Zöld útkeresés: érdemben kell beszélnünk róla magas szinten is
11.08.2021
Szerző: Fanni Nyírő

Az elmúlt hetekben a COVID válság miatt háttérbe szorult klímavédelem hosszú idő után ismét bekerült a hazai közbeszédbe. Ennek oka elsősorban az energiaár-válság és a kapcsolódó nyilatkozatok, valamint a ellenzéki előválasztás klímavédelmi vitája volt. A téma ugyanakkor ennél sokkal többet érdemel: a klíma- és ökológiai válsággal ennél jóval alaposabban kell foglalkoznunk, mind szakpolitikai szinten, mind a közbeszédben.


Az energiaár válsága talán az eddigi legerősebb, a klímaválsággal közvetetten összefüggő jelenség, amely minden magyart érint a hétköznapokban – egyáltalán nem ugyanolyan mértékben, de mindannyian érezzük a hatását. A válság megmutatta azt is, hogy bár a zöld átállás számos lehetőséget, de kihívást is jelent Magyarországnak. Ebben a társadalmi és gazdasági szempontból is kiélezett helyzetben gyakran olyan reakciókat láthatunk a politikai szereplőktől, amelyek felszínesen közelítik meg a problémát. Ilyen kommunikáció mellett könnyen hátrébb sorolódnak a stratégiai célok – a döntéshozók közül sokan a teljes klímapolitika értelmét is megkérdőjelezik, ahogy erről korábban is írtunk. Ráadásul napjainkban a környezet- és éghajlatvédelmi kérdésekről való kommunikáció (is) gyakran válik a pártpolitika áldozatává, háttérbe szorítva ezzel a szakmai párbeszédet.

Gyakran hallhatjuk azt is, hogy hazánk jó úton jár a zöld kérdések terén, hiszen a növekvő GDP mellett 1990 óta nettó 32%-kal kevesebb az éves üvegházhatású-gáz kibocsátásunk. Ugyanakkor 2013 óta növekedtek a kibocsátásaink, miközben csökkent a hazai biodiverzitás és a természeti erőforrásaink mennyisége. Egyelőre nem látszik, hogy ez a tendencia hogyan fog megfordulni. Ez különösen annak fényében égető kérdés, hogy Magyarország az erőteljesebben kitett területek közé tartozik Európában az éghajlatváltozás szempontjából. Az viszont egyértelmű, hogy jóval több erőfeszítésre van szükség. A Kormány által nemrég elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia kimondja, hogy a jelenleg érvényben lévő szakpolitikáknál lényegesen több igyekezet kell a magyar klímasemlegességi célok eléréséhez. Ezt látnunk kellene a konkrétumok szintjén, ehhez pedig több szakmai és magasszintű vitára is szükség lenne, mert ma senki nem tudja megmondani, hogy a célokat hogy fogjuk elérni – sem Magyarország, sem az EU, sem az ENSZ, miközben nagyon kevés ideig van még a kezünkben az irányítás a klímaválság kezelésében.

Fontos megjegyezni, hogy vannak pozitív törekvések arra, hogy érdemben és a nyilvánosság bevonása mellett legyen szó a klímaválságról. Ilyen például a Kormány „Magyarország zöld úton jár” felmérése vagy az előválasztás klímavédelmi vitája (amelyet mi is véleményeztünk). Ugyanakkor még ezek sem tárgyalják kellő alapossággal és kellő mértékben a klímaválság kezelését. És hiába merülnek fel radikálisabb részcélok egyes politikai szereplők részéről – mint például a 65%-os kibocsátás-csökkentési cél 2030-ra, (amelyet szintén véleményeztünk), a döntő szerep a gyakorlati megvalósításnak jut. Az intézkedések pedig jelentősen befolyásolni fogják az emberek mindennapjait, és nem fogják tudni elérni a céljukat társadalmi támogatottság nélkül.

Ezért nagyon fontos lenne, hogy a lakosság tisztában legyen azzal, hogy hogyan fogják 2022-től ténylegesen zöld útra terelni az országot a jelenlegi, nem fenntartható irányba mutató pályáról. Milyen szerepet kap ebben az atomenergia, milyen arányban kell a háztartásoknak és a nagy kibocsátóknak hozzájárulnia az átálláshoz, tudjuk-e ezeket a költségeket mihez viszonyítani (azaz mennyibe kerülne, ha nem cselekednénk) kell-e környezetvédelmi minisztérium vagy egy egészen újfajta intézményi struktúrára lenne-e szükség – hogy csak néhány konkrét példát említsünk. Ezekről, és a klímasemlegesség számos más aspektusáról magas szintű, nyilvános vita keretei között kellene konstruktívan beszélniük majd a miniszterelnök-jelölteknek is. Óriási jelentősége és szerepe lesz ugyanis annak, hogy hogyan alapozzák meg a következő négy évben a 2050-es klímasemlegességi cél elérését. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy elszalasszuk ezt a lehetőséget.

A Green Policy Centernél arra törekszünk, hogy ezek a zöldpolitikával kapcsolatos érdemi párbeszédek megvalósulhassanak Magyarországon. Ehhez olyan szakmai viták megszervezésével kívánunk hozzájárulni, amelyek során szakértők és elemzők bevonásával beszélhetünk a klímaválság szempontjából legégetőbb hazai témákról és a különféle intézkedési javaslatokról, lehetőségekről.


Kapcsolódó bejegyzések

 

A COP27 eredményei és a klímakonferenciák jövője

A COP27 eredményei és a klímakonferenciák jövője

November 20-án vasárnap reggel valamivel 9 óra után, majdnem két nappal a tervezett befejezést követően véget ért az ENSZ 27. klímakonferenciája. A közvetlen eredmények áttekintésén túl érdemes az idén 30. évfordulóját ünneplő folyamat jövőjére is egy pillantást vetnünk. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának elemzése.

A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése

A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése

Szombat este valamivel éjfél előtt véget értek az Egyiptomban jelenleg is zajló ENSZ COP27 klímatárgyalások szakmai egyeztetései, átadva a lehetőséget a második héten érkező minisztereknek a politikai egyezségek meghozatalára. Bár sok előrelépést láthattunk és közeledtek a fejlett és fejlődő országok álláspontjai, még rengeteg munka áll a tárgyaló felek előtt a konferencia második hetében annak érdekében, hogy valódi eredményekről beszélhessünk Egyiptomban. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának gyorselemzése.

ENSZ klímakonferencia – Egyensúlykeresés a finanszírozás és az ambíció között

ENSZ klímakonferencia – Egyensúlykeresés a finanszírozás és az ambíció között

A héten kezdődik az ENSZ 27. éves éghajlatvédelmi klímakonferenciája, a COP27 Egyiptom elnökletével. Az „Afrikai COP”, ahogy a fejlődő országok illetik a konferenciát, komoly kihívások előtt áll: egyszerre kell növelnie a kibocsátás-csökkentési ambíciót, hogy tarthatók legyen az éghajlati célok és megőrizze a reménysugarat a kis szigetországoknak a túlélésre, valamint meg kell felelnie a fejlődő országok hatalmas pénzügyi elvárásainak is. Vajon sikerül-e az egyiptomi elnökségnek mindegyik fél számára elfogadható egyezségeket tető alá hoznia és milyen szerepe lesz mindezekben az Európai Uniónak?