Idén immár hatodik alkalommal került megrendezésre a Klímasemleges Magyarország 2050 konferencia, amely a klímacélok teljesítésén túl ezúttal a társadalom alkalmazkodó- és ellenállóképességének erősítését állította középpontba.
A Klímasemleges Magyarország 2050 konferencia hangsúlyosan foglalkozott a kormányzat, a gazdasági szereplők és a civil társadalom közötti együttműködés lehetőségeivel, amelynek jó példáit jelentették a konferencián bemutatott kezdeményezések is: az új klímatörvény kapcsán indított társadalmi egyeztetésre épülő törvénytervezet bemutatása, a „Túlbetonozva” kampány, valamint az a célkitűzés, hogy a konferencia a szakmai szereplőkön túl a társadalom minél szélesebb rétegeit is elérje.
Koczóh Levente András, a Green Policy Center szenior klímapolitikai szakértője nyitóelőadásában bemutatta a leendő új klímatörvény szerepét, létjogosultságát és civilek által előkészített tervezetét, kiemelve azokat a kihívásokat és kritikus pontokat, amelyekkel a földrajzi adottságai és korábbi döntései miatt hazánknak szembe kell néznie a klímasemlegesség felé vezető úton: az aszály sújtotta mezőgazdaság és a fenntartható élelmiszertermelés, valamint a túlbetonozás és a városi felszínborítottság kérdésköre.
Dr. Ürge-Vorsatz Diána, klímakutató, a Közép-Európai Egyetem oktatója, valamint az ENSZ Tudományos Tanácsadó Testületének, az IPCC-nek alelnöke keynote előadásában szintén hangsúlyozta Közép-Európa földrajzi adottságait és azok következményeit: „Európa több mint kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világátlag, (…) és Közép-Európában ez még nagyobb: itt arról beszélünk, hogy közel egy fok, tehát háromnegyed és egy Celsius-fok között van az évtizedenkénti melegedés.” Emellett kiemelte, hogy a tavaszi hőhullámok figyelmeztetnek arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett foglalkoznunk kell adaptációval is. Ennek fontos mérföldköve a túlbetonozás megállítása és a mezőgazdasági talaj visszaállítása, amellyel megőrizhetjük hazánk víz- és élelmiszerbiztonságát.
A nyitó- és a keynote előadások után és a nap fő témáinak apropóján a szervezők közösségi kerekasztal-beszélgetésekre invitálták a konferencia résztvevőit, melyen megvitatták az önkormányzatok, civil szervezetek és a lakosság bevonási lehetőségeit az alkalmazkodási és klímasemlegességi átmenetbe, illetve körüljárták a természetalapú megoldások és a vízmegtartás lehetőségeit és jó gyakorlatait is.
A közösségi beszélgetés és kérdésfelvetések után szakértői válaszokat is kaphattak a konferencia résztvevői a fenntartható élelmiszertermelésről szóló panelbeszélgetésen, ami az élelmiszer- és vízbiztonságot helyezte a középpontba. Hazánkban a mezőgazdaságot és élelmiszertermelést egyre több halasztást nem tűrő probléma és kihívás éri: az elmúlt hat évben ötödszörre sújtja aszály, a talajvíz süllyedése miatt számos növény számára csökken a hozzáférhető vízkészlet, illetve a tavaszi fagykár miatt 60-70%-os terméskiesés várható egyes gyümölcsök termesztésében. Ezek a mezőgazdaság termelékenységét csökkentő tényezők egyértelművé teszik, hogy gazdasági szempontból is jövedelmező áttérni a fenntarthatóságot fókuszba helyező, földrajzi adottságokat figyelembe vevő módszerekre. Dr. Rácz Katalin, az Agrárközgazdasági Intézet Fenntarthatósági Kutatások Igazgatóságának igazgatója azt is kiemelte, hogy egy 2022-ben végzett felmérésük alapján a magyar gazdák több, mint 60%-a nemcsak pénzügyi szempontból tartja fontosnak a fenntarthatóságot, hanem belső motivációjukból fakadó döntés is a környezet és az élővilág védelme. Azonban azt is hozzátette, hogy a tudás- és információhiány továbbra is nagy kihívás a mezőgazdaságban dolgozók számára. Dr. Pálvölgyi Tamás, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének tanszékvezetője és egyetemi docense is megerősítette ezt, és kifejtette, hogy nem ismerjük és nem is fizetjük meg a víz értékét. “A klímaváltozás hatásainak 80%-a vizeken keresztül jelentkezik.” – tette hozzá.
Ennek apropóján megvitatásra került a „Vizet a tájba!” program is, amelyet a szakértők pozitívan értékeltek, mint társadalmi bevonást megcélzó program és tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatali folyamat, de a program korlátait is hangsúlyozták: ez a vízmegtartási mechanizmus a felhalmozott vízhiány 3%-át tudja csak fedezni.
A beszélgetés konklúziója szerint további lépésre van szükség az élelmiszer- és vízbiztonság erősítéséhez, illetve a természetes ökoszisztémák védelméhez, amelyet együttműködés alapú gondolkodással, valós idejű kutatásokkal, és átfogó edukációs programokkal érhetünk el. Dr. Rácz Katalin szerint a komplex látásmód különösen fontos a szakpolitikai döntéshozatalban, ami magába foglalja a természetes ökoszisztémák komplex értelmezését és védelmét, illetve a különböző szektorok és érdekek összehangolását a közös fenntarthatósági célok eléréséhez.
A konferencia keretében került sor a “Túlbetonozva” kampány exkluzív bemutatójára is. „A klímatudomány 10 üzenete” égisze alatt futó kezdeményezés fotópályázatot hirdet június 30-i beküldési határidővel, amely a túlzott lebetonozás elrettentő példáit és a zöldfelületek eltűnésének valóságát kívánja bemutatni. „A klímatudomány 10 üzenete” tudósainak képviseletében Dr. Zlinszky János biológus, ökológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott egyetemi docense osztotta meg gondolatait a lebetonozás és a beépítések következményeiről: „nem csak arról van szó, hogy ami a talajszint fölött volt, az onnan eltűnik; hanem ami alatta volt, az elkezd drasztikusan átalakulni”. A talaj lebetonozása súlyos hatással van a természetes ökoszisztémákra. A burkolt felszínek visszaszorítják az élővilágot, megszüntetik a talaj természetes vízelvezető képességét, így a csapadék nem tud elszivárogni. Ennek következtében nő a villámárvizek kialakulásának kockázata. Emellett a betonfelületek erősen felmelegszenek, fokozzák a hőszigethatást, és hozzájárulnak a környezet kiszáradásához, ami tovább erősítheti az aszályos időszakok hatásait. Ezek a jelenségek már hazánkban sem ismeretlenek a nagymértékű lebetonozás következtében. ”Napi 11-13 focipályányi területet vonunk ki a természetes körforgásból” – hangsúlyozta Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center szenior klímapolitikai tanácsadója. A legfrissebb adatok szerint az ország mezőgazdasági területeinek közel ötödét elveszítettük.
Az ezen mértékű mesterséges felszínborítottság következményeire és a városi felszínborítottság kihívásaira a konferencia utolsó panelbeszélgetése kereste a válaszokat. A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a túlzott beépítés és a zöldfelületek csökkenése nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi kihívást is jelent. Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze rámutatott arra a rendszerszintű problémára, hogy a jelenlegi nyilvántartásokban a zöldfelületek értéke gyakran nulla forintként jelenik meg, miközben a betonozott infrastruktúra vagyonelemként szerepel. Ez a szemlélet a beruházásokat a zöldmezős fejlesztések irányába tereli, hiszen a természetes területek beépítése papíron nem jelent közvetlen veszteséget. Ugyanakkor kiemelte, hogy Budapest új településtervében több esetben is a zöldfelületek megőrzése és helyreállítása mellett döntöttek, még akkor is, ha ez rövid távon gazdasági lemondással jár.
A panel résztvevői hangsúlyozták, hogy a túlbetonozás problémájának kezelését jelenleg jogszabályi és támogatáspolitikai hiányosságok is nehezítik. Dr. Zlinszky János szerint a természetes tőke valódi értékének figyelembevétele nélkül nem lehet hatékony megoldásokat találni. A szakértők szerint a jelenlegi támogatási rendszer is a zöldmezős beruházásokat részesíti előnyben, mivel ezek a fejlesztések egyszerűbbek és olcsóbbak a befektetők számára, mint a barnamezős területek rehabilitációja. Ennek ellensúlyozására olyan ösztönző rendszerek bevezetését javasolták, amelyek támogatják a meglévő, használaton kívüli területek újrahasznosítását és a városrehabilitációt. A beszélgetés során regionális példák is előkerültek. Huszár Szilvia, a Kék Ernyő – Egyesületek a Balatonért vezető térségi tervezője a Balaton térségében tapasztalható jelentős zöldfelület-vesztésre hívta fel a figyelmet.
A panelbeszélgetés során számos lehetséges megoldási ötlet és javaslat is bemutatásra került. Kiemelt figyelmet kapott a „szivacsváros” koncepció, amelyet dr. Jakabfi-Kovács Boglárka, építész, a MOME Design műhelycsoport-vezetője hangsúlyozott. A megközelítés a csapadékvíz helyben tartását és a növényborítottság növelését célozza, elősegítve a városi területek klímaalkalmazkodását. Szó esett továbbá a budapesti betonfeltörési programokról, valamint a vizes élőhelyek rehabilitációjáról is.
A panel zárásaként a szakértők egyetértettek abban, hogy a klímasemleges és ellenállóbb Magyarország megteremtéséhez elengedhetetlen a támogatáspolitikai ösztönzők átalakítása, a lakossági szemléletformálás erősítése, valamint a természeti értékek gazdasági és társadalmi jelentőségének szélesebb körű elismerése.
A rendezvény előadásai és panelbeszélgetései a Green Policy Center YouTube-csatornáján érhetők el azok számára, akik részletesebben is megismernék a felvetett témákat.
