnyúló szennyezésnek a PM10‑re vonatkozó napi határértéknek keresettel érintett zónákban való betartására gyakorolt hatását (C-637/18, 135. pont).

[12] https://www.env-health.org/wp-content/uploads/2019/02/Chronic-Coal-Pollution-report.pdf – a 7. oldalon található térképek kén-dioxidra és szálló porra (PM2.5 frakció) modelezzik a régió szénerőműveinek határokon átnyúló hatását. A 16. oldal 7. ábrája pedig azt mutatja be, hogy ezen erőművek PM10-kibocsátása olyannyira az európai „élmezőnyben” van, hogy az első tízbe csupán két, EU-tagállam területén működő létesítmény tudott bekerülni.

[13] A Titkárság 2021. március 16-án kötelezettségszegési eljárást indított négy nyugat-balkáni részes féllel szemben az ezzel kapcsolatos kötelezettségek elmulasztása miatt: https://energy-community.org/news/Energy-Community-News/2021/03/16.html

Kapcsolódó bejegyzések

 

Tippek fenntarthatóbb nyaraláshoz

Tippek fenntarthatóbb nyaraláshoz

Bár a klímaváltozás és az energiaár-válság miatt több országban is a vasútközlekedés támogatásával segíti polgárait a kormányzat, Magyarországon még várat magára egy hasonló kezdeményezés. Ennek ellenére mi is tudunk ügyelni arra, hogy fenntarthatóbb és klímabarátabb legyen az idei nyaralásunk. Ehhez az alábbi írásunkban igyekszünk pár tippet adni!

Az energiaközösségek jelenthetik a kiutat az energiaválságból?

Az energiaközösségek jelenthetik a kiutat az energiaválságból?

Fontos szerepet kaphatnak az immár Magyarországon is szaporodó energiaközösségek nem csak a zöld átállásban, hanem a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedésben is. Azonban, hogy pontosan mekkora lesz ez a szerep, arról megoszlanak a vélemények. Az mindenesetre jól látszik, hogy mind a kormányzat, mind az energetikai szakma egyre inkább érdekeltté válik a létrehozásukban. Ráadásul a társadalom számára is kedvező folyamatról van szó, hiszen az energiabiztonság fokozódása mellett elősegítheti a hazai energiaszektor demokratizálódását is. Ezt a folyamatot igyekszik gyorsítani az újonnan alapított, az energiaközösségek és rugalmassági szolgáltatók érdekeit védő szakmai szervezet, a MERSZ.

Mióta ciki takarékosnak lenni?

Mióta ciki takarékosnak lenni?

A klímaválság már eddig is, az egyre fokozódó energiaválság pedig még inkább arra kényszerítheti a fogyasztókat, hogy átgondolják az energiához és annak fogyasztáshoz való viszonyukat. Ez a kérdés a rezsicsökkentés csökkentésével Magyarországon is egyik pillanatról a másikra húsbavágó kérdéssé vált. Mégis az erről való értelmes párbeszédet hazánkban beárnyékolják a takarékossági praktikákat cikinek, nevetségesnek beállító hangok. Miközben már nem az a kérdés, hogy át kell-e gondolnunk energiafogyasztási szokásainkat, hanem hogy ezt magunktól, időben tesszük-e meg, vagy a külső körülmények kényszerítik ki drasztikusabb formában.