Az éghajlatváltozás globális problémájára globális cselekvéssel adható eredményes válasz, ami nemzetállami (vagy legfeljebb regionális) válaszok összességének eredménye. A hathatós nemzetállami válasz megtalálása érdekében szerencsére Magyarországon is egyre több szó esik az éghajlatváltozásról és ezen belül a magyar klímapolitikáról.
Az eredményes és hatékony magyar klímapolitika kialakítása szempontjából fontos mérföldkövet jelent az Országgyűlés által 2020 júniusában elfogadott XLIV. törvény a klímavédelemről, ami a Párizsi Megállapodással és a nemzetközi tudományos konszenzussal összhangban egyértelműen kijelölte a magyar klímapolitika hosszú távú céljaként a 2050-es klímasemlegesség elérését. Ez világszinten is jelentős, hiszen összesen hat másik ország fogadott el törvényi szinten hasonlót. Az oda vezető út óriási erőfeszítéseket kíván a társadalom és a gazdaság valamennyi szereplője részéről, ráadásul önmagában sajnos nem is oldja meg az éghajlatváltozás problémáját.
Ugyanakkor számos fontos döntést már ma meg kell hozni, hogy egyáltalán esélyünk maradjon elérni a klímasemlegességet.
Így, kiindulva a legelső állításból, akkor járunk el a leghelyesebben, ha a magyar klímapolitikát kontextusban, mégpedig globális kontextusban határozzuk meg és alakítjuk folyamatosan. Ezen állításra alapozva, stratégiai nézőpontból egy háromrészesre tervezett vitaindító elemzés-sorozatot indítunk el azzal a céllal, hogy kijelöljünk pár sarokpontot, amelyeket alkalmazva eredményesebben vághatunk neki ennek a nehéz, de egyben izgalmas kihívást jelentő útnak.
Írásainkat a 2017-es ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének éves Konferenciáján (UNFCCC COP23) a Fiji Elnökség által megfogalmazott három irányító kérdésre építjük: Hol állunk most? Hova akarunk eljutni? Hogyan jutunk el oda? Ennek megfelelően az első tanulmányunk a „Hol állunk most?” kérdésre válaszolva vázolja fel véleményünket és fogalmaz meg javaslatokat a klímasemlegesség felé vezető úthoz. Elemzésünk alább érhető el:
