Az Európai Unió új Fit for 55 jogszabálycsomagja számos kritikát kapott a megjelenése óta, melyek közül az egyik legerősebb az, hogy túl nagy terhet helyez a szegényebb tagállamokra és a háztartásokra. Ezt a terhet igyekszik ellensúlyozni az Európai Bizottság a Social Climate Funddal, amit a csomag részeként hoznának létre. A támogatási rendszer hatékony működése kulcsfontosságú lehet, nem csak a Fit for 55, de a 2050-es dekarbonizációs célok és az európai integráció sikerességében is. Ennek az új alapnak a működését vizsgálja a Green Policy Center alábbi elemzése.


2021. július 14-én, a frissen nyilvánosságra hozott Fit for 55 sajtótájékoztatója végén egy francia újságíró feltett egy égető kérdést a pódiumnál álló Frans Timmermansnak. Azt kérdezte, hogy hogyan kerülhetjük el, hogy a sárgamellényes tüntetésekhez hasonlóak legyenek szerte Európában a jogszabálycsomag miatt esetlegesen bekövetkező üzemanyag- és energia-árnövekedés miatt. Az Európai Bizottság alelnöke azt válaszolta, hogy a létrehozandó Social Climate Fund-dal éppen ezt akarják elkerülni. A válasz kézenfekvő, azonban még több kérdést vet fel. Hogyan biztosítsuk, hogy a támogatás valóban a megfelelő emberekhez jut el, megfelelő célokra? Elegendő-e a támogatás mértéke ahhoz, hogy az átmenet valóban igazságos legyen? Egyáltalán hogyan lehet egy ilyen gazdaságilag és politikailag tagolt unióban megvalósítani ezt a rendszert?

Az említett árnövekedések mögött elsősorban a Fit for 55 csomag részeként megújított uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) áll. A Cambridge Econometrics tanulmánya szerint a rendszer bevezetése miatt 2030-ra 30%-kal növekednek a háztartások gázüzemű fűtési kiadásai, valamint 16%-kal drágul a fosszilis tüzelőanyaggal működő járművek üzemanyaga. Ez leginkább az alacsony jövedelmű háztartásokat érinti érzékenyen, mivel a bevételük nagyobb hányadát teszik ki az energiával és közlekedéssel kapcsolatos kiadások a felsőbb jövedelmi hányadokban levő háztartásokhoz képest. Erre a dilemmára az sem ad igazi megoldást, ha a költségeket a nagy kibocsátókra hárítjuk, mert ahogy ezt egy korábbi cikkünkben leírtuk, előbb-utóbb ezt is a háztartások fogják kifizetni.

A Social Climate Fund ezeket a negatív társadalmi hatásokat kívánja ellensúlyozni. Két fő célja van: az első, hogy finanszírozza a sérülékeny háztartások ideiglenes jövedelem-támogatását. A második, hogy olyan beruházásokat támogasson, amelyek többek közt növelnék az épületek energiahatékonyságát, illetve jobb hozzáférést biztosítanának a karbonsemleges közlekedési eszközökhöz, ezáltal csökkentve a kiszolgáltatott családok és a kisvállalkozások kiadásait. A finanszírozást a megújítandó ETS rendszerből befolyó jövedelmek 25%-ával fedeznék, amely összesen 72,2 milliárd eurót biztosítana 2025 és 2032 között a tagállamoknak a jelenlegi javaslat szerint. Ehhez a tagállamoknak ugyanennyivel kellene hozzájárulniuk, így az alap összesen 144,4 milliárd eurót, vagyis mai árfolyamon körülbelül 50 422 milliárd forintot tudna mozgósítani.

Azt, hogy melyik tagállam milyen támogatásra jogosult, az alapján határozzák meg, hogy mennyi az adott ország GNI, vagyis bruttó nemzeti jövedelemindexe, szén-dioxid-kibocsátása, illetve, hogy milyen arányt képviselnek a szegényebbek a teljes lakosságban. Ennek alapján Magyarország összesen 3,1 milliárd euróra, azaz mai árfolyamon 1092 milliárd forintra jogosult a forrásból. Ugyanakkor a tagállamoknak 2023-ig be kell nyújtaniuk egy tervet (Social Climate Plan), ami részletesen tartalmazza a támogatás költségeit és kedvezményezettjeit. Ezért felmerül a kérdés, hogy ha ezeket a tagállamoknak kell megbecsülniük, akkor mennyire releváns az egyes országok Európai Unió által meghatározott részesedése az alapból. Vagyis a forrás felosztása előbb történt meg, mint a tagállamok tényleges igényeinek felmérése.

A 8 évre szóló támogatás magyarországi átlagos éves részesedése 30%-át teszi ki a hazai EU-tól kapott támogatásoknak, ami már önmagában jelentős összeg. Azonban kérdés, hogy ez a pénz valóban azokhoz fog-e eljutni, akiknek szükségük van rá. A Social Climate Planben ugyan meghatározásra kerülnek a rászorulók, azonban a Bizottság nem köti ki, hogy a tagállamok ezt milyen indikátorok alapján tegyék. Emellett a Bizottság egy komplex ellenőrző rendszer felállítására ösztönzi a tagállamokat, ami folyamatos jelentésekkel és felülvizsgálattal igyekezne minél hatékonyabban, átláthatóbban és korrupciómentesen szétosztani a forrásokat. Úgy gondoljuk, hogy mindez azonban amellett, hogy nehezen kivitelezhető, növeli a bürokráciát, illetve lassítja a támogatások kiosztását, ami már így is az EU-t érő legnagyobb kritikák egyike.

Becslésünk szerint, ha a forrást teljes egészében a legalsó jövedelmi ötödben lévő háztartások kapnák meg, azzal a jelenlegi lakásfenntartással és háztartási energiával kapcsolatos költségeik több, mint négyszeresét tudnák fedezni. A háztartásokhoz a gyakorlatban a forrásnak csak egy része jutna el közvetlenül, az erre vonatkozó konkrét arány azonban még határozta meg a Bizottság. Mindenesetre a Cambridge Econometrics szakértői szerint a Social Climate Fund elméletben még így is több, mint elegendő arra, hogy kompenzálja a szegényebb tagállamokat és háztartásokat. A javaslat szerint a források másik részét zöld innovációba fektetnék, azonban véleményünk szerint ezekből az alacsony jövedelmű háztartások nem tudnának kellőképpen részesülni, mert nincsenek meg az anyagi forrásaik arra, hogy lecseréljék régi, karbonintenzív eszközeit hatékonyabbakra vagy megújuló energiával működőkre. Ezek az innovációk ezért más szakértők szerint is inkább a gazdagabb társadalmi rétegeknek kedveznének.

Az, hogy mennyire fog működni egy ilyen támogatási rendszer az EU-ban, talán csak évtizedek távlatából lesz látható. Mindenesetre a Social Climate Fund szerepét nehéz lenne túlbecsülni a megújítandó ETS rendszer sikerében, és ezáltal a 2050-es dekarbonizációs célok elérésében. Ráadásul elengedhetetlen ahhoz, hogy elősegítse az EU-ban a szociális integrációt vagy legalább megakadályozza a társadalmi különbségek növekedését tagállamokon belül és a tagállamok között is. Véleményünk szerint nagyon fontos lépés az Európai Bizottság részéről, hogy ezúttal ilyen mértékű hangsúlyt fektetett a társadalom alkalmazkodására. Ugyanakkor a javasolt rendszer távolról sem tökéletes, a megvalósítása pedig lehetetlen erős együttműködés és társadalmi támogatottság nélkül. A végleges szabályozásnak olyannak kell lennie, amely nem csak Európa nagy tagállamai vezetőinek, hanem a lakosság többségének a támogatottságát is élvezi. Timmermans a fent hivatkozott sajtótájékoztatón ezért így fogalmazott:

Ha nem sikerül bebizonyítanunk, hogy a szolidaritás és a méltányosság része a Fit for 55-nak, akkor óriási lesz a társadalmi ellenállás.

A Green Policy Centernél rendszeresen készítünk elemzéseket a Fit for 55 csomag egyes részeivel és megvalósításával. Korábbi cikkünkben a lehetséges vitás pontokat vizsgáltuk meg, illetve javaslatokat tettünk a kibocsátás-kereskedelmi rendszer átalakításának alternatíváira is.


Share: