Az Európai Tanács a legutóbbi ülésén megerősítette a Bizottsághoz intézett korábbi felhívását, miszerint dolgozzon ki egy jogszabálycsomagot az Unió új éghajlatvédelmi törekvéseinek elérése érdekében. Ez a munka már régebben megkezdődött a „Fit for 55” csomag előkészítésével. A Green Policy Centerben megvizsgáltuk, mit fog tartalmazni ez az új bizottsági csomag, és mit jelenthet a közép-kelet-európai országok számára.


Mint fent említettük, az Európai Tanács legutóbbi következtetései sürgették az Európai Bizottságot, hogy „gyorsan terjessze elő jogalkotási csomagját”, támogatva az Európai Unió új, 2030-as legalább 55%-os üvegházhatásúgáz-kibocsátási csökkentési céljának elérését, amelyet a Tanács a Bizottság javaslatainak benyújtása után felül fog vizsgálni. De miért van most szükség erre az új éghajlatváltozási jogszabálycsomagra? Ennek megértéséhez vissza kell lépnünk néhány lépést, és be kell pillantanunk a közelmúlt nemzetközi és európai klímapolitika fejleményeibe.

A 2015-ös párizsi klímakonferencia előtt a globális közösséget arra kérték, hogy minden ország nyújtsa be nemzeti szinten meghatározott hozzájárulását (Nationally Determined Contributions – NDC), bemutatva 2030-as céljaikat. Az EU ezzel összhangban benyújtotta az – akkoriban – ambiciózus, legalább 40% -os üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési vállalásait. A Párizsi Megállapodásban az országok megegyeztek abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2°C alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és erőfeszítéseket tesznek az átlaghőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra történő korlátozására. A megállapodás arra is felhívja a globális közösséget, hogy e század második felére váljon klímasemlegessé. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) közismert 1,5°C-os különjelentése azonban azt javasolta, hogy az éghajlatváltozás kezelhetősége érdekében magasabb ambícióra és gyorsabb fellépésre van szükség. Ezért az új Von der Leyen-Bizottság a klímasemlegességet és az EU éghajlati ambícióit tűzte zászlajára.

A Fit for 55 csomagot azonban nem úgy késztették elő, mint ahogy általában a nemzeti jogszabályokat szokták; hatásvizsgálatokkal és elemzésekkel kezdve, hanem ebben az esetben a célokat tűzték ki először. Ez a megközelítés „egy ugrásnak tűnik a vakvilágba”, ahogy hazánk energia-, klímapolitikáért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkára, Steiner Attila fogalmazott egy nemrégiben készült interjúban. A Bizottság 2020 októberében már bemutatta a Fit for 55 csomagra vonatkozó terveit, amikor még nem volt politikai megállapodás az új uniós klímaambíció szintjéről. Emlékezhetünk arra, hogy az Európai Parlament pedig még magasabb ambíciószintet kért (legalább 60%-ost), míg Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Románia együtt írtak egy levelet, amelyben először tagállami szintű hatásvizsgálatot kértek a Bizottság részéről. Ezután az Európai Tanács 2020. december 10–11-i ülésén hivatalosan meghozták az EU klímaambíciójának legalább 55%-ra emeléséről szóló politikai döntést, ezért is utaltak erre a legutóbbi tanácsi következtetésekben.

A 2020 decemberi következtetések szövege már lefektette az alapját néhány későbbi nehéz tárgyalásnak a Fit for 55 csomagról. Lengyelország a tárgyalások során garanciákat követelt a szövegben gazdaságának védelme érdekében, amelyeket végül a végleges dokumentumban sikerült is biztosítania. Ezenkívül az új 55%-os ambíciószint „nettó” cél, ami azt jelenti, hogy a korábbi, legalább 40%-os „bruttó” célkitűzéshez képest az üvegházhatást okozó gázok elnyelésre beszámítható az új cél elérésbe. Ez alapvetően azt jelenti, hogy egy tagállam úgyis elérheti a kibocsátás-csökkentési céljait, hogy a szén-dioxid elnyeléseket növeli, miközben a kibocsátásokat nem csökkenti. A szöveg tág teret biztosít annak az értelmezésére is, hogy az egyes tagállamoknak hogyan kell hozzájárulniuk a közös uniós cél eléréséhez, mind a kibocsátáscsökkentés, mind az alkalmazott technológiák tekintetében.

Ennek alapján komoly vitákra számíthatunk, amikor a Fit for 55 csomag 12 jogszabályának különböző elemeiről tárgyalunk. A következő részben áttekintjük a csomag egyes részeit és néhány lehetséges következményét a közép-kelet-európai régióra.

Egyes témák kevés politikai vitát eredményezhetnek, mint például a környezetbarát tervezésről szóló Ecodesign irányelv felülvizsgálata, a körkörös elektronikai termékek bevezetése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a földhasználatból, földhasználat-változásból és erdészetből (LULUCF) való elnyeléséről szóló rendelet felülvizsgálata vagy az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) bevezetése. Míg a LULUCF hozzájárulhat a magasabb uniós célok eléréséhez, a CBAM új forrásokat hozhat az EU éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseihez – feltéve, hogy az EU-nak sikerül a végső mechanizmust a WTO szabályaival összhangba hoznia. Megjegyezhetjük azonban, hogy míg a közép- és kelet-európai tagállamok továbbra is zöldítik energiaszektorukat, „szénszivárgás” figyelhető meg, mivel egyre több és több piszkos energiát importálnak az EU-n kívülről is. A CBAM ennek véget vetne, ezért érdekes lesz látni, hogy a közép-kelet-európai tagállamok hogyan reagálnak a mechanizmusra a részletek ismeretében. Természetesen vitathatnánk, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) kiterjesztése a szomszédos országokra ennél értelmesebb intézkedés lenne, de ez a téma önálló cikket kíván.

Más jogszabályok heves politikai vitákat eredményezhetnek, például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) és az erőfeszítések megosztásáról szóló rendelet (ESR) felülvizsgálata. E kettő esetében új nemzeti célokról kell tárgyalni, és arról is dönteni kell, hogy az EU ETS-be új ágazatokat (például épületeket vagy közlekedést) is szükséges-e bevonni. A viták alapjául szolgáló kihívások magját már a 2020. decemberi tanácsi következtetésekben elvetették, mivel a dokumentum szerint a célokat „a lehető legköltséghatékonyabb módon” kell teljesíteni, miközben „figyelembe kell venni a méltányosság és a szolidaritás szempontjait”, „a tagállamok eltérő kiindulópontjait és specifikus nemzeti körülményeit, valamint kibocsátás-csökkentési lehetőségeit”. A kelet-közép-európai régióban a kibocsátáscsökkentés költséghatékonyabb módon érhető el, mint az EU legfejlettebb részein, azonban ezek a tagállamok gyakran azzal érvelnek, hogy a régió már komoly kibocsátáscsökkentést hajtott végre, míg néhány ambiciózusabb nyugati tagállam nem ért el ilyen eredményeket, miközben ehhez megfelelő anyagi lehetőségekkel is rendelkeznek. A közép- és kelet-európai tagállamok azt is állítják, hogy „pénzügyi szivárgás van” tőlük nyugati irányba, mivel véleményük szerint strukturális probléma merül fel a források felosztásának rendszerével. Ezért mindenképpen vitákra számíthatunk, amikor a modernizációs és innovációs alapok új pénzügyi kereteit tárgyalják.

A csomag az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó célok felülvizsgálatát is tervezi. Előbbi segítené csökkenteni a kibocsátásokat, és közben még pénzt is takaríthat meg a fogyasztók számára. Mivel a közép-kelet-európai régióban sok olyan fogyasztó él, akik küzdenek otthonuk megfelelő fűtésével vagy áramellátásával, a szükséges pénzeszközök biztosítása mellett könnyebb lenne elfogadniuk a régió tagállamainak az energiahatékonysági intézkedéseket. A megújuló energia célok tekintetében azonban nehezebb megbeszélésekre lehet számítani. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint Bulgáriának, Csehországnak, Lengyelországnak és Romániának meg kell erősítenie a nemzeti energia- és klímaterveikben szereplő megújuló célokat annak érdekében, hogy az EU elérje az új, legalább 55% -os csökkentési céljait, míg a magyar célszámokat az Európai Bizottság kérdőjelezi meg. A közép-kelet-európai tagállamok időközben folyamatosan azzal érvelnek, hogy a villamosenergia árát megfizethető szinten kell tartani a fogyasztók számára, és a tagállamoknak képesnek kell lenniük dönteni a saját energiamixükről. E tekintetben a Visegrádi Négyek közül Magyarország útja a legkönnyebb, mivel csak egy széntüzelésű erőmű működik (és ennek a fokozatos bezárása is megkezdődött már), míg a régió többi részénél az energetikai átmenet sokkal nagyobb akadályt fog jelenteni az országoknak. Ebben a tekintetben Lengyelország mindig elsőként hívja fel a figyelmet az érintett iparágak megfelelő támogatásának, valamint az igazságos és tisztességes átmenetének szükségességére.

Ezzel eljutottunk a Fit for 55 csomag újabb jogszabályához: a földgáz körüli kérdésekhez. Emlékezhetünk arra, amikor 10, főleg a közép-kelet-európai tagállam megvétózta az EU zöld taxonómiájának felhatalmazáson alapuló jogi aktusait, mivel a tervezetben a földgázt nem jelölték meg átmeneti üzemanyagként. Az energiaminiszterek legutóbbi, június 11-ei tanácsülése során pedig hasonló vitáknak lehettünk tanúi, mikor a régió országai a földgázt próbálták az EU jövőbeli hidrogén-tervei között tartani, illetve a jövőbeni földgázberuházásokat fenntartani. Ez mutatja, hogy mennyire fontos a földgáz szerepe a régió számára, ezért további heves vitákra számíthatunk a jövőbeli szerepéről az EU új éghajlati céljainak teljesítése során. A technológiai semlegesség elve alapján hasonló megközelítés látható az atomenergia vonatkozásában a régió tagállamainak részéről.

Végül fontos megemlíteni az új személygépkocsik és az új könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátási normáinak meghatározásáról szóló rendelet felülvizsgálatát is. A közép-kelet-európai régió számos országának ez a téma is magas szintű kérdés, de két különböző szempontból. Az autóipar fontos szektor a régióban, amely a GDP nagy részét és jelentős számú munkahelyet biztosít az országokban. A belső égésű motoros autók fokozatos megszüntetésével kevesebb munkahelyre lesz azonban az autóiparban szükség, mivel az elektromos autóknak kevesebb az alkatrészük, mint a hagyományos társaiknak. Ami a másik szempontot illeti – miközben ez a csomag új járművekről szól – fontos lesz a közép- és kelet-európai régiónak tudnia, hogy mikor lesznek a belső égésű motoros autók kivezetve az EU-ban. Mivel a régió nagyszámú használt autót importál Nyugat-Európából, és a fogyasztóknak még nincs pénzük a drágább elektromos autók megvásárlására, a fokozatos megszüntetés társadalmi következményekkel is jár, amelyeket szem előtt kell tartani a szolidaritás elvének megfelelően.

Mint fent látható, a Fit for 55 csomag számos érdekes és heves politikai vitát fog hozni a jövőben, és számíthatunk némi politikai véleménykülönbségre a kelet-közép-európai régió és néhány nyugati tagállam között. Mivel a Bizottság az eredeti júniusi tervei helyett késve, csak júliusban teszi majd közzé a csomagot, a tagállamoknak van még egy kis idejük felkészülni a megbeszélésekre.

Mi, a Green Policy Centernél viszont úgy gondoljuk, hogy a fent felsorolt ​​összes kihívás ellenére a közép-kelet-európai régiónak ezt a csomagot úgy kell tekintenie, mint soha vissza nem térő lehetőséget a köztük és nyugati társaik közötti szakadék megszüntetésére.


A fenti írás eredeti angol nyelvű változata a CEEnergynews oldalán jelent meg.

Share: