A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése
11.13.2022
Szerző: Tibor Schaffhauser

Szombat este valamivel éjfél előtt véget értek az Egyiptomban jelenleg is zajló ENSZ COP27 klímatárgyalások szakmai egyeztetései, átadva a lehetőséget a második héten érkező minisztereknek a politikai egyezségek meghozatalára. Bár sok előrelépést láthattunk és közeledtek a fejlett és fejlődő országok álláspontjai, még rengeteg munka áll a tárgyaló felek előtt a konferencia második hetében annak érdekében, hogy valódi eredményekről beszélhessünk Egyiptomban. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának gyorselemzése.


Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének szakmai tárgyalási ágai, a SBSTA és SBI lezárta munkáját szombat késő éjszaka az egyiptomi Sarm es-Sejk-ben zajló COP27 klímakonferencián, ezzel véget értek a technikai egyeztetések és megkezdődhetnek a még le nem zárt kérdésekben a politikai alkudozások a konferencia második felében az energiáért, környezetvédelemért és pénzügyért felelős miniszterek részvételével. Bár több technikai kérdésben sikerült megegyezésre jutnia a feleknek, az igazán nagy ügyekben a megoldások még váratnak magukra.

Több technikai kérdést sikerült lezárni, vagy legalábbis megállapodni a munka folytatásában. Fontos előrelépés, hogy több, a transzparenciát és a kibocsátások alakulásának nyomonkövetését meghatározó részletszabályt sikerült véglegesítenie a feleknek, amelyek elengedhetetlenek annak érdekében, hogy lássuk, hogyan is állunk az üvegházhatású gázok kibocsátásait illetően. Ezen felül abban is sikerült megegyezni egyes fejlődő országok ellenkezése ellenére, hogy a jövőben is együttműködjenek az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye és a polgári légiközlekedésért, valamint a hajózásért felelős szervezetek az ICAO és IMO annak érdekében, hogy ezekben a szektorokban is megtörténjenek a megfelelő lépések a kibocsátások csökkentéséért. Mivel ezek a szektorok komoly kibocsátók, így fontos a megfelelő koordináció a különféle szervezetek között. Egyes fejlődő országok azonban attól tartottak, hogy az új szabályok miatt a nemzeti légi- és hajózási társaságaiknak komoly fejlesztéseket kell végrehajtaniuk a kibocsájtások csökkentése érdekében, ezért igyekeztek lassítani a tárgyalásokat, de sikerült kompromisszumra jutni annak érdekében, hogy a jövőben is fennmaradjon az együttműködés a szervezetek között.

Fontos eredmény volt ezen túlmenően a Globális Értékelésnek nevezett folyamat egyéves második technikai párbeszédének megtartása is, mivel ezzel a felek jobban megérthették, hogyan is állnak a nemzeti kibocsátás-csökkentési szakpolitikáik átültetésével és milyen nehézségeik vannak, ahol további támogatásra lesz szükségük. A Globális Értékelés folyamata a Párizsi Megállapodás egyik legfontosabb eszköze, mivel ötévente itt tekintik át az országok hogyan állnak a nemzeti vállalásaik teljesítésével és ezt követően határozhatnak meg új közép-távú vállalásokat. Arra való tekintettel, hogy az ENSZ környezetvédelmi és az éghajlatváltozási szervezeteinek legújabb jelentései szerint nem tartjuk a globális éghajlatváltozás katasztrofális következményeinek elkerüléséhez szükséges legfeljebb 1,5°C-os melegedési pályát, mindenképpen fontos az ambíciószint növelése.

A kibocsátás-csökkentési ambíció mihamarabbi növelésére kitalált mitigációs munkaprogram alatti tárgyalások tekintetében azonban már nem mondhatjuk ilyen sikeresnek az első hét eredményeit. A tudomány állása szerint 2030-ig meg kell feleznünk a globális kibocsátásainkat, ezért is került kialakításra ez a munkaprogram a tavalyi, glasgowi klímakonferencián, az idei konferencia feladata pedig a folyamat szabályainak véglegesítése és a munkaprogram elindítása lenne. Sajnos egyelőre még sok kérdésben megoszlanak a vélemények. A fejlett országok szerint a folyamatnak 2030-ig kell tartania, és valódi ambíciónövelést kell eredményeznie a vállalatok, civilek, pénzügyi szektor bevonásával a miniszterek éves politikai iránymutatásai mentén. Ehhez képest a fejlett országok egy része csak egy- vagy kétéves munkaprogramot lát indokoltnak, ahol a fejlett országok megosztják tapasztalataikat, technológiájukat és pénzüket a fejlődőkkel. Álláspontjuk szerint amíg a fejlett országok nem bocsájtanak több forrást rendelkezésükre, addig nem fognak tudni előrelépni a kibocsátás-csökkentésben. Míg ez egyes országok részéről teljesen megalapozott állítás, úgy a mai napig fejlődő státusszal rendelkező öböl-menti olajországok, vagy a legnagyobb gazdaságok közé tartozó Kína vagy Brazília részéről már kevésbé az. Ezeket a véleménykülönbségeket kell a minisztereknek a második héten áthidalni.

Ennek egyik eszköze pedig a finanszírozás kérdésének megoldása lehet. Eddig komoly vitákat váltott ki a klímaváltozás okozta veszteségek és károk megtérítésének a kérdése, azonban az egyiptomi klímakonferencián már ez is felkerült a napirendre, annak ellenére, hogy azt eddig több fejlett ország ellenezte. Álláspontjuk szerint már vannak az ENSZ alatt pénzügyi mechanizmusok a kérdés kezelésére és egy új pénzügyi alap felállítása önmagában nem kezelné a kérdést, azonban az előrelépés érdekében látni esélyt rá, hogy a fejlett országok engednek a fejlődő országok követeléseinek. Azonban az Európai Unió és tagállamai rendszeresen kiemelték, hogy a közpénzek önmagukban nem lesznek elegendők a klímaváltozás okozta kihívások megoldására, szükséges a globális pénzügyi folyamatokat teljes egészükben klímabarát működésre átállítani. Ezt azonban a fejlődő országok csak figyelemelterelésként értékelték, ezért ennek kérdése végül nem került fel a napirendre.

Hogy még bonyolultabb legyen a miniszterek előtt álló feladat, jelenleg nem csak a kibocsátás-csökkentési munkaprogram, de egy lehetséges alkalmazkodási munkaprogram kidolgozása is folyik Egyiptomban. Itt a fejlődő országok szeretnék a két folyamatot összekötni és csak abban az esetben beleegyezni a kibocsátás-csökkentési munkaprogram 2030-ig történő kitolására, amennyiben ez az alkalmazkodási munkaprogram esetén is megtörténik. A tárgyalásokat ezen felül rengeteg technikai kihívás is bonyolítja; a szervezők több szempontból nincsenek a helyzet magaslatán, az internet, hangosítás, szervezés rengeteg nehézséget okoz a résztvevőknek a hatékony részvételre, valamint az egyiptomi hatóságok igyekeznek ellehetetleníteni a civil szervezetek részvételét a konferencián, miközben majdnem 600 olaj- és energiaipari lobbista viszont részt vehetett a konferencián – ez egy új rekord. És akkor a delegáltaknak még az egyiptomi titkosszolgálat megfigyelésével is meg kell küzdeniük, miközben olyan fontos témák, mint a globális kibocsátásokat 5%-át adó hadiipar kibocsátásai nincsenek is a napirenden. A miniszterek előtt tehát igen komoly kihívások állnak a konferencia második hetében annak érdekében, hogy sikeresnek mondhassuk a COP27 tárgyalásait.



Kapcsolódó bejegyzések

 

Lakásfelújítás az energiakereskedők kontójára? — Érkeznek az új lehetőségek

Lakásfelújítás az energiakereskedők kontójára? — Érkeznek az új lehetőségek

Nagy kormányzati lökést kap a lakossági felújításokat az energiakereskedők és -szolgáltatók terhére segítő Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR), az új szabályokat nemrég bocsátotta társadalmi egyeztetésre az Energiaügyi Minisztérium. Bár ez a rendszer itthon még nem közismert, megújított formájában jelentősen hozzájárulhat a hazai épületállomány energetikai felújításához, ami az energia- és klímacélok mellett a rezsiköltségek, hazánk energiaszuverenitása és a gazdaság szempontjából is jó hír.

Tényleg nem lehetünk egyszerre versenyképesebbek és fenntarthatóbbak is?

Tényleg nem lehetünk egyszerre versenyképesebbek és fenntarthatóbbak is?

Nemrég mutatta be az Európai Bizottság az úgynevezett Versenyképességi Iránytűt, valamint hamarosan érkezik a Tiszta Ipari Stratégia is. Ezek a kezdeményezések reagálnak a nagyipari lobbi érveire, melyek szerint az EU a zöld intézkedésekre való fókuszálás miatt „elvesztette versenyképességét”. A versenyképesség erősítése közben azonban nem tűnnek el a környezeti kihívások, sőt azok egyre erősebbek. De vajon megfér-e egymással ez a két cél?