Hétfőn kezdődik az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezményének következő szakértői szintű ülésszaka a Keretegyezmény Titkárságának székhelyét adó bonni konferenciaközpontban. Ez az utolsó szakmai szintű nemzetközi klímapolitikai egyeztetés az idei „pénzügyi” COP29 klímakonferencia, valamint a magyar uniós elnökség megkezdése előtt. Mire számítsunk, hol kell előre lépnünk?
Az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezmény (UNFCCC) Részes Felei, vagyis a különféle kormányok, valamint a megfigyelő szervezetek képviselői évente két alkalommal ülnek össze, általában júniusban a Keretegyezmény Titkárságának otthont adó bonni konferenciaközpontban szakértői szinten, illetve az év végi Részes Felek Konferenciáján, az úgynevezett COP-okon, ahol már politikai döntésekre is sor kerül. Hétfővel az előbbire, az évközi szakértői szintű konferenciára kerül sor, amelynek keretében június 13-ig kell több technikai kérdésben előre jutniuk a szakértőknek, döntéseket előkészíteniük az év végi klímakonferenciára. Bár itt nem várhatók nagy politikai alkuk, illetve sajtófigyelem, mégis sok fontos egyeztetésre számíthatunk a következő két hétben. Hogy milyen témákban kell előre lépnie az úgynevezett SB60 ülésszaknak, annak alább nézünk utána.
COP29 – a „pénzügyi COP”
A tavalyi, Dubajban megrendezésre került klímakonferencia, a COP28 nagy figyelmet övező eseménye az országok klímavédelmi előrehaladását vizsgáló első Globális Értékelés megtartása volt, amely kimondta, hogy jelenleg nem tartjuk a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez szükséges pályát, így komolyabb lépésekre van szükségünk. Ennek érdekében „történelmi” eredményként először kerültek felszólításra az országok, hogy távolodjanak el a fosszilis energiahordozók használatától.
Ezzel lezárult a kibocsátás-csökkentés fókuszú klímakonferenciák sora, mivel a glasgow-i COP26 óta eddig leginkább ezzel a témával foglalkoztak – nem is alaptalanul – az országok. Annak érdekében azonban, hogy források is legyenek a klímavédelmi intézkedések végrehajtására, az idei COP29 elnökségét adó Azerbajdzsán a pénzügyi COP-ként pozícionálja a novemberi klímakonferenciát. A fejlődő országok, akik már egy ideje elégedetlenek a kibocsátás-csökkentési fókusszal, ezért komoly elvárásokkal tekintenek az idei COP-ra és komoly nyomást is helyeznek a források mobilizálásáért eddig felelős fejlett országokra. A COP29 során ezért egy új globális klímafinanszírozási célt (NCQG) kell elfogadni, illetve a nemzetközi kibocsátás-kereskedelmi rendszert is be kell indítani ahhoz, hogy a fejlődő országok elégedetten távozhassanak.
A június időközi szakértői ülésszak előtt álló kihívások
Tehát komoly elvárásoknak kell megfelelniük a Bonnba kiutazó szakértőknek, annak érdekében, hogy a COP29 klímakonferenciára a lehető legtöbb technikai részletet tisztázzanak, hogy ott a politikai vezetők meg tudjanak állapodni egymással. Ezen túlmenően viszont azért is kiemelten fontos figyelnünk az idei időközi klímakonferencia, mert hazánk látja el július elsejétől az EU soros elnökségét, vagyis hazánk tárgyalódelegációja számára itt derül ki, hogy „miből kell főznie” az év második felében annak érdekében, hogy az EU és tagállamai számára is elfogadható eredmények szülessenek az idei COP-on.
Ahogy fent említettük, az idei év fő tematikája a finanszírozás, azonban az új hosszútávú klímafinanszírozási cél politikai jellege miatt más keretek között kerül majd tárgyalásra, így az nem szerepel a napirenden. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a fejlődő országok nem fognak minden alkalmat megragadni arra, hogy ezt a témát megpróbálják minden egyéb napirendi pont alá „beszuszakolni”. A fejlett országoknak persze az az érdeke, hogy a pénzügyi kérdéseket a pénzügyi napirendi pontok alatt vitassák meg a felek, azonban a komoly bizalom deficitjük miatt erre lehet nem mindenhol lesz lehetőségük, ugyanis 2020 óta minden évben 100 milliárd dollárnyi klímafinanszírozást kellene mobilizálniuk a fejlődő országok számára, erre azonban először 2022-ben került sor az OECD legfrissebb adatai alapján. Ilyen előzmények mellett a fejlődő országok alapvetően bizalmatlanok aziránt, hogy ha bármilyen ambiciózus új pénzügyi mobilizációs célt is határoznánk meg 2025-től kezdődően, azt a fejlett országok valóban teljesítenék. Ennek mentén a fejlett országok fő feladata a bizalomépítés, valamint új donorországok, mint például hivatalosan a mai napig fejlődőnek számító öböl-menti olajmonarchiák bevonásának előmozdítása lesz a tehermegosztásba.
A finanszírozás kérdése azonban megjelenik a Keretegyezmény Titkársága részéről is, mivel az országok annyi plusz workshopot, konferenciát és feladatot aggattak a Titkárság nyakába, miközben sokan nem fizetik be a tagdíjaikat, hogy a Titkárság már a csőd szélén áll. Ennek kezelésére két folyamat is elindult; az első keretében igyekeznek az országok racionalizálni az ilyen és ehhez hasonló többletfeladatokat és a Titkárság működését, a második keretében pedig a UNFCCC főtitkár már kalapozásba kezdett a be nem fizetett tagdíjak és új források begyűjtésére. Az EU és tagállamai számára természetesen kapóra jön az előbbi folyamat, mivel már régóta támogatói voltunk a nemzetközi klímatárgyalási folyamat hatékonyabbá és egyszerűbbé tételében, remélhetőleg erre azelőtt tud sor kerülni, hogy a Titkárság csődbe jutna.
Ahogy fent említettük, a Párizsi Megállapodás alatti nemzetközi kibocsátás-kereskedelmi rendszer sem indult még el, a folyamatból komoly bevételi forrásokra számító fejlődő országok legnagyobb sajnálatára. Ennek az oka alapvetően mondhatni egy filozófiai vitára vezethető vissza, míg az EU és támogatói egy szabályokon, átláthatóságon és nyomon követhetőségen alapuló rendszert szeretnének, addig egyes országok egy úgynevezett „szabadpiaci” modellben hisznek, ahol minden szereplő azt tesz, amit szeretne és azt számol el, amit jónak lát. Míg a második valóban egy olcsóbban fenntartható és egyszerűbb rendszert hozna, addig az EU és partnerei szerint nem jelentenének valódi kibocsátás-csökkentést, illetve a környezetet sem óvnák. A bonni időközi konferencia egyik kulcsmozzanata lesz, hogy tudnak-e közeledni egymáshoz az álláspontok. Mivel egyes fejlődő országok igen komoly nyomást helyeznek az EU-ra a rendszer mielőbbi beindítása érdekében, így az uniós tárgyalódelegáció nehéz napok elé nézhet.
Végül nem szabad megfeledkeznünk a Globális Értékelés felszólításáról sem, miszerint növelnünk kell a kibocsátás-csökkentési ambíciónkat, hogy még tarthatók legyenek a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti céljai. Ezt több folyamat is igyekszik segíteni; a Mitigációs Munkaprogram keretében jó gyakorlatokat osztanak meg az országok, a COP elnökségi Trojka (Egyesült Arab Emírségek, Azerbajdzsán és Brazília) által indított 1,5°C Útiterv keretében a politikai folyamatokat igyekeznek előre vinni, az éves Globális Értékelés Párbeszéd keretében pedig a 2030 utáni vállalások meghatározásához adnak muníciót az államoknak. Mivel a mostani vállalások nem elegendők a célok eléréséhez, a következőnek mindenképpen ambiciózusabbnak kell lenniük. Azonban ez utóbbi keretében is megjelenik a finanszírozás kérdése, mivel egyes fejlődő országok a megfelelő pénzügyi támogatások mobilizálásához kötnék ki új céljaikat, ami mind a Párizsi Megállapodás szabályaival, mind a tudományos elvárásokkal szembe megy. A bonni időközi konferencia feladata a kibocsátás-csökkentési folyamatok előre vitele, valamint az új célok meghatározása körüli eltérő álláspontok tisztázása lesz.
Számíthatunk nagy eredményekre?
Alapvetően az időközi UNFCCC konferenciákat nem szokta nagy médiafigyelem övezni, ide nem is utaznak ki állam- és kormányfők, uralkodók és zöld meggyőződésű vagy magukat zöldre festő celebek, az a két hét a szakmai munkáról szól. Azonban ennek ellenére kiemelten fontos a nemzetközi klímapolitikai folyamatokban, mivel ha itt nem sikerül a technikai kérdéseket tisztázni, akkor az év végi klímakonferenciára, a COP-ra sokkal nagyobb kihívások hárulnak, nagyban befolyásolva annak eredményességét. Ennek mentén mindannyiunk érdeke, hogy előre lépjünk mind – a bizalom építése miatt – a pénzügyi kérdésekben, mind – a hőmérsékleti célok szem előtt tartása miatt – a kibocsátás-csökkentési munkafolyamatokban.
Ezen felül a magyar elnökség szempontjából is kulcsfontosságú az esemény, mivel hazánk fogja ellátni az EU soros elnökségét az év végi COP29 konferencián, így a magyar tárgyalódelegáció munkáját is komolyan megnehezíteni, ha a jelenlegi elnökséget ellátó belga kollégák nem tudnának eleget haladni a bonni szakmai egyeztetések során.
