A COP28 klímakonferencia uniós és egyházi prioritások mentén
11.27.2023
Szerző: Tibor Schaffhauser

A héten ülnek össze ismét a világ kormányainak, civil szervezeteinek és cégeinek képviselői az ENSZ éves kéthetes klímakonferenciájára, hogy értékeljék az eddigi lépéseik eredményességét, megoldást találjanak a klímaváltozás okozta károk kezelésére és javaslatokat tegyenek az ambiciózusabb klímavédelmi lépésekre. Természetesen minden fontos szereplő megfogalmazta már javaslatait, mi pedig ez uniós és pápai álláspontokat vetjük össze a klímakonferencia várható kihívásaival. Tóth Bettina a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatójának és Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center szenior klímapolitikai tanácsadójának közös írása, amely elsőként az Európa Stratégia Kutatóintézet oldalán jelent meg.


Közeledik a világ legnagyobb éves klímaváltozással foglalkozó eseménye, az ENSZ Részes Felek konferenciája, vagyis a COP. Idén 28. alkalommal ülnek össze a világ kormányainak, civil szervezeteinek és cégeinek képviselői megoldást találni a klímaváltozás kihívásaira. A COP28 idén mérleget von a kormányok elmúlt 5 éves klímateljesítményéről, illetve megoldást próbál találni a klímaváltozás egyes igazságtalanságaira is, ezért kiemelt fontosságú lesz. Nem csoda, hogy sokan készülnek rá gőzerővel, így az Európai Unió, de Ferenc Pápa is megfogalmaztak célokat és javaslatokat, amelyek mentén a több, mint 80 ezer résztvevőnek tárgyalnia kellene a következő két hétben, annak érdekében, hogy eredményesnek nevezhessük a konferenciát. Írásunkban az uniós és pápai álláspontokat hasonlítjuk össze és vetjük össze a COP28 klímakonferencián várható kihívásokkal.

A COP28 kihívásai és az uniós álláspont

A COP28 keretében kerül először megrendezésre a Globális Értékelés nevű esemény, amelynek keretében a résztvevők áttekintik, hogy a 2015-ben, a Párizsi Megállapodás keretében vállalt kibocsátás-csökkentési lépéseik megfelelő pályára állították-e a gazdaságaikat és társadalmaikat annak érdekében, hogy tarthatók legyenek az elfogadott hőmérsékleti célok, vagyis hogy legfeljebb 2°C alatt tartsuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest, miközben törekedünk 1,5°C alatt tartani azt. Ez a 1,5°C még az a változás a globális éghajlati rendszerekben a tudomány álláspontja szerint, amelyhez még tud az emberiség alkalmazkodni, illetve a kis szigetországok túlélését még nem veszélyezteti a tengerszint emelkedése. Az ENSZ szakosított szervének legújabb jelentése szerint egyelőre nem állunk jól; amennyiben a kormányok minden vállalást teljesítenének, még úgy is 2,4 – 2,6°C körüli melegedés felé tartunk.

A másik kiemelt téma pedig a fent említett igazságtalanságok kezelésének kérdése. Ezen igazságtalanságok abban nyilvánulnak meg, hogy az iparosodott országok jóval magasabb egy főre jutó kibocsátásokkal rendelkeznek, mint a fejlődő országok lakosai, azonban az utóbbiak hatványozottan szenvedik el a klímaváltozás negatív hatásait. Itt elég csak a pakisztáni és bangladesi árvizekre és hőhullámokra gondolnunk, amelyek rengeteg emberéletet követeltek a gazdasági és infrastrukturális károk mellett. Az előző klímakonferencián az EU pálfordulásának köszönhetően megszavazott Veszteségek és Károk Alap célja, hogy megsegítse a klímaváltozás okozta károknak leginkább kitett országokat. Természetesen az, hogy ki a leginkább kitett és kinek kell ezeket a károkat megtérítenie mind vitás kérdések, amelyek megválaszolása a soron következő klímakonferencia feladata. Amennyiben olyan országok is hívhatnak le forrást, amelyek papíron még mindig fejlődőnek számítanak, mint például az öböl-menti országok, miközben nem fizetnek be az alapba olyanok, akik már megtehetnék, akkor az elidegenítheti a klasszikus donorországokat a hozzájárulástól, kiüresítve az alapot.

Természetesen az, hogy megtekintjük, hogyan állunk és megvitatjuk, hogy ki fizet a klímaváltozás okozta károkért mit sem érnek, amennyiben nem teszünk aktívan a klímaváltozás megfékezéséért. Erre szolgál a tavalyi klímakonferencián elfogadott kibocsátás-csökkentési munkaprogram, amelynek célja a kormányok támogatása még ambiciózusabb szakpolitikák megfogalmazására és átültetésére. Sajnos a munkaprogram az EU elképzeléseivel ellentétben nem fogalmaz meg kötelező célokat és intézkedéseket és nem tart 2030-ig, azonban mégis elengedhetetlenül fontos a minél hatékonyabb fellépés érdekében, ezért is fontos, hogy mihamarabb elinduljon az érdemi munka. Ennek a beindítása szintén a dubaji klímakonferencia feladata lesz.

Az EU és tagállamai a fentiek kezelésére fogadták el az idei klímaváltozásra és klímafinanszírozásra vonatkozó tanácsi következtetéseiket. Ezekben felhívják a figyelmet a Globális Értékelés és a Kibocsátás-csökkentési Munkaprogram fontosságára, kiemelve, hogy az EU utat mutatva frissítette vállalásait a Fit for 55 csomag keretében elfogadott intézkedésekkel, jelezve, hogy nem csak a vállalások megtétele, de azok átültetése is elengedhetetlen a klímaváltozás elleni eredményes fellépés keretében. Ezen túlmenően felhívják a világ kormányait, hogy növeljék klímafinanszírozási hozzájárulásaikat a klímaváltozás elleni fellépés támogatására és az általa okozott károk enyhítésére, kiemelve, hogy 2023 lesz az első év, hogy a fejlett országok által mozgósított források mértéke először éri el a 100 milliárd dollárt. Végül az EU és tagállamai javasolják globális célként megfogalmazni az energiarendszerek kibocsátás-mentessé tételét a 2030-as évekre, az új szénerőmű-beruházások és a fosszilis energiatámogatások beszüntetését; a megújuló energiaforrások megháromszorozását és az energiahatékonyság megduplázását. Természetesen az EU és tagállamai a technikai és diplomáciai megoldásokban érdekeltek, azonban a tárgyalások sikeressége érdekében ezeken felül másra is szükség lehet.

Pápai levél a COP28 kihívásaival kapcsolatban

A klímaaktivizmus számos formát öltött már az elmúlt években, évtizedekben – a tudományos szférától kezdve az intézményesített mozgalmakon át az egyéni felelősségvállalásig minden példa található a lokálistól a globális szintig. A 2010-es évek közepén ugyanakkor ez a kör egy jelentős szereplővel bővült: a 2013-ban megválasztott katolikus egyházfő, Ferenc Pápa ekkor jelentette meg első, a klímaváltozást központi témává beemelő Laudato Si (Áldott légy) címet viselő pápai enciklikáját, amelyben felszólította a világ lakosságát, hogy „vegye komolyan az éghajlatváltozást, valamint csökkentse a pazarló és a fogyasztásközpontú életmódot”. Nyolc év után, számos egyéb, a témához kapcsolódó felszólalás mellett újabb enciklikát írt, továbbá az ENSZ 28. Részes Felek konferenciáján is részt vesz majd Őszentsége.

A 2023 októberében megjelent Laudate Deum (Dicsértessék Isten) a Laudato Si folytatása és tartalmának nyomatékosítása is egyben, ugyanis Ferenc Pápa szerint „az elmúlt nyolc év cselekvései nem voltak elegendőek, és ezt az életmódot folytatva a klímaváltozás hatása egyre jobban érezhetővé fog válni az egészségügy, a foglalkoztatás, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a lakhatás, a kényszermigráció stb. tekintetében”.

Az enciklika első részében a pápa kitér a klímaváltozást tagadó általános álláspontra, miszerint ez a percepció már nem magyarázható semmivel, immáron nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyre gyarapodó szélsőséges időjárási jelenségeket. Amellett is állást foglal, hogy ezek az anomáliák a természetes folyamatok mellett az ember okozta tevékenység – vagyis antropogén jellegű – következményei. Ezen tény alátámasztásául hozza az IPCC 2023. évi Szintézis Jelentését, amely leírja, hogy az 1850 óta a teljes nettó kibocsátás több mint 42%-a 1990 után keletkezett. Mégis, amellett, hogy bizonyos folyamatok már visszafordíthatatlanok, felhívja a figyelmet, hogy „kis változtatások nagyokat is eredményezhetnek”, amelyhez viszont elengedhetetlen a látókörünk kiszélesítése.

Szintén a már 2015-ben megfogalmazott gondolatokhoz csatlakozva, a jelenlegi környezeti pusztulás folyamatának alapjaként továbbra is a technokrata szemléletet tartja számon. Amellett, hogy e tekintetben a technológiai és gazdasági hatalomból eredeztethető minden, a fő kockázatot az jelenti, ha ez a hatalom az emberiség egy kis csoportjánál összpontosul – erre szolgálhatnak példaként olyan „csodálatra méltó technológiák”, mint az atombomba. Ehhez kapcsolódhat az enciklika harmadik gondolati eleme is, a „nemzetközi politika gyengesége”: az egyházfő szerint habár úgy tűnik, hogy napjainkban inkább a visszafejlődés jelei mutatkoznak meg, minden új nemzedéknek fel kell vennie a korábbi nemzedékek küzdelmeit és eredményeit, miközben még magasabbra kell tűznie a célokat. Ennek lehet letéteményese egy olyan multilaterális rendszer, ahol nem a politikai érdekek mentén zajlik az együttműködés.

A nemzetközi együttműködés az éghajlatváltozás tekintetében is zajlik már több évtizede – jegyzi meg Ferenc Pápa. Az ENSZ égisze alatt zajló, hol sikeres, hol kevésbé eredményes COP-ok felidézése mellett hangot ad az egyházfő annak, hogy „a megállapodásokat rosszul hajtották végre, mivel nem voltak megfelelő mechanizmusok a felügyeletre, az időszakos felülvizsgálatra és a nem teljesítés esetén alkalmazandó szankciókra”. Továbbá itt is beemeli az önzőséget, mint a hatékony döntéshozatal gátló tényezőjét, kitekintve a klímakatasztrófákat – és a fejlett országok döntéseit – leginkább elszenvedő fejlődő országokra. A 28. éghajlatváltozási konferenciára „a kicsinyes érdekeken való túllépés” reményében tekint, hangsúlyozva az olyan megoldások tényleges eszközölését, mint a tiszta energiaforrások használata a fosszilis tüzelőanyagok helyett. Hozzáteszi, hogy a jövendő rendszernek három követelménynek kell megfelelnie: „drasztikusnak, intenzívnek és mindenki elkötelezettségére épülőnek kell lennie”.

Uniós és pápai álláspontok és a klímakonferencia kihívásainak összeegyeztetése

A pápai levél számos pontján azonosítható a hit és az erkölcs összekapcsolása a tudománnyal, ezáltal a morális alapon nyugvó megközelítések, cselekvési javaslatok kinyilatkoztatása. E tekintetben emeli ki a veszteségek és károk elszenvedőiről kialakult hamis képet, miszerint a szennyezésért a szegények felelnek többségében. Az uniós állásponttal és a Veszteségek és Károk finanszírozási eszköz alapeszméjével megegyezően a „gazdagabb” (fejlett) országokat nevezi meg fő kibocsátókként, ezáltal az okozott károkért a felelősség felvállalására is kötelezve őket. Itt persze fontos megemlíteni, hogy az EU álláspont felszólítja azokat az országokat is a támogatásra, akik ezt már megtehetik gazdasági erejüknél fogva, mint a BRICS- vagy az öböl-menti országok. Ez az álláspont természetesen sok vitát hozhat még a COP28 során.

A megfelelő felelősségvállaláshoz pedig a pápai levél szerint az eddigi értékek és érdekek felülvizsgálata, vagyis a technológiai fejlődés (mint a mesterséges intelligencia) iránti igény és a gazdasági hatalommaximalizálás részbeni visszafogottsága szükséges. Ehhez elengedhetetlen egy olyan multilaterális alapokon nyugvó nemzetközi együttműködés, ahol az etika és a kisebb szereplők, szervezetek vagy akár az egyének is nagyobb szerephez juthatnak, mégis megmarad a globális szinten való hatékony válaszadás; vagyis Ferenc Pápa szerint elengedhetetlen „a globális kontextus demokratizálódása”, hiszen „Mi késztetne bárkit is arra, hogy ragaszkodjon a hatalomhoz, hogy aztán csak azért emlékezzenek rá, mert képtelen volt cselekedni, amikor sürgős és szükséges lett volna?” Ez a gondolat az uniós álláspontban is megjelenik, mivel az EU elkötelezett és a többi tárgyaló felet is felszólítja arra, hogy tartalmas párbeszéd alakuljon ki az ENSZ klímaváltozási tárgyalásainak jövőjét illetően annak érdekében, hogy hatékonyabb és inkluzívabba válhasson a folyamat.

Hasonló látásmód figyelhető meg a fosszilis erőforrások használatának tekintetében a vizsgált oldalak között. Közös pont, hogy az energiarendszerekben a tiszta energiaforrások priorizálása és a fosszilis erőforrásokról való teljes lemondás fogalmazódik meg javaslatként, ugyanakkor a pápai levél hangsúlyozza és bírálja, hogy ez a paradigmaváltás nem halad megfelelő sebességgel, továbbá megkérdőjelezi a nagyhatalmak tevékenységét a tekintetben, hogy fennáll a veszélye a felszínes cselekvésnek, „a hamis próféták megjelenésének”; hiszen a Föld erőforrásainak kizsákmányolása a háttérben folytatólagosan zajlik, az egységes, szigorú szabályozások és ellenőrzések hiányának következtében. Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy sajnos már az uniós álláspontot is felhigítottak a tagállamok annak tárgyalásakor a fosszilis energiaforrások használatának és támogatásának kérdésében, így kérdéses, hogy a COP28 során a többi ország hogyan fog erre reagálni. Ennek mentén jogos a pápai levél felvetése.

Összegzés

A tudomány, valamint a hit és erkölcstan ötvözésével Ferenc Pápa gondolatai számos emberhez juthatnak el akár szinte azonnali paradigmaváltást is eredményezve, ugyanis enciklikájában jelentős hangsúlyt fektet az egyének szerepére is. Ez a megközelítés pedig közvetve vagy akár közvetlenül a nemzetközi közösségre és a politikai döntéshozatalra is hatással bírhat. Erre pedig nagy szükség van, ahogy a multilaterális folyamat reformjára is, mivel ahogy az uniós álláspont is kiemeli, a klímaváltozás megfékezésével foglalkozó nemzetközi folyamatot hatékonyabbá és inkluzívabba kell tennünk. Amennyiben ez nem történik meg időben, úgy hiába tárgyaljuk a fenti kihívásokat, azok jogi és társadalmi átültetése nem fog tudni elég gyorsan megtörténni ahhoz, hogy még megfékezhessük a klímaváltozást, mielőtt az kezelhetetlenné válna az emberi társadalom számára.

Az írás elsőként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet oldalán jelent meg.

Borítókép forrása: https://www.cop28.com/


Tóth Bettina a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakán végzett tanulmányokat. Jelenleg az NKE EJKK Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója, ahol európai uniós klímapolitikával foglalkozik, emellett junior klímapolitikai elemző szakértő az Energiastratégia Intézet Nemzeti Alkalmazkodási Szakterületén.


Kapcsolódó bejegyzések

 

Csalódást keltő ENSZ technikai klímakonferencia – a tudomány és a kibocsátás-csökkentés fontosságának megkérdőjelezése

Csalódást keltő ENSZ technikai klímakonferencia – a tudomány és a kibocsátás-csökkentés fontosságának megkérdőjelezése

Lezajlott az ENSZ időközi konferenciája, amely általában a külvilág számára eseménytelen, technikai színtű tárgyalásokkal telik, ezúttal azonban komoly politikai és taktikai csatározások helyszínévé vált a progresszív és a fosszilis iparukat védő országok között, miközben a kibocsátás-csökkentésben nem sikerült egyezségre jutni.

Kezdődik az ENSZ időközi klímakonferenciája – A következő hetekben kiderül, mivel kell a magyar elnökségnek főznie

Kezdődik az ENSZ időközi klímakonferenciája – A következő hetekben kiderül, mivel kell a magyar elnökségnek főznie

Hétfőn kezdődik az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezményének következő szakértői szintű ülésszaka a Keretegyezmény Titkárságának székhelyét adó bonni konferenciaközpontban. Ez az utolsó szakmai szintű nemzetközi klímapolitikai egyeztetés az idei „pénzügyi” COP29 klímakonferencia, valamint a magyar uniós elnökség megkezdése előtt. Mire számítsunk, hol kell előre lépnünk?

Klímaváltozás és biztonság Magyarországon – szakpolitikai javaslatok

Klímaváltozás és biztonság Magyarországon – szakpolitikai javaslatok

A Klímaváltozás és biztonság Magyarországon című projektünk keretében áttekintettük és értékeltük azokat a környezeti kihívásokat, amelyek kezelésére hazánk jelenleg még nem készült fel megfelelően, vagy amelyek közép- és/vagy hosszú távon válhatnak biztonsági kihívásokká, amennyiben nem teszünk ellenük időben. Ezek kezelésére a projekt keretében szakpolitikai javaslatokat is megfogalmaztunk.