„A kibocsátás-csökkentéssel ellentétben az alkalmazkodás szinte kizárólag a saját érdekünk, más országok javát csak közvetve szolgálja. Ennek megfelelően senki sem fogja rajtunk „számonkérni”, ha elmulasztjuk a szükséges intézkedéseket, viszont a következmények minket sújtanak.” – nyit a Green Policy Center új jelentése, amelyben az elérhető nemzeti és helyi stratégiák, különféle adatok elemzésével grafikus formában igyekszik helyzetképet adni a hazánkat negatívan érintő klímaváltozási hatásokról.

A Green Policy Center a magyar ÜHG kibocsátásokkal foglalkozó Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése után egy újabb nagy vállalkozásba fogott. Ezúttal arra tett kísérletet, hogy az éghajlatváltozási szakpolitikák másik nagy területét, az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz történő alkalmazkodás folyamatát is nyomon kövesse Magyarország esetében.

A 2023. szeptember 14-én bemutatott „Magyarország Első Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentés” című dokumentum célja, hogy ha a magyarországi alkalmazkodási cselekvés, avagy nem cselekvés láthatóbbá, érthetőbbé és követhetőbbé válna.

Az Előrehaladási Jelentés a kiválasztott magyar országos, regionális és helyi stratégiai dokumentumok, a különféle intézmények és szakszolgálatok által nyilvántartott adatok alapján mutatja be áttekinthető ábrák segítségével, hogy milyen negatív klímaváltozási hatásokhoz kell hazánknak alkalmazkodnia például a vízgazdálkodás, mezőgazdaság vagy akár az egészségügy területén. Ez az első jelentés egy rövid magyar helyzetkép bemutatására törekszik, hogy aztán a következő évek jelentései mutassák be azt, hogy vajon a jó irányba mozdultunk-e el.

A kibocsátás-csökkentéssel ellentétben az alkalmazkodás szinte kizárólag a saját érdekünk, más országok javát csak közvetve szolgálja. Ennek megfelelően senki sem fogja rajtunk „számonkérni”, ha elmulasztjuk a szükséges intézkedéseket, viszont a következmények minket sújtanak.

Alkalmazkodásra sikeres kibocsátáscsökkentés mellett is szükség van, mivel az üvegházhatású gázok rendkívül sokáig tartózkodhatnak a légkörben és ezért hosszútávon fejtik ki hatásukat. Az emelkedő globális hőmérséklet, a csapadékmennyiség változékonysága és a szélsőséges időjárási jelenségek már ma is hatással vannak a magyar ökoszisztémákra és az emberek mindennapi életére. Ezek a hatások egy ideig még biztosan fokozódni fognak, hiszen a jelenlegi, 1,1-1,2°C-os globális átlaghőmérséklet-növekedéshez képest, még akkor is tovább fog romlani a helyzet, ha a Párizsi Megállapodás céljait (maximum 1,5-2°C-os emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest) sikerül tartani.

Az éghajlatváltozás káresemények formájában már napjainkban is érezteti hatását hazánkban, elég csak az elmúlt évek hőhullámaira, villámárvizeire vagy aszályos időszakaira gondolni. Ezek a károk természeti értékeinket, infrastruktúráinkat, gazdaságunkat, energiagazdálkodásunkat, valamint saját egészségünket is súlyosan érintik, ezért az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás valamennyi ágazat kiemelt feladata.

A szélsőséges időjárási események által okozott károk hátterében olykor olyan hibás emberi döntések (például helytelen földhasználat, vízgazdálkodás, településfejlesztés) is állnak, amelyek elkerülhetőek lennének. Az éghajlatváltozás sok esetben csak felerősíti a hibás emberi beavatkozások által megnövekedett kockázatokat és okozott károkat.

Az alkalmazkodás hosszútávú stratégiákban való tervezése nem egyszerű feladat, hiszen az egyik évben az egyik, a másikban a másik szélsőség érvényesül, ahhoz kell tudni alkalmazkodni.