A klímaváltozás negatív hatásai és biztonsági kihívásai már a mindennapjaink részévé váltak, elég csak a nyári erdőtüzekre, az egyre súlyosabb aszályokra vagy hőhullámokra gondolnunk. Ezeknek a kihívásoknak a legtöbb része így vagy úgy, de érinti a vizek kérdését is. Az éghajlatváltozás hatásainak több mint 80%-a vizeken keresztül jelenik meg. Egyszerre okoz problémát a túl sok és a túl kevés víz, akár ugyanazon a helyszínen. Az Európai Unió új vízreziliencia stratégiája több ezzel kapcsolatos kihívásra is igyekszik választ adni.

Az Európai Unió, beleértve Magyarország vízrendszerei egyre nagyobb nyomás alatt állnak a nem fenntartható vízgazdálkodás, a szennyezés, valamint az ipar, a mezőgazdaság és a városi területek növekvő vízigénye miatt. A klímaváltozás hatásai – árvizek, aszályok, erdőtüzek – tovább súlyosbítják ezt a már egyébként sem rózsás helyzetet, veszélyeztetve a lakosság egészségét, az élelmiszer- és energiaellátást, a gazdaságot és a természeti környezetet. Dél-Európában hetek óta tomboló erdőtüzek pusztítanak, miközben a hőség és szárazság megnehezítik a tűzoltást. Csak Spanyolországban volt olyan időszak nyáron, mikor egyszerre 14 nagy tűzzel küzdött, a lángok következtében három ember vesztette életét, köztük két önkéntes tűzoltó, és idén eddig mintegy 158 000 hektárnyi terület vált a tűz martalékává, míg Portugáliában több ezer tűzoltó dolgozik hét fő tűzfészeknél, Görögországban, különösen Chios szigetén, negyedik napja tartanak az oltási munkálatok, és több területen evakuálásokra került sor. Hazánkban pedig kutatók az idei nyarat az eddig legsúlyosabb aszályos évhez hasonlították, veszélyeztetve a hazai élelmiszertermelést. Az aszály mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatásai még az űrből is látszanak a Hungaromet adatai alapján.

Hazai helyzet

A vízzel kapcsolatos kihívásokról a Klímaváltozás és Biztonság beszélgetéssorozatunk júliusi adásában Lakatos Boglárka kutatóval beszélgettünk részletesen, ahol elhangzott, hogy Magyarországon a szárazság ma már nemcsak a gazdákat sújtó természeti jelenség, hanem egy lassan kibontakozó, rendszerszintű katasztrófa. Az éghajlatváltozás hatására a csapadék egyre kiszámíthatatlanabb: hosszú hetekig tartó aszályokat hirtelen lezúduló, villámárvizet okozó esőzések szakítanak meg. A talaj víztároló képességének gyengülése, a mezőgazdasági termelés bizonytalanná válása és az ivóvízellátás biztonságát fenyegető kockázatok mind azt mutatják, hogy a víz ma már stratégiai erőforrás. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a vízügyi ágazat hagyományosan széttagoltan, gyakran csak tűzoltásszerű beavatkozásokkal reagál, miközben a klímaváltozás lassan mozgó, előrelátható krízist hoz. A szakértők szerint ezért nem elég a rövid távú műszaki megoldásokban bízni: szükség van adatvezérelt, integrált és hosszú távú stratégiákra, amelyek összehangolják a mezőgazdasági, energetikai, egészségügyi és vízügyi érdekeket. A vízhiány így nem csupán természeti probléma, hanem társadalmi és igazgatási kihívás is, amely új szemléletet követel.

Bár már történtek lépések a vízzel kapcsolatos kihívások kezelésére, mint például a Vizet a Tájba program elindítása, azonban hazánkban több szakpolitikai kihívást is azonosítottunk vonatkozó szakpolitikai javaslatcsomagunkban a vízbiztonsággal kapcsolatban. A hazai szakpolitikai keretrendszerben a „víz ügye” nem hatja át kellően a szakpolitikákat, nem elegendő az előrehaladás az integrált és fenntartható vízgazdálkodás terén, valamint a víz, mint ökoszisztéma szolgáltatás nincs megfelelően beárazva, illetve nincs megfelelő stratégia, finanszírozás és intézményrendszer a vízkonfliktusok kezelésére.

A hazai vízbiztonság megerősítéséhez a szakpolitikai javaslatcsomagunkban foglaltak szerint stratégiai integrációra van szükség, vagyis, hogy a víz, mint átfogó szakpolitikai tervezési kritérium kerüljön bevezetése hazánkban és elmozduljunk az integrált vízgazdálkodás irányába.

Európai válaszlépések a fenntartható vízgazdálkodásra

Ilyen előzmények mellett kifejezetten pozitív, hogy idén nyáron az Európai Bizottság kiadta az úgynevezett Európai Vízreziliencia Stratégiáját, amely három fő célt fogalmaz meg:

• a vízkörforgás helyreállítása és védelme, különös tekintettel a víz mennyiségi és minőségi szempontjaira, a vízmegtartásra és a szennyezések visszaszorítására,
• egy víz-tudatos gazdaság kiépítése, amely erősíti az EU versenyképességét, javítja a vízfelhasználás hatékonyságát, és ösztönzi a beruházásokat, különösen a digitális és infrastrukturális fejlesztések terén, illetve
• a tiszta és megfizethető ivóvízhez, valamint a megfelelő szanitációhoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a klímaváltozás, valamint a növekvő igények miatt viszont a jövőben egyre súlyosbodó vízhiány várható, ha nem teszünk ez ellen, miközben az EU jelenleg évente mintegy 200 000 millió m³ vizet használ fel. Ez hozzávetőlegesen a Tisza-tó teljes víztérfogatának ezerszerese. A négy legnagyobb vízfelhasználó ágazat; az energiatermelés hűtési célokra (36%), a mezőgazdaság (29%), a közüzemi vízellátás, ideértve a háztartásokat és a turizmust (19%), valamint az ipari termelés (14%) együttesen a gazdasági szektorok vízkitermelésének 98%-át teszik ki.

Ezeket a kihívásokat igyekszik kezelni a Stratégia, amely mellé az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is kiadott egy intézkedéslistát. Eszerint a mezőgazdaságban akár 20%-os megtakarítás érhető el hatékonyabb öntözési technológiákkal, a veszteségek csökkentésével, precíziós gazdálkodással és szárazságtűrő növények termesztésével. Az energiatermelésben az innovatív hűtési rendszerek, a megújuló energiaforrások és a hőhasznosítás révén akár 95%-kal csökkenthető a vízfelhasználás. Ugyanakkor új kihívásokat jelentenek a feltörekvő ágazatok, mint a nagy vízigényű adatközpontok hűtése és a hidrogéntermelés, amelyek tovább növelhetik a jó minőségű víz iránti keresletet.

A Bizottság már idén megkezdi a kiemelt intézkedések végrehajtását, és nyomon követi a vízfelhasználási hatékonyságra vonatkozó ajánlások előrehaladását, majd 2025 decemberétől kétévente Vízreziliencia Fórumot hívnak össze az érintett szereplők bevonásával. 2027-ben közbenső értékelés készül a stratégia megvalósításáról és eredményeiről. Az intézkedések között egy sor jogalkotási, beruházási, pilotprojekt-jellegű beavatkozás szerepel, például a kohéziós források félidei felülvizsgálata során a tagállamok és a régiók, így hazánk is új forrásokhoz juthatnak vízreziliencia programok megvalósítására.

A stratégiai értékelése

Az intézkedéscsomag egyrészt nagyon időszerű, miközben fontos üzleti potenciált is kínál. Európa vezető szerepet tölt be a víztechnológiai innovációban, globálisan a vízipari szabadalmak kb. 40%-át birtokolja., Ez mintegy 107 milliárd euró árbevételt generál, és 1,7 millió munkahelyet működtet a kontinensen. Az új stratégiai irányok megalapozzák azt a lehetőséget, hogy az európai gazdasági szereplők – kutatók, vállalatok – tovább építhessék versenyképességüket és innovációs pozíciójukat ezen a területen, hiszen a világon mindenhol hasonló problémák jelentkeznek egyre nagyobb mértékben. A magyar vízipar számára is kifejezetten hasznos lehet az intézkedéscsomag, mivel a magyar vízügyi szakemberek és technikai megoldások már így is nemzetközi szinten keresettek; a világ mindegyik kontinensén van jelen magyar megoldás már vízügyi kihívásokra. A magyar kormány pedig kifejezetten igyekszik támogatni a magyar vízipar nemzetközi piacokra jutását, elég csak a budapesti Víz Világtalálkozókra gondolnunk.

A stratégia ösztönzi a technológiai fejlesztéseket és üzleti modellinnovációt, különösen a vízfogyasztás csökkentését célzó intézkedések, az infrastruktúra modernizálása, valamint a digitális megoldások (például okosmérők, hálózati monitoring) alkalmazása révén. Ez lehetővé teszi vállalkozások számára a versenyképesség növelését és új szolgáltatási piacok kialakítását. Emellett a stratégia támogatja a vízárak felelősebb kialakítását, ami ösztönözheti a vízhatékonysági technológiák elterjedését és az innovatív vízgazdálkodási megoldások piaci terjedését.

Azonban több kritikákat is meg lehet fogalmazni a Stratégiával szemben. Az EU vízreziliencia stratégiája lehetne még ambiciózusabb, mivel egyelőre hiányoznak belőle a kötelező érvényű célok, a megfelelő finanszírozás és a végrehajtási garanciák. A megfogalmazott 10%-os vízhatékonysági cél sem elég erős és nem is számonkérhető, így nem alkalmas a klímaváltozás miatti aszályok és áradások biztos kezelésére. Bár pozitívum, hogy a természetalapú megoldások (pl. vízvisszatartás, zöld infrastruktúra) is megjelennek és a PFAS-szennyezés (perfluorozott alkil szulfonátok) problémáját is elismeri, a javaslatok többsége nem kötelező, és nem biztosítja, hogy a „szennyező fizet” elv valóban érvényesüljön. Összefoglalva a Bizottság tervei ambíciót mutatnak, de jogilag kötelező és anyagilag támogatott intézkedések nélkül a stratégia nem biztos, hogy valódi változásokat hozhatnak. Ennek ellenére üdvözöljük az új uniós stratégiát, mivel remélhetőleg az új lendületet adhat a hazai vízbiztonság megerősítéséhez szükséges integrált intézkedések megteremtéséhez a közeljövőben. A víz a földi élet origója; az élővilág és civilizáció tartós biztonságának fő létalapja, ezért mindannyiunk érdeke, hogy felelősségteljesen gondozzuk ezt a természeti kincsünket.