A klímasemlegesség felé tartó átmenetben vissza kell térnünk a természetes megoldásokhoz, a mértékletességhez, valamint a szektorokon átívelő párbeszédhez, hiszen mindannyiunknak személyes érintettsége van a klímaváltozásban – ez emelhető ki a Green Policy Center és a Cambridge Econometrics Klímasemleges Magyarország 2050 című konferenciáján elhangzottakból, amelyen szakértők, döntéshozók és az üzleti szféra képviselői – többek közt dr. Tari Annamária pszichológus, Ámon Ada, a fővárosi önkormányzat klímaügyi főosztályvezetője és dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora – beszélgettek a klímasemleges átmenethez kötődő mindennapi mítoszokról.

A Green Policy Center harmadszorra, ezúttal a brit Cambridge Econometrics kutatócéggel közösen szervezte meg a Klímasemleges Magyarország 2050 konferenciát a magyar klímatörvény 2020. évi elfogadásának évfordulóján. Az idei rendezvény témája az átmenettel kapcsolatos, a mindennapi közbeszédben leggyakrabban előforduló mítoszok – félreértések, féligazságok vagy tudatos félrevezetések – és azok cáfolata volt. A különböző típusú mítoszokat a fenntarthatóság három dimenziója mentén sorolták kategóriákba. A konferencia újszerű formátummal, interaktív kerekasztallal kezdődött, amelyen a vendégek is részt vehettek a témák feldolgozásában: minden kerekasztal facilitátor segítségével egy-egy témát dolgozott fel a három mítosz közül, ennek eredményére, megállapításaira pedig a panelbeszélgetések résztvevői is reagáltak.

Megnyitójában Huszár András a Green Policy Center vezetője elmondta, hogy a konferencia célja, hogy emlékeztesse a magyar döntéshozókat (államit és üzletit egyaránt), hogy van klímasemlegességi cél. Idén a „mítoszrombolást” választották az esemény fókuszának, mert az, hogy hogyan beszélünk egy kérdésről meghatározza a viszonyunkat róla. Rendkívül fontos a kommunikáció, érthetően kell elmagyaráznunk, hogy mekkora a probléma és mit kell ellene tennünk, illetve azt is, hogy lehet ellene tenni.

A fenntarthatósággal kapcsolatos egyik legjellemzőbb gazdasági mítosz, hogy az átállás sokba kerül. Az erről szóló panelben Ámon Ada, a fővárosi önkormányzat klíma- és környezetügyi főosztályának vezetője, Tóth Illés, az MBH Jelzálogbank Zrt. vezérigazgató-helyettese és Horváth Áron, a CBRE fenntarthatósági vezetője beszélgetett a klímasemlegesség és a fenntarthatóság szempontjainak megjelenéséről az egyes szektorokban a vállalati és befektetői döntések megtervezése során. A tétlenkedés kockázatai és hosszú távú ára sokkal nagyobb, mint a cselekvés mai költségei, azaz a drágának tűnő átállás hosszú távon olcsóbb, mint a klímakatasztrófa következményei, kárainak elhárítása és a visszafordíthatatlan hatásokhoz való alkalmazkodás költsége. A gazdasági szektor legfőbb dilemmája az, hogy a klímasemleges átmenet lehetőségeket teremt a hosszú távon gondolkodók számára, de a döntéshozókat nehéz meggyőzni: egy bank nem engedheti meg magának, hogy csak ő ne finanszírozzon fosszilis iparágakat, a háztartásiszer-gyártó számára pedig kockázatos lépés elsőként, drágábban gyártani környezetbarát termékeket.

Az átmenethez új pénzügyi eszközökre és finanszírozási formákra van szükség, illetve olyan szereplőkre, akik más időhorizonttal tekintenek a fenntarthatóságra és a klímacélokra. Emellett minél hamarabb integrálni kell a pénzügyi megtérülés mellé a környezeti, kibocsátáscsökkentési, szociális és irányítási célokat is. Cél, hogy a fenntartható és igazságos átmenet finanszírozása ne csak adminisztratív teherként, hanem valós stratégiai célként jelenjenek meg a cégvezetők, a szabályozók és a finanszírozók számára is.

A klímasemlegesség felé vezető út sikere nagyban függ a teljes társadalom elkötelezettségétől, bevonásától és aktív részvételétől. Az átmenet megvalósításában meglévő közös, de eltérő mértékű felelősségéről és lehetőségéről dr. Tari Annamária pszichológus, Hidvéghiné dr. Pulay Brigitta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Intézetének munkatársa és dr. Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense beszélgetett.

Sokszor elhangzik, hogy a zöldebb élet „szegényebb” is, amelyben le kell mondanunk a modern világ által biztosított kényelemről, utazásokról és technikai eszközökről. A fogyasztás emelkedése a jólét növekedését jelzi, és az egyén jogos igénye ennek kifejezése. Tudjuk: a bolygó eltartóképessége alkalmatlan arra, hogy az egész világ azon a tárgyi és fogyasztási életszínvonalon éljen, mint a világ „legfejlettebb” régiói. A fenntartható élet viszont mindannyiunk számára elhozhatná a legfontosabbat, a megelégedettséget úgy, hogy a természettel is összhangban vagyunk.

Ugyancsak felvetődik, hogy a személyes cselekvés semmit nem ér, ha eközben a nagy szennyezők nem kezdenek el fenntarthatóan működni – ugyanakkor az ő termékeik iránt is az egyének teremtik meg a keresletet. Másrészt annak jelentős a hatása, ha több milliárdan cselekszenek egyszerre, sőt, a mintaadás igen lényeges.

Néhány évvel ezelőtt az volt az elterjedt vélemény, hogy ráérünk még, mára emellett egyre erősebben él az a nézet is, hogy már nincs mit tenni. Ez nem így van, de már tudjuk, nem késlekedhetünk: minden elmulasztott nappal rosszabb helyzetből vágunk neki az átmenetnek.

A legfontosabb környezeti mítosz az, hogy önmagában a klímasemlegességi cél elérése garantálja a biztonságos és kielégítő életfeltételeket. Erről a dilemmáról beszélt a konferencia harmadik paneljében dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora, dr. Török Katalin, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.

A vízválság, a biológiai sokféleség csökkenése, a levegőszennyezés vagy a mérgező anyagok és a műanyaghulladék elterjedésének problémái legalább ugyanolyan súlyú problémák, mint a klímaváltozás, sőt ezek egymást erősítő folyamatok. Ha csak a kibocsátás csökkentésére fókuszálunk, akkor esetleg újabb problémákat generálunk.

Dr. Gelencsér András – aki a közelmúltban nagy port kavart interjúkban jósolta meg civilizációnk elkerülhetetlen összeomlását – úgy fogalmazott: fordított felvilágosodásra van szükség a klímasemlegesség felé tartó átmenetben. Ez jelentheti a valós megoldást, a többi – például a fúziós energiával folytatott kísérletek – vagy látszatmegoldások, vagy még több problémát generálnak. „Az együttműködés nélkülözhetetlen, ezért is örültünk különösen, hogy a konferencián nagyon sokrétű szakmai hátterű résztvevőket tudtunk párbeszédre bírni – mondta zárszavában Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics budapesti irodájának vezetője. – A jelen gazdasági és társadalmi működési modell újragondolására van szükség. A klímasemleges cél kitűzése dicséretes, de a lényeg az odavezető út, a mérföldkövek kijelölése, az ütemezett megvalósítás és a befektetések megfelelő becsatornázása, a kutatás-fejlesztés finanszírozása és a privát szektor bevonása a mielőbbi cselekvésbe.”

A konferencia a Green Policy Center Youtube-csatornáján visszanézhető.

A 2023-as Klímasemleges Magyarország 2050 Konferencia során készült fényképeket az alábbi elérhetőségen tekinthetik meg: