Magyarország Harmadik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése
2024
Hazánk 2020-ban iktatta törvénybe, hogy 2050-re klímasemlegessé válik. Ennek elérése ugyanakkor nem valósítható meg egyik napról a másikra, több évtizeden keresztül folyamatos elköteleződést és cselekvést igényel. A klímasemlegességi cél felé történő elmozdulás az egyik legfontosabb nemzeti érdekünk, nem csak klímapolitikai szempontból, hiszen ez az út számos társított előnnyel is jár, azzal együtt, hogy hozzájárul a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerüléséhez. Azonban ahhoz, hogy elérjük a célt, nyomon kell követni a folyamatokat és a szakpolitika-alkotásban is reagálni kell azokra. A harmadik előrehaladási jelentés már három év adatait (2020-2022) tartalmazza, vagyis lassan kezdenek kirajzolódni a folyamatok a klímasemlegesség felé vezető hosszú úton.
Magyarország közepes teljesítményt nyújt a nemzetközi klímapolitikai rangsorokban.
Hazánk ezúttal a 49. helyezést érte el 59-ből a Climate Change Performance Index rangsorán, négy helyet javítva az előző értékeléshez képest, megelőzve a régióból Csehországot és Lengyelországot is. A Green Futures Indexen hazánk a 2020-as és 2021-es adatokból dolgozó 2023-as jelentésben a 29. helyezést kapta a 76-ból – 5 helyezést rontva az előző jelentéshez képest – miközben mindössze 3 uniós tagállamot előzött meg.
Jelentősen csökkentek az ÜHG kibocsátások, de félő, hogy ez a csökkennési ütem nem fenntartható hosszú távon, holott erre lenne szükség.
2022-ben az ÜHG kibocsátások nagymértékű esése következett be. Ugyanakkor ennek a jelentős csökkenésnek az eléréséhez több szektorban is egyszeri válságjelenségek segítettek hozzá, nem csak tudatos cselekvés. Ezért kérdésesnek tűnik, hogy a most elért eredmények fenntarthatóak lesznek-e kedvezőbb gazdasági körülmények között, illetve milyen újabb szakpolitikai eszközök bevezetése segíthet a további dekarbonizációban.
Egy kivételével az összes szektor stagnáló vagy csökkenő pályán mozog, egyedül a közlekedésben nőnek továbbra is a kibocsátások.
Az ÜHG kibocsátás szinte minden ágazatban csökkent 2022-ben. Egyedül a közlekedés jelentett kivételt, ahol a tovább bővülő-öregedő járműpark, a 2021-es évben még részben jelen lévő COVID- korlátozások megszűnése és a benzinárstop jelentős emisszió-növekedéssel járt.
A vizsgált indikátorok kb. egyharmadára nem találtunk adatokat, így az előrehaladás megítélése nehézségekbe ütközik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ugyanarra az indikátorra egyik évben van, a másik évben nincs adat. A fentiek miatt a vizsgált dimenziókból az épületek, a finanszírozás, a technológia, az életmód, valamint az igazságos átmenet előrehaladása sem volt megítélhető, ez ráadásul eggyel több, mint a tavalyi jelentésben meg nem ítélhető szektorok száma.
Továbbra is nehéz a klímasemlegességi előrehaladás nyomonkövetése az adathiányok miatt.
Több szektor is relatíve jó irányba változott, és egyik sem változott szignifikánsan a rossz irányba.
Az egyszerűsített módszertanú értékelés alapján három szektor is összességében pozitív irányban mozdult el, 2020-ról 2022-re, ezek az energia, a mezőgazdaság és földhasználat, valamint az ipar.
További pozitívum, hogy pirossal sem kellett egyetlen szektort sem megjelölni. A közlekedésben, a szén-dioxid kivonásban és a klímakormányzásban stagnálást figyeltünk meg. A tavalyi jelentés főbb megállapításai azonban továbbra is érvényesnek látszanak, kiemelve, hogy a relatíve jól teljesítő „kemény” (technológia központú) szektorok mellett nagyon nehéz nyomon követni a „puha” (ember központú) szektorok alakulását az adatok hiányossága miatt.