Az év legjelentősebb nemzetközi klímapolitikai eseménye a 2021 novemberében megrendezésre kerülő ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek a sorban 26. éves konferenciája, a COP26 lesz Glasgowban, Skóciában, amelyet idén az Egyesült Királyság elnököl. A COP26 a globális koronavírus pandémia következtében elhalasztásra került, eredetileg 2020 novemberében rendezték volna meg. A Részes Felek Konferenciája (Conference of Parties – COP) a nemzetközi klímapolitika legfelsőbb döntéshozó fóruma, az itt meghozott döntések alakítják a Részes Felek, vagyis a résztvevő országok nemzeti szakpolitikáit és programjait. A következő írásunkban bemutatjuk, mi várható a konferencián és az oda vezető úton.

Az első COP 1992-ben került megrendezésre, a Részes Felek azóta nagyjából évente összeülnek. Hogy megemlítsünk néhány mérföldkövet a klímakonferenciák történetéből, kezdjük 1997-tel, amikor is a COP3 során a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadásra került. A Kiotói Jegyzőkönyv azért is volt kiemelkedő, mert ez volt az első alkalom, hogy jogilag kötelező erejű kibocsátás-csökkentési célokat határoztak meg országok számára, bár ez csak a legfejlettebbekre vonatkozott. Annak érdekében, hogy egy globális egyezményt fogadjanak el 2007-ben, a COP13 során egy munkatervet dolgoztak ki, amely azonban a sikertelen 2009-es COP15 során elbukott. Többéves passzivitást követően végül egy új folyamat keretében 2015-ben került elfogadásra a Párizsi Megállapodás. 

A Párizsi Megállapodás nóvuma, hogy a kiotói rendszertől eltérően nem csak az úgynevezett fejlett országoknak, hanem minden országnak klímavédelmi vállalásokat, úgynevezett Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulást (angol mozaikszóval NDC) kell benyújtaniuk az ENSZ felé, amely meghatározza, milyen célokat terveznek elérni. Az EU és tagállamai is nyújtottak be ilyen vállalást; ebben azt vállalták, hogy 2030-ra legalább 40%-kal csökkentik kibocsátásaikat az 1990-es szinthez képest, ezt pedig közösen teljesítik. Ezeket a vállalásokat minden országnak 5 évente felül kell vizsgálni és/vagy frissíteniük kell azokat új szakpolitikákkal, vagy magasabb célokat kell elfogadniuk. 

A Párizsi Megállapodás elfogadása 2015-ben a COP21 során ©UNFCCC

Mivel az első NDC-k 2015-ben a Párizsi Klímakonferenciára kerültek benyújtásra, így az eredetileg 2020 novemberében megrendezendő COP26-ra kellett volna a felülvizsgált terveket elkészíteniük az országoknak, ezért is lesz kiemelkedő az idei konferencia. A 189 Részes Félből még 119 ország adós maradt új célok benyújtásával, azonban a konferencia csúszásával kis időt nyertek. Az EU új, 1990-hez képest legalább 55%-os kibocsátás-csökkentési vállalással megerősített NDC-je azonban már benyújtásra került.  A COP26 tehát az új nemzeti terveket fogja összegezni, így látni fogjuk, hogy tarthatók-e a Párizsi Megállapodásban kitűzött globális átlaghőmérséklet-emelkedést maximáló célok. A jelenlegi vállalások teljeskörű betartása esetén egyelőre 3,2°C körüli átlaghőmérséklet növekedés következne be, a kitűzött 1,5°C helyett 2100-ra. Ilyen melegedés esetén többek között kiszámíthatatlanná válhatnak az időjárási események, ellehetetlenülhet a világ sok területén a mezőgazdasági termelés, újabb migrációs nyomás nehezedhet a klímaváltozásnak kevésbé kitett országokra, így mindenképpen fontos lesz a COP26-ig a globális ambíciószint növelése. De lássuk, milyen egyéb célokat tervez elérni az egyesült királysági COP elnökség és milyen lépések várhatók még addig.

A COP26-ot 5 fő téma köré szervezik Glasgowban, ezek:

  • az alkalmazkodás és ellenállóképesség a klímaváltozás negatív hatásai ellen,
  • a zöld energia átmenet,
  • a tiszta közlekedés,
  • a természet és végül
  • a finanszírozás.

Ahhoz, hogy az idei klímakonferenciát sikeresnek mondhassuk, 4 fő célt kell elérnie a brit elnökségnek. Mivel a Párizsi Megállapodás megvalósítása megkezdődött, ezért elengedhetetlen, hogy az a megfelelő részletszabályok mellett történjen, ezért a COP26 során le kell zárni a nyitott kérdéseket a Párizsi Szabálykönyvben. Bár 2018-ban a katowicei COP-on fogadták el a részletszabályok jelentős részét, még mindig nem teljesen zárták le a dokumentumot. Nyitott ügyek például a légiközlekedés és a nemzetközi kibocsátás-kereskedelem nyitott kérdései. A második cél a COP25 során elakadt ügyek továbbvitele, míg a harmadik az egyesült királysági elnökség által kijelölt fent említett 5 fő téma alatti előrelépés lesz. Végül kiemelten fontos az is, hogy az egész folyamatot életben tartsák a koronavírus-pandémia, a gazdasági visszaesés és egyéb globális ügyek mellett. Ez utóbbi meglehetősen nehéz lesz, mivel a COP26 elnökség azzal a kihívással kell, hogy megküzdjön, hogy a koronavírus miatt nem lehet személyes előkészítő üléseket tartani, miközben egyes országok és tárgyalócsoportok nem hajlandók virtuális egyeztetéseken részt venni.

A COP26 helyszíne 2021. novemberében Glasgowban

A fenti célok megvalósítása érdekében egy online előadás keretében 2021 januárjában az Egyesült Királyság klímapolitikai delegációvezetője, Archie Young bemutatta a novemberig tervezett tevékenységek 4 szintjét.

  • Az első a politikai egyeztetések szintje, ahol az elnökség képviselői minden hónapban egyeztetéseket fognak tartani a tárgyalási csoportok főtárgyalóival és az országok klímapolitikai delegációvezetőivel, annak érdekében, hogy Glasgowba már mindenki letisztázott álláspontokkal és elvárásokkal érkezhessen meg. Ennek a politikai folyamatnak az Olaszországgal ősszel megrendezésre kerülő párnapos magas-szintű Pre-COP ülés lesz a főpróbája.
  • A második a technikai előkészületek szintje, aminek keretében a részletszabályokkal foglalkozó technikai munkacsoportok elnökei vezetik a szakértők közti egyeztetéseket. Ennek a folyamatnak az egyik mérföldköve lesz a nyár elején – remélhetőleg – megrendezésre kerülő kéthetes időközi ENSZ klímakonferencia.
  • A hivatalos szakértői tárgyalásokon felül az elnökség rengeteg szakmai konferenciát és eseményt is támogat, ahol a résztvevők kötetlen körülmények között egyeztethetnek a nyitott kérdésekről.
  • Végül negyedik szintként az elnökség igénybe fog venni egyéb, nem klímapolitikai eseményeket is, mint például a G7 vagy a G20 tárgyalások, annak érdekében, hogy a nyitott témákat magas szinten is megismerhessék és megtárgyalhassák a vezető országok. 

Annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság megerősítse elkötelezettségét a klímapolitikai folyamatok iránt, több komoly vállalást is bejelentett. Azzal, hogy az ország elhagyta az Európai Uniót, önálló NDC-t nyújtott be, amely legalább 68%-os kibocsátás-csökkentést irányoz elő 2030-ig az 1990-es szinthez képest. Továbbá az ország 12,5 milliárd fontos klímafinanszírozási vállalást is tett, illetve készített egy szakmai javaslatot is a klímafinanszírozási közpénzek felhasználására vonatkozóan.

Ilyen felvezetés, nagyratörő tervek és szakmai előkészítés mellett mire számíthatunk? Az EU továbbra is igyekszik vezető szerepet játszani a nemzetközi klímapolitikában, ezért is jelentette be a megnövelt ambíciószintű vállalását. Azonban az elmúlt években gyakran egyedül maradt sok vitában, viszont azzal, hogy az új amerikai adminisztráció vissza tervez térni a nemzetközi klímapolitika porondjára, valószínűleg erősödni fognak a tárgyalási pozíciói. Kihasználva azonban az Egyesült Államok korábbi kihátrálása által okozott hatalmi űrt (illetve reagálva az országban a környezetszennyezést és levegőminőséget övező növekvő társadalmi nyomásra), Kína is egyre aktívabb lett az elmúlt években és igyekezett magát a fejlődő országok vezetőjeként pozícionálni, valamint az EU partnereként fellépni. Az USA visszatérésével a Párizsi Megállapodásba és ezzel a nemzetközi klímatárgyalásokba azonban mindenképpen érdekes lesz majd az új dinamikát megfigyelni a nagyobb országok között az egyeztetések során. Továbbá, ahogy említettük korábban, a COP26 során fogják a Részes Felek összegezni a megújított nemzeti vállalásaik aggregát ambíciószintjét. Az eddig érkezett vállalások közül azonban nem lett az összes ambiciózusabb, így továbbra is kérdéses lesz, hogy ezekkel tarthatóak lesznek-e a Párizsi Megállapodás céljai, és ha nem, akkor hogyan tovább? Ugyanis hiába vállal egyre több ország klímasemlegességi célt, ezek eléréséhez megfelelően ambiciózus középtávú vállalások kellenek.

John Kerry 2016. április 22-én, az Egyesült Államok külügyminisztereként aláírja a Párizsi Megállapodást. Azóta a frissen felállt Biden adminisztráció Kerryt klímanagykövetnek nevezte ki ©UN

Az említett globális problémák, a klímaváltozás folyamatosan erősödő negatív hatásai és az ezek következtében a magasabb ambíciószintet követelő társadalmak, illetve a gazdasági helyreállítást a klímavédelem elé helyező kormányzatok közti lavírozás mindenképpen komoly kihívás elé fogja állítani az Egyesült Királyság szakembereit. A munkájukat ezen felül még az is nehezíti, hogy a kilépéssel nem támaszkodhatnak már az EU és tagállamainak tárgyalódelegációira sem, így mindenképpen érdekes évnek és klímakonferenciának nézünk elébe.

Share: