A Green Policy Center vitaest-sorozatának második alkalma a magyar agrárium és vízgazdálkodás kérdéseire fókuszált. Olyan kérdésekre keresték a szakértők a választ, mint hogy hogyan lehet a hazai élelmezést vagy vízellátást garantálni a változó klímában, vagy hogy mennyire fenntartható a jelenlegi gazdasági és élelmiszertermelési berendezkedésünk.

Az eseményt szakmai műhelyünk részéről Schaffhauser Tibor vitaindító előadása nyitotta meg, amely a klímavédelem és az élelmezés- és vízellátásbiztonságának összefüggéseit helyezte keretbe a Green Policy Center legújabb szakpolitikai javaslatcsomagja mentén. Prezentációjában rámutatott, hogy a környezeti változások ma már közvetlen ellátásbiztonsági kockázatot is jelentenek, amennyiben nem kezeljük őket időben és ágazatokon átívelő megközelítéssel.

Helyzetértékelés: Hol tartunk most?

A kerekasztal-beszélgetés megalapozásaként Dudás Gergely moderátor arra kérte a panelistákat, hogy értékeljék a jelenlegi állapotokat. A szakértők meglehetősen alacsonyan értékelték mind a társadalmi tudatosságot, valamint a kormányzati terveket és cselekvéseket, de a következő 10 éves kilátások sem kaptak jobb osztályzatokat. Elmondták, hogy a probléma súlya még nem ment át a köztudatba, miközben hiányoznak a stratégiai válaszok a kihívásokra, az élelmiszertermelésünk pedig jelenlegi formájában fenntarthatatlan.

Vízgazdálkodás: A bőség zavarától a kiszáradásig

A vita egyik központi eleme a „Magyarország víznagyhatalom” mítoszának lebontása volt. Balogh Péter (Vízválasztó Mozgalom) szerint „őrült nagy baj van”. Kiemelte, hogy miközben aszály sújtja az országot, az árhullámokat még mindig nem vezetjük ki a talajba, hanem igyekszünk minél gyorsabban megszabadulni a víztől. Mentális és technológiai struktúraváltásra van szükség: a vizet akkor kell visszatartani a tájban, amikor bőség van. „A talaj negyedének jelenleg (megj: március elején) víz alatt kellene állnia, de porzanak az utak” – fogalmazott.

Dr. Toldi Ottó (Klímapolitikai Intézet) ezután arra világított rá, hogy az Alföldön a párolgás mértéke drasztikusan megnőtt (helyenként már 1000 mm/év), miközben a csapadék mennyisége csökkent és ezt nem képes pótolni – a folyókból való beszivárgást pedig megakadályoztuk. A talajszerkezet pedig olyannyira átalakult, hogy a természetes vízhálózat megszűnőben van. Ez egy évtizedes lemaradásból fakadó „deficit-halmozódás”, vagyis a talajvíz szintje egyre mélyebbre süllyed

Polgár Ákos (MAGOSZ, AGRYA) azonban árnyaltabb képet festett: szerinte van elég víz, de a megoszlása egyenlőtlen, ezért régiókra bontott kezelésre lenne szükség. Az élelmezésbiztonság kapcsán hangsúlyozta, hogy azt végső soron a fogyasztói kereslet – jelen esetben a társadalom élelmiszer-vásárlási igényei – fogja meghatározni. Ez elég nagy próbatételt fog jelenteni a jövőben, mivel a jelenlegi, gyakran nagy erőforrás-igényű fogyasztói szokások kiszolgálása a romló környezeti feltételek mellett egyre nehezebbé válik.

Élelmezésbiztonság: Luxus lesz a hazai termék?

A beszélgetés során elhangzott, hogy a magyar mezőgazdaság mély strukturális válsága már az önellátásunkat veszélyezteti. Példaként a hazai burgonyatermelés merült fel, amely az egykori szintjének alig 15%-ára esett vissza, így ma már az asztalainkra kerülő krumpli 40%-a Franciaországból érkezik. Ez a tendencia nem egyedi eset (lásd még: több gyümölcsfajta, hagyma), hanem egy hibás megközelítés eredménye.

Hiszen bár Magyarország Európa „legfelszántottabb” országa, a földjeink nagy részét nem az emberek táplálására használjuk. A megtermelt javak alig 10%-a kerül közvetlen emberi fogyasztásra; a maradék óriási hányada ipari alapanyagként végzi, például bioetanolként vagy takarmányként. Ez a felállás egy szárazodó országban nemcsak gazdaságilag, de etikailag is igencsak megkérdőjelezhető. A tiszta ivóvíz WC-öblítésre és autótisztításra való pazarlása szintén stratégiai hiba egy vízhiányos országban.

Iparpolitika és klímabiztonság

Egyes meghívott szakértők a jelenlegi gazdasági irányvonalat is kritizálták. Elhangzott, hogy Magyarország a „vas és acél” országa után az „akkumulátorok országa” lett, ami rendkívüli vízigénnyel jár egy kiszáradó térségben. Az akkumulátorgyártás vízfelhasználása ezáltal közvetlen konfliktusba kerül a lakosság és a mezőgazdaság szükségleteivel. A résztvevők arra is figyelmeztettek: az elektromos autózás jelenlegi formája nem egy átfogó ökológiai fordulatot, hanem az autóipar gazdasági túlélési stratégiáját szolgálja, amelynek súlyos környezeti árát – többek között a vízkészletek feláldozásával – a helyi közösségek fizetik meg.

A technológia azonban nem csodaszer. Az est egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kizárólag technológiai megoldások – mint a már említett öntözésfejlesztés – önmagukban nem elegek a válság kezelésére. Sőt, a rosszul megválasztott eljárások (pl. pazarló öntözési technológiák) több kárt okozhatnak, mint hasznot, mivel felélik a szűkös készleteket.

A megoldás kulcsa a vízvisszatartásban rejlik. Fel kell hagynunk azzal a szemlélettel, hogy az árvízre vagy belvízre ellenségként tekintünk. A vizet nem elvezetni, hanem raktározni kell a tájban, méghozzá természetes módon. Ehhez elengedhetetlen a mezőgazdaság szerkezetváltása: az iparszerű, kizsigerelő termelés helyett a természetszerű gazdálkodás felé kell elmozdulnunk. Ez nem jelent feltétlenül radikális diétás váltást a társadalom részéről, de azt igen, hogy csak a fenntartható forrásból származó élelmiszernek lehet jövője.

Szemléletváltás: A víz nem termék, hanem az élet alapja

Zárásként a szakértők hangsúlyozták: a legfontosabb csatát a fejekben kell megnyerni, nem lehet a megszokott rutin alapján gazdálkodni. A vízre nem gazdasági erőforrásként, hanem az élet alapfeltételeként kell tekintenünk. Ez pedig fájdalmas, de elkerülhetetlen döntésekkel jár, például a vízdíjak és az öntözési költségek átrendezésével, hogy a valódi értéken kezeljük ezt a kincset.

Összegezve: a természet nem fog megvédeni minket, ha mi magunk romboljuk le a védfalait. A jövőnk azon múlik, képesek vagyunk-e a beton helyett a természettel együttműködni, és a tájat újra képessé tenni a víz megtartására.

A beszélgetés további részleteit – például, hogy hogyan változott a folyóink vízhozama, milyen intézkedéseket tennének a készülő új klímatörvénybe, vagy éppen, hogy fajták között vagy fajok között kell-e váltanunk a növénytermesztésben – megtekinthetik az esemény videófelvételén.