Hol állunk most? – vitaindító elemzésünk a magyar klímapolitika jövőjéről I.
10.19.2020
Szerző: Huszár András

Az éghajlatváltozás globális problémájára globális cselekvéssel adható eredményes válasz, ami nemzetállami (vagy legfeljebb regionális) válaszok összességének eredménye. A hathatós nemzetállami válasz megtalálása érdekében szerencsére Magyarországon is egyre több szó esik az éghajlatváltozásról és ezen belül a magyar klímapolitikáról.

Az eredményes és hatékony magyar klímapolitika kialakítása szempontjából fontos mérföldkövet jelent az Országgyűlés által 2020 júniusában elfogadott XLIV. törvény a klímavédelemről, ami a Párizsi Megállapodással és a nemzetközi tudományos konszenzussal összhangban egyértelműen kijelölte a magyar klímapolitika hosszú távú céljaként a 2050-es klímasemlegesség elérését. Ez világszinten is jelentős, hiszen összesen hat másik ország fogadott el törvényi szinten hasonlót. Az oda vezető út óriási erőfeszítéseket kíván a társadalom és a gazdaság valamennyi szereplője részéről, ráadásul önmagában sajnos nem is oldja meg az éghajlatváltozás problémáját.

Ugyanakkor számos fontos döntést már ma meg kell hozni, hogy egyáltalán esélyünk maradjon elérni a klímasemlegességet.

Így, kiindulva a legelső állításból, akkor járunk el a leghelyesebben, ha a magyar klímapolitikát kontextusban, mégpedig globális kontextusban határozzuk meg és alakítjuk folyamatosan. Ezen állításra alapozva, stratégiai nézőpontból egy háromrészesre tervezett vitaindító elemzés-sorozatot indítunk el azzal a céllal, hogy kijelöljünk pár sarokpontot, amelyeket alkalmazva eredményesebben vághatunk neki ennek a nehéz, de egyben izgalmas kihívást jelentő útnak.

Írásainkat a 2017-es ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének éves Konferenciáján (UNFCCC COP23) a Fiji Elnökség által megfogalmazott három irányító kérdésre építjük: Hol állunk most? Hova akarunk eljutni? Hogyan jutunk el oda? Ennek megfelelően az első tanulmányunk a „Hol állunk most?” kérdésre válaszolva vázolja fel véleményünket és fogalmaz meg javaslatokat a klímasemlegesség felé vezető úthoz. Elemzésünk alább érhető el:

Kapcsolódó bejegyzések

 

A COP27 eredményei és a klímakonferenciák jövője

A COP27 eredményei és a klímakonferenciák jövője

November 20-án vasárnap reggel valamivel 9 óra után, majdnem két nappal a tervezett befejezést követően véget ért az ENSZ 27. klímakonferenciája. A közvetlen eredmények áttekintésén túl érdemes az idén 30. évfordulóját ünneplő folyamat jövőjére is egy pillantást vetnünk. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának elemzése.

A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése

A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése

Szombat este valamivel éjfél előtt véget értek az Egyiptomban jelenleg is zajló ENSZ COP27 klímatárgyalások szakmai egyeztetései, átadva a lehetőséget a második héten érkező minisztereknek a politikai egyezségek meghozatalára. Bár sok előrelépést láthattunk és közeledtek a fejlett és fejlődő országok álláspontjai, még rengeteg munka áll a tárgyaló felek előtt a konferencia második hetében annak érdekében, hogy valódi eredményekről beszélhessünk Egyiptomban. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának gyorselemzése.

ENSZ klímakonferencia – Egyensúlykeresés a finanszírozás és az ambíció között

ENSZ klímakonferencia – Egyensúlykeresés a finanszírozás és az ambíció között

A héten kezdődik az ENSZ 27. éves éghajlatvédelmi klímakonferenciája, a COP27 Egyiptom elnökletével. Az „Afrikai COP”, ahogy a fejlődő országok illetik a konferenciát, komoly kihívások előtt áll: egyszerre kell növelnie a kibocsátás-csökkentési ambíciót, hogy tarthatók legyen az éghajlati célok és megőrizze a reménysugarat a kis szigetországoknak a túlélésre, valamint meg kell felelnie a fejlődő országok hatalmas pénzügyi elvárásainak is. Vajon sikerül-e az egyiptomi elnökségnek mindegyik fél számára elfogadható egyezségeket tető alá hoznia és milyen szerepe lesz mindezekben az Európai Uniónak?