A teremtésvédelem kifejezésének, a kereszténység és konzervativizmus kapcsolatának, az  igazságosság és a mély inkarnáció fogalmainak értelmezése valamint a karácsonyi történet és  teremtéstörténet összefüggései – ezen témákat érinti a Green Policy Center (GPC) felkérésére írt  tanulmányban Béres Tamás evangélikus lelkész, Kodácsy Tamás református lelkész és Nobilis  Márió katolikus pap.

Ahogy Béres Tamás írja, az emberiség előtt álló következő történelmi lépcsőfok minden jel szerint a  digitális kor. A lelkész véleménye szerint soha sem voltunk még ennyire közel annak a vágynak a  kultúrává formálásához, hogy az ember megóvja magát a sérülékenység, a szenvedékenység és a  kiszolgáltatottság rémétől. Az ezekre reflektáló fenntartható fejlődési célok (SDG-k) mindegyike szoros  kapcsolatban áll az igazságossággal, ami “az emberiség számára nem egy külső vagy belső norma,  hanem a mindig kapcsolataiban élő ember életét tematizálhatóan, de kimeríthetetlenül átjáró,  nélkülözhetetlen kapcsolati minőség.” Béres Tamás véleménye szerint a keresztény közösségnek el kell  jutnia arra a felismerésre, hogy a társadalmi sokszínűség, kettősség és hármasság nem idegen a bibliai  és tradicionális szemlélettől. 

Nobilis Márió ezekre is alapozva fogalmaz meg három tézist a teremtésvédelemmel összefüggésben,  amelyről megállapítja, hogy nem a szembenállás kifejezésére jött létre. A teremtésvédelem „azt a  hozzájárulást szándékozik összefoglalni, amivel a hívő keresztények hozzá tudnak és akarnak járulni az  egész emberiség „környezeti krízis” fogalommal kifejezett jelenkori közös problémájának  megoldásához.” – állítja és hozzáteszi, az evangéliumi szemléletmód nem azonosítható sem a  konzervativizmussal, sem a forradalmisággal, és egy naiv fejlődéshittel sem, hanem a különböző  felfogások építő kritikájára és értékeiket egyensúlyosan megőrző meghaladására irányul. Nobilis Márió  leszögezi, hogy a zsidó–keresztény hagyomány értelmezési kerete az üdvtörténetiség, amire alapozva a  kereszténység a környezeti krízissel összefüggésben nem pesszimista és nem is naivan bizakodó az  ember szerepét illetően, hanem reménykedik a kegyelem és az emberi erőfeszítések  együttműködésében. 

Kodácsy Tamás a “mély inkarnáció” fogalmát járja körül. Megállapítja, hogy a teológiai hagyományban  a világról, mint közös otthonunkról való isteni gondoskodás és az isteni megtestesülés összefonódnak.  Erre alapozva ökológiai szempontból három megállapítást tesz. Első, hogy az elrontott világnak nem  lehet megváltója az ember, minden teremtésvédelmi akció és program egyik fő kritériuma, hogy képes-e az ember úgy cselekedni, hogy nem ő van a középpontban. Másodsorban az, hogy Isten megtestesült  ebben a világban, azt is jelenti, hogy teljes egészében e világ törvényei alá került, és a gondviselő  munkája az ember egész életét és életterét magába foglalja. Harmadrészt a megtestesülés Isten  szentháromságbeli kiterjedése és hatóköre. Ezek után a református lelkész így karácsony előtt a teremtés  és Jézus Krisztus születésének történetét veti össze és állapítja meg a megfeleltethetőségeket.

A tanulmány bemutatására online formában 2020. december 21-én került sor, amelyen a szerzőkkel dr. Huszár András, a Green Policy Center igazgatója beszélgetett.

A tanulmányt pedig az alábbi linken letöltve lehet elolvasni: