Napjainkban sok szó esik a körforgásos (vagy körkörös) gazdaságról, ugyanakkor meglehetősen nagy bizonytalanság uralkodik afelől, mit is értsünk ezen pontosan. A Green Policy Center kérésére ezt mutatja be írásában dr. Ürge László, a DBH Investment Zrt. ügyvezető igazgatója és a Pannon Egyetem címzetes egyetemi tanára.


A körforgásos gazdaság nem is egyszerűen definiálható fogalom. Valójában inkább egy olyan koncepcióról van szó, amelynek végrehajtásával az emberi tevékenység következtében fellépő komplex környezeti károsítást döntően csökkenthetjük és visszafordíthatjuk.

Az emberi beavatkozás nélküli természet nem is ismeri a hulladék fogalmát. Egy élő szervezet végterméke mindig tápanyagul szolgál egy másik élőlény számára, így a természet működése valójában egy hatékony körforgásos ciklus. Az emberi tevékenység ebbe igen nagymértékben beavatkozott. A jelenlegi globális gazdasági modellünk az ún. lineáris gazdaság, mely a „kinyer-gyárt-használ-eldob” gyakorlatra épül. Ennek során az emberi fogyasztás után a termékek hulladékká válnak.

A gazdasági növekedéssel sajnos jelenleg együtt jár a természeti erőforrások kitermelésének a növekedése is. Ez még akkor is így van, ha a GDP növekedését sikerül elválasztanunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésétől, ami a klímasemleges gazdasági stratégia kulcseleme. Földünk készletei pedig végesek, így a mai gazdasági struktúrában nem tudjuk a termelést folyamatosan növelni. A termelési folyamatok olyan hatékonnyá váltak, hogy olcsóbb eldobni az anyagokat, mint újrahasznosítani azokat. Ebben a lineáris rendszerben a globális gazdaság jelenleg 1,5 bolygónak megfelelő erőforrást használ fel, és ha nem változtatunk, akkor 2050-re már három Föld-bolygóra lenne szükség a termelés szerkezetének fenntartásához. A túlfogyasztás napja („Earth Overshoot Day”) is minden évben előbbre kerül ami sajnos jól mutatja, hogy milyen rossz irányba megyünk. Az emberi tevékenység következtében keletkezett hulladék most már globális léptékben is látható méreteket ölt. Pl. a kontinens méretű műanyag hulladékszigetek az óceánokban, vagy az űrből is látható autógumi-hulladék egyes sivatagokban.

A körforgásos gazdaság a klímaváltozás elleni küzdelemben is fontos szereppel bír, de azon jóval túlmutat. Ez a koncepció ugyanis nem csupán egyetlen ökológiai aspektusra fókuszál, mint például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, hanem egy holisztikus megközelítésen keresztül integrál a fenntarthatóság szempontjából fontos gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusokat, megfontolásokat. Az üvegházhatású gázkibocsátás 45 %-a jelenleg a Föld erőforrásainak a továbbiakban fenntarthatatlan kitermeléséből és feldolgozásából származik. Ez azonban tovább gyűrűzik és további környezeti problémákhoz vezet1. Többek közt ez a fő oka a biológiai sokféleség zsugorodásának, az ivóvízkészletek csökkenésének, azok nem fenntartható további kiaknázásának, valamint a globális hulladék felhalmozódásnak, legfőképp a műanyag hulladék megoldhatatlannak látszó problémájának.

Az emberi tevékenység tehát nem csupán a klímaváltozást segíti elő, gyorsítja fel, hanem számos olyan életbevágóan fontos környezeti tényezőt is rombol, amit a klímavédelem nem vagy nem elég hatékonyan tud kezelni. 

Itt hoz újat a körforgásos gazdaság koncepciója, amelynek egyik legfőbb célja a hulladék keletkezésének megakadályozása. Ezért alapvető itt az a tézis, hogy az anyagok és termékek életciklusát minél inkább ki kell tolni. Ez ugyanakkor súlyosan szembe megy azzal a mai gazdasági logikával, amin korunk fogyasztói gazdasága alapul: minél hamarabb megy egy termék tönkre vagy avul el, annál hamarabb fog a felhasználó újat vásárolni, ezzel is hajtva a gazdasági növekedést. 

A megoldás első számú kulcsa és a körforgásos gazdaság legfőbb pillére tehát olyan ún. „üzleti modellek” és egy ezt támogató szabályozási rendszer bevezetése, amiben prioritást élvez a tartós termékek előállítása, valamint a termékek minél tovább működési ciklusban tartása. Erre nagyon sok megoldás létezik, csupán meg kell teremtenünk hozzá egy hatékony szisztémát. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Az egyének is sokat tehetnek vásárlási szokásaik révén. Például ha a használt ruhát leadjuk, és használt ruhát veszünk, egy-egy ruhadarab életciklusát akár évekkel vagy egy évtizeddel is kitolhatjuk. Ez pedig nagymértékben csökkenti a környezeti terhelést. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslései szerint 1996 és 2012 között az egy főre vásárolt ruhák mennyisége az EU-ban 40%-kal nőtt, ugyanakkor a szekrényekben lévő ruhák több mint 30%-át legalább egy évig nem használták Európában2 Ezen kívül kiselejtezésüket követően a ruhák több mint felét nem hasznosítják újra, hanem vegyes háztartási hulladékba, ezt követően pedig égetőművekbe vagy hulladéklerakókba kerülnek.

A rendszerben rejlő üzleti lehetőségeket már a vezető cégek is felismerték: egyes nemzetközi ruha- vagy bútorboltok már arra készülnek, hogy saját maguk hálózatán belül nyitnak használttermék- kereskedelmet. Egyes háztartásigép-gyártók pedig saját szervízhálózat kialakításával is próbálkoznak a termékeik életciklusának a meghosszabbítása érdekében. Mások szolgáltatás alapú üzleti koncepcióban gondolkoznak, ahol a vevő például nem megveszi, hanem bérli a terméket. A bérleti időszak lejárta után pedig bérel egy újabb, modernebb eszközt, a régit pedig a gyártó felújítva továbbadja bérlésre, olcsóbban más felhasználóknak. Így az eszköz életciklusa megnövekszik, a vevők is jól járnak, a gyártó is megfelelő profitot termel, és a Föld erőforrásai is tovább lesznek körforgásban.

Ha a koncepció megfelelő ösztönzőkkel a szabályozási oldalon is támogatást kap, az átállás gyors lehet, anélkül, hogy a gazdasági növekedés lassulna, viszont fenntarthatóbb pályára állhat.

Az életciklus-meghosszabbítás mellett a hulladékképződést másképp is csökkenthetjük. Az egyszerhasználatos műanyag termékek betiltása, valamint az EU-ban idén január 1-jén bevezetett műanyagadó, mind ezt a körforgásos gazdasági törekvést támogatja. Jól ismert a csomagolóanyagok túlzott használatának a problémája. Egyéni szinten, ha kevesebb palackozott vizet fogyasztunk, kevesebb egyszerhasználatos terméket vásárolunk, és csökkentjük a csomagolóanyagok használatát, már komoly hulladék lábnyomot tudunk megspórolni.

Természetesen semmi sem örök. Nem tudjuk elkerülni, hogy egy termék élete véget érjen. Ugyanakkor, ha már nem használható tovább, a következő körforgásos gazdasági prioritási szint a már kitermelt és lehasznált anyagok anyagként való hasznosítása más termékekben. Például műanyaghulladékból más eszközök, mint járda vagy bicikliút építése, vagy gépjárművek bőrüléséből bőrtermékek készítése.

Amennyiben ez sem lehetséges, akkor a hulladékot célszerű újra alapanyagként a körforgásban hasznosítani. Ehhez pedig a termékeket úgy tervezni, hogy a komponensek újra is hasznosíthatók legyenek. A fémek, a papír, az üveg, vagy az aszfalt esetében, ezek az újrahasznosítási módok már évszázadok vagy évtizedek óta jól működnek gazdasági alapon is. Továbbá egyes műanyagfajtákat is fizikailag jól tudunk újrahasznosítani, mint például a PET palack. Ugyanakkor nagyon sok hulladékfajta létezik, ipari, kommunális és egyéb hulladékok. Az ezekben található anyagok jövőbeli újrahasznosítására technológiai fejlesztések folynak, többek között Magyarországon is. 

Amennyiben nem változtatunk a bevált lineáris gazdasági rendszeren, a hulladéklerakóink megtelnek, és a hulladékgazdálkodás rendszere hamarosan fenntarthatatlanná válik. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hulladék gazdálkodást is úgy alakítsuk át, hogy az a fenti célt hatékonyan ki tudja szolgálni és minél több anyagot vissza tudjon forgatni.  Magyarország ebből a szempontból jó helyzetben van, mert nincsenek olyan akadályozó tényezők, mint más fejlettebb országokban, például ahol a hulladékkezelés döntően hulladékégetésen alapul, a meglévő égetőinfrastruktúra hulladékigénye versenyzik a körforgásos gazdaságban újrahasználható hulladékért. 

A hatékony átállás a körforgásos gazdasági modellre a gyártó cégektől azt követeli meg, hogy a termékek minden egyes komponensének lehető „legkörnyezetbarátabb” módon való újra hasznosíthatóságát már a tervezés szintjén megvalósítsák, mivel a termékek környezeti hatásának több mint 80%-a a tervezés fázisában dől el. Az EU ipara által felhasznált anyagoknak pedig csak a 12%-a származik újrahasznosításból3. Ezt az ellentmondást csakis egy nagyon komplex együttműködési rendszer bevezetésével lehet feloldani. Az autók esetében, amelyek több ezer alkatrészt is tartalmaznak (beleértve elektronikai, számos műanyagfajta, gumi, nehéz- és könnyű fémek, ötvözetek, üveg stb.) ez azt jelenti, hogy az alkatrészek olyan anyagokból készüljenek, ami eleve lehetővé teszi a hatékony újrahasznosításukat. Ehhez viszont együtt kell működni a szervizekkel, amelyeknek a kicserélt alkatrészeket úgy kell majd szelektíven gyűjteniük, hogy azok el is jussanak az újrahasznosítókhoz. Az autóbontóknak úgy kell majd a bontást végezniük, hogy az újra hasznosítási vonalanként gyűjtsék a darabokat, és együtt kell működniük a hulladék kezelőkkel, akik pedig a legalkalmasabb körforgásos megoldásba csatornázzák be a hulladékká vált alkatrészeket. Az ebből kijövő anyagokból az alapanyaggyártók újra a megfelelő minőségű alapanyagokat állítják elő, majd ezt az újra hasznosított alapanyagot az alkatrészgyártók felhasználják új alkatrész előállítására, amit az autógyárak újra beépítenek. Ennek eredményeképp az eddigi „kitermel-feldolgoz-használ-eldob” rendszerrel szemben egy zárt körforgásos anyagciklus jöhet létre, és végeredményben a Föld erőforrásai helyett a már kitermelt erőforrásokat építjük vissza az újabb termékekbe.

Ez a fajta együttműködés pedig úgy kell, hogy létrejöjjön, hogy az átállás a láncolat minden egyes szereplőjének gazdaságilag is megérje. 

 A körforgásos gazdaság további, a földi erőforrásokat racionálisan használó célokat is kitűz. A termékeket, ha lehet, fenntartható módon megtermelt biológiai alapanyagból törekszik előállítani, vagy megújuló alapanyagból. Ezzel jelentősen csökkentheti az erőforrások kitermelésének és felhasználásának a környezetre gyakorolt negatív hatásait, nem is szólva arról, hogy hozzájárulhat a biológiai sokféleség védelméhez és a természeti tőke helyreállításához. Ily módon  a klímacélok elérését is elősegíheti. A stratégia további fontos pillére a víz mint természeti erőforrás felhasználásának csökkentése és újrahasznosíthatósága.

A gazdasági lehetőségekkel kapcsolatban az EU-ban egyes elemzések azt vetítik előre, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés 0,5%-kal növelheti az EU GDP-jét, miközben több mint 700 000 új munkahelyet teremthet 2030-ig. A támogató politikák és ipari beruházások révén az elvárások szerint az újragyártás az EU-ban 2030-ra elérheti a 70–100 milliárd euró közötti éves értéket, az ehhez kapcsolódó foglalkoztatás mértéke pedig a 450–600 ezret3. Jól látható tehát, hogy a körforgásos gazdaság, ha jól csináljuk, úgy hozhat gazdasági prosperitást, hogy közben a Föld erőforrásainak a kitermelése nem növekszik. Mindez ugyanakkor nem érhető el anélkül, hogy fogyasztási szokásainkat ne alakítanánk át. A körforgásos gazdaságban a kulcs mindenek előtt a fenntartható fogyasztásban, és csak másodlagosan a fenntartható gazdaságban és gazdasági növekedésben rejlik.


Dr. Ürge László, vegyész, a DBH Investment Zrt. ügyvezető igazgatója. Több nemzetközileg sikeres kutató fejlesztő cég társalapítója, valamint igazgatósági tagja. 110 publikáció, szabadalom és könyvrészlet társzerzője, a Pannon Egyetem címzetes egyetemi tanára.


  1. https://www.ellenmacarthurfoundation.org/assets/downloads/TCE_Ellen-MacArthur-Foundation_9-Dec-2015.pdf
  2. https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2019/633143/EPRS_BRI(2019)633143_EN.pdf
  3. https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-9-2021-0008_HU.html
Share: