A hideg idő és ezáltal a fűtési szezon beálltával a légszennyezettség kérdése mindig az érdeklődés homlokterébe kerül: az „Elindult a fűtési szezon, rögtön romlott a levegőminőség” és hasonló című cikkek érkezésére gyakorlatilag minden év októberében megbízhatóan számíthatunk. Magyarország szorosan követi a regionális és tágabb európai trendeket, ugyanis szomszédainknál sincs ez másképp (a légszennyezettség európai éllovasai pedig Észak-Olaszország Pó-völgyi régiói). Az állami és szabályozói felelősség kétségtelen, de értelmezhető-e kizárólagosan és rajtuk kívül kinek kötelessége lenne megoldani a problémát?


Az Európai Unió Bírósága (EUB) február 3-ai ítélete[1] – melyben Magyarországot elmarasztalta a PM10‑koncentrációra vonatkozó napi határértékek megsértéséért[2] – kihirdetését követően ismét a sajtó és a közbeszéd érdeklődésének homlokterébe került a légszennyezettség témaköre.

Mi az a PM10?

A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50 irányelv (mely a kötelezettségszegési eljárás jogalapját is képezte) meghatározása alapján a szálló por azon része, mely 50 %-os hatásfokkal átmegy a PM10 mintavételének és mérésének referencia-módszerére az EN 12341 szabványban meghatározott10 μm aerodinamikai átmérőjű méretszelektív szűrőn.

Fő forrásai az ipari kibocsátók (erőművek, különféle ipari üzemek), a háztartási tüzelés és a közlekedés. Száraz időben természetes forrásai is jelentősek a leülepedett por szél általi terítésével, ahogy erre a vörösiszap-katasztrófa egyik kellemetlen utóhatásaként is emlékezhetünk.

Magyarország ezzel csatlakozott az Olaszország, Lengyelország, Románia és Bulgária alkotta négyeshez, mely tagállamokat már korábban hasonló mulasztásért marasztalta el az EUB[3].

A téli időszakokban sajnálatos módon bírósági ítélet nélkül is borítékolhatók úgy a légszennyezettséggel foglalkozó cikkek és nyilvános viták, mint az azokkal kapcsolatos állampolgári bejelentések számának exponenciális gyarapodása, ami ráirányítja a figyelmet az egyre erősebben háztartásitüzelés-nehézzé váló szektor régi-új realitására és problematikájára. Míg a XX. században az ipari kibocsátók domináltak, addig napjainkra az ipari szektorok (különös tekintettel az energiaszektor) átalakulásának és a szabályozás szigorodásának együttes hatása jelentősen csökkentette a szektor relatív arányát a kibocsátási mátrixban[4]. Ez „felértékelte” más kibocsátók – főként a háztartási tüzelés és a közlekedés – szerepét. E két szektor közös pontja a diffúz jelleg és az ennek köszönhető nehezebb szabályozhatóság. Az ipari létesítmények esetében összességében korlátos számú kibocsátóról van szó, melyek emissziója jellemzően nagy mennyiségű és többé-kevésbé állandó, üzemeltetőjük egyértelmű és engedélyhez, valamint szigorú előírásokhoz kötött tevékenységet végeznek, ezért esetükben a légszennyezésért viselt felelősség kérdése könnyebben tisztázható. A háztartási tüzelés és a közlekedés esetében ugyanakkor szinte teljesen fordított a helyzet: rengeteg apró pontforrás jelentős fluktuációt mutató kibocsátása mellett a végrehajtó hatalom lehetőségei is korlátozottabbak, az egyéni felelősség és önkéntes jogkövetés szerepe lényegesen nagyobb, valamint az egységnyi jogszabály-érvényesítési erőfeszítés eredményessége is kategóriákkal kisebb. Így tud érvényesülni a „sok lúd disznót győz” elve a légszennyezettség területén is, mivel az ipari szennyezők szintjén lényegesen könnyebb nagy arányú és abszolútértékben is tetemes kibocsátás-csökkentést elérni, mint az önmagukban apró, összhatásukban azonban hatalmas jelentőségű pontforrások esetében.[5]

Úgy a háztartási tüzeléssel, mint a közlekedéssel kapcsolatban felmerülnek az egyéni felelősség, a(z energia)szegénység és a szemléletformálás és –váltás gyakran egymással is összefonódó kérdései[6]. Városi környezetben az egyik legfontosabb feladat lenne a távfűtéssel kapcsolatos averziókkal történő leszámolás – ez a fűtési forma környezeti egyenlégét tekintve ugyanis megfelelő számú felhasználó esetén az egyik leggazdaságosabb lehetne. Sajnálatos módon a jellemzően a kommunizmus idejéből megörökölt, rendkívül pazarló rendszerek, majd a kilencvenes évek második felétől meginduló lecsatlakozási hullám azt eredményezte, hogy az egyre kevesebb rendszerben maradó számára a rendszer egyre csak drágult, miközben karbantartásra és fejlesztésre egyre kevesebb jutott, így sokak számára a „rossz fűtési rendszer” szinonímájává vált. Családi házas környezetben a szemléletformáló[7] és szociális[8] intézkedések ötvözete vezethet eredményre, azonban gyakran nem könnyű elkerülni a gyakorlati[9] buktatókat.

A közlekedési szektorban a műszaki vizsga követelményeinek szigorú betartatása kellene, hogy jelentse a „kályhát”, amelytől elindulhatunk. Az elöregedő, különösen dízelüzemű járművek fokozatos kivezetése már rövid távon is mindenképpen szükséges. Sajnálatos módon az elmúlt év járványhelyzete érthető okokból világszerte nem a tömegközlekedés népszerűségének növekedését hozta és a korlátozások mind további húzódásával rövid távon ez a negatív hatás minden valószínűség szerint velünk is marad. Különösen a városi levegőminőség szempontjából pozitív tendencia ugyanakkor a hibrid és villanyüzemű személyautók egyre jelentősebb térnyerése (főleg a taxik esetében)[10].

Az EUB ítéletével kapcsolatban is fontos téma a határokon átnyúló szennyezés ügye – főleg, hogy Magyarország is hivatkozott erre az Európai Bizottságnak küldött válaszaiban[11]. A probléma régóta ismert: a XX. század második felében a skandináv országok savaseső-problémáit döntő többségében a – mind háztartási, mind energiaszektorát illetően – szénalapú angol gazdaság „melléktermékeként” az uralkodó szélirány által kelet-északkeletre szállított kén-dioxid okozta. A XXI. században néhány száz kilométerre keletre megismétlődni látszik a helyzet: a Nyugat-Balkán országainak még mindig javarészt barnaszén (lignit) által dominált energiaszektorai nagyon jelentős kibocsátók, komoly regionális kihatással[12]. Az idei évben ugyan ott is minden a járványról szól, de 2020-ig a téli hónapokat a helyi sajtóban leginkább a rendkívül rossz levegőminőség elleni tüntetésekről szóló beszámolók tették ki.

Mivel a nagy tüzelőberendezésekről szóló 2001/80/EK irányelv 2018 januárja óta már az Energiaközösség területén is életbe lépett, ennek megfelelően a szerződés részes feleinek komoly fejlesztéseket kell végrehajtaniuk[13], valamint az üveghatású gázok kibocsátásának beárazása is egyre inkább közeleg ezekben az országokban is. Ennek köszönhetően a következő években jelentős átalakulás és kibocsátás-csökkentés várható ezekben az országokban is. Ez viszont – ahogy fentebb láthattuk – minden valószínűség és emberi számítás szerint magával vonja majd Európa ezen részén is a háztartási és közlekedési szektorok relatív súlyának felértékelődését, mely területeken a Nyugat-Balkán országai hasonló, ám a Magyarországon ismerteknél lényegesen súlyosabb kihívásokkal küzdenek.

Magyarország saját intézménnyel is támogatja a régiót, a Nyugat-Balkáni Zöld Központ 2019 óta támogat projekteket, hogy ezen országok éghajlatvédelmi erőfeszítéseihez és az érintett gazdaságok zöld átalakításához hozzájáruljon. Mivel az energiahatékonyság és a megújuló energia a Központ kiemelt kitűzései között szerepelnek, az Energiaközösséggel való együttműködés lehetőségei rendkívül jók és szerteágazók.

A Tuzla szénerőmű Bosznia-Herzegovinában

Összegzés

Nehéz lenne konfliktust találni azon cél meghatározásában, hogy a légszennyezettséget csökkenteni, a levegő- (és ezáltal élet)minőséget pedig javítani kell. Jellemzően a „hogyan?” és főleg a „ki tegye meg az első lépést?”, „ki fogja fizetni a szükséges költségeket?” kérdéseknél kezdenek el széttartani a különböző vélemények.

Az EUB 2021. februári ítéletével deklarálta a nyilvánvalót, az ítélet pedig – a fennálló jogsértés nem vitatott ténye és különösen hossza miatt – nem lehetett kérdéses. Fontos ugyanakkor látni, hogy a magyar ítélet egy nagyobb európai tendenciába illeszkedik, hiszen alig akad tagállam, amely az összes levegőminőségvédelmi határértéket képes folyamatosan betartani minden zónájában és agglomerációjában. Emiatt a közeljövőben további ítéletek is várhatók.

A határokon átnyúló szennyezéssel kapcsolatos érv – bár jelen perben nem került elfogadásra – tényszerű relevanciával bír, mivel a nyugat-balkáni országok jelentős mértékű szennyezése nyilvánvalóan érezteti hatását Magyarország déli felében.

Az Energiaközösség környezetvédelmi és klímadimenziójának megerősítésével az első lépés megtörtént és minden adott ahhoz, hogy – a helyi és regionális partnerek segítségével – a régió országai kötelezettségvállalásainak betartásával ugyanazt a pozitív trendet fussák be a légszennyezettség csökkentése terén, mint amit az EU tagállamai az elmúlt évtizedekben.


Vajda Péter LLM, szenior környezetvédelmi szakértő, Energiaközösség Titkársága (Bécs)


[1] C-637/18, Európai Bizottság vs Magyarország: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=237289&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=683769

[2] Az EUB a jogsértést Budapest és térsége, valamint Sajó-völgy zónákban 2005. január 1-jétől (azaz gyakorlatilag szinte az EU-csatlakozástól), Pécs és térsége zónában 2011. június 11‑től (a 2014‑es év kivételével) állapította meg.

[3] A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Franciaországot szintén elmarasztalta az EUB ugyanezen irányelv megsértéséért, ám ott a nitrogén-dioxid határétékek képezték a kereset tárgyát. A 2008/50 irányelv jogelődje, az 1999/30/EK irányelv esetében pedig szintén hasonló ítélet született Szlovénia, Svédország, Portugália és az érintett zónák, ill. a határérték-túllépés időtartamát illetően is európai csúcstartó Olaszország esetében.

[4] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kimutatása alapján (https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/emissions-of-air-pollutants-from-16/assessment) 2004 és 2017 között csak a meglévő fosszilis tüzelésű hőerőművek kén-dioxid és szállópor-kibocsátása kevesebb, mint ötödére esett vissza. Ez a kedvező folyamat elsősorban a nagy tüzelőberendezésekről szóló 2001/80/EK 2008-as, majd az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv 2016-os hatályba lépéséhez kötődik, mely hatás a grafikonokon is kirajzolódik.

[5] Egy EU-tagállamban működő hőerőmű ma már csak a 2010/75/EU irányelv előírásainak megfelelően, az elérhető legjobb technikára vonatkozó előírásoknak megfelelően üzemelhet. Ezzel szemben jelenleg se erőforrás, se kapacitás, se idő nincs a háztartási tüzelés szisztematikus ellenőrzésére (bár ez változhat), ill .a (sajnos néha szimbolikus) műszaki vizsgán túli járműellenőrzésre. Ennek bizonyítására elég némely kémény füstjének vizuális elemzése, vagy a közutakon néhány kilométer levezetése.

[6] Ld. pl. az Energiahajó vonatkozó panelbeszélgetését, a luxemburgi ítélet előtt pár hónappal: https://anchor.fm/qubithu/episodes/Energiahaj-vol-2–Mirt-olyan-rossz-a-budapesti-leveg-em2c16

[7] Pl. http://www.futsokosankampany.hu/

[8] Pl. szocális tűzifaprogramok.

[9] Szociális tűzifaprogram esetén fontos lenne az utánkövetés, ugyanis ha fennáll a feketepiaci értékesítés és korábbi tüzelési gyakorlat folytatásának kombinált veszélye, akkor a program járulékos kárként a legális tűzifapiacot is tönkreteheti – úgy, hogy ráadásul érdemi levegőminőség-javulást sem fog eredményezni.

[10] https://index.hu/belfold/2021/03/08/mit-tesz-a-miniszterium-a-legszennyezes-ellen-/

[11] Az érvet az EUB az ítéletben elutasította azzal, hogy Magyarország nem számszerűsítette kellő pontossággal az országhatárokon átnyúló szennyezésnek a PM10‑re vonatkozó napi határértéknek keresettel érintett zónákban való betartására gyakorolt hatását (C-637/18, 135. pont).

[12] https://www.env-health.org/wp-content/uploads/2019/02/Chronic-Coal-Pollution-report.pdf – a 7. oldalon található térképek kén-dioxidra és szálló porra (PM2.5 frakció) modelezzik a régió szénerőműveinek határokon átnyúló hatását. A 16. oldal 7. ábrája pedig azt mutatja be, hogy ezen erőművek PM10-kibocsátása olyannyira az európai „élmezőnyben” van, hogy az első tízbe csupán két, EU-tagállam területén működő létesítmény tudott bekerülni.

[13] A Titkárság 2021. március 16-án kötelezettségszegési eljárást indított négy nyugat-balkáni részes féllel szemben az ezzel kapcsolatos kötelezettségek elmulasztása miatt: https://energy-community.org/news/Energy-Community-News/2021/03/16.html

Share: