Egy hatékony kormányzati klímapolitikának egy rendszerként kell kezelnie a Fenntartható Fejlődési Célokat és a Párizsi Klímamegállapodást, egyesítve az előnyeiket – állapítja meg dr. Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi docense a Green Policy Center felkérésére a két nemzetközi dokumentumról írt tanulmányában.

A 2015-ös év több szempontból is meghatározó volt a fenntartható fejlődés tekintetében – ekkor adta ki Ferenc pápa a Laudato ’Si enciklikát, elfogadták a Fenntartható Fejlődési Célokat, és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében létrejött Párizsi Megállapodás. Mindhárom dokumentum történelmi jelentőségű, azonban kérdés, hogy az utóbbi kettő a végrehajtás során hogyan férnek meg egymás mellett. Ezt a kapcsolatot vizsgálja a tanulmány szerzője, dr. Zlinszky János.

A szerzőnél hitelesebben kevesek mondhatnak véleményt a Fenntartható Fejlődési Célokról, illetve azok klímaváltozáshoz való tényleges kapcsolatáról, hiszen ehhez ugyancsak ott kellett volna lenni eme ’soft law’ dokumentum születésénél. Márpedig Zlinszky János ott volt, jelentős szerepet játszva a szakmai alapok megteremtésében és a tárgyalások hátterében – fejti ki a tanulmányhoz írt ajánlásában Bándi Gyula, egyetemi tanár, a Jövő Nemzedékek Szószólója.

Zlinszky kifejti, hogy a globális felmelegedés kérdése közel 50 éve szerepel a nemzetközi fenntarthatósági agendákban. A Római Klub “Limits to growth” címmel kiadott 1972-es jelentése óta számos irányelv és megállapodás született a fenntartható fejlődés megvalósításának érdekében. 2012 után kezdett körvonalazódni az a gondolat, hogy a klímavédelem kiemelt pontként jelenjen meg a Fenntartható Fejlődési Célok között. Végül a UNFCCC 2015-ben elfogadta a 13. célt, a “klímacélt” az SDG-k keretében. 

A szerző rávilágít arra, hogy jelentőségének ellenére a klímacél mindössze öt feladatot fogalmaz meg. Ezt az ellentmondást a tanulmány első felében oldja fel az SDG-k klímavédelmi szempontból való értékelése által. A 16 (+1) politikai célhoz meghatározott 169 feladat vizsgálata során a szerző arra jut, hogy a teljes SDG-rendszer mintegy 30%-ban tartalmaz éghajlatvédelmi vonatkozású feladatokat, amelyek ráadásul igen ambíciózusak. Ennek fényében milyen hozzáadott értéke lehet még az SDG-k elfogadását követően megjelent Párizsi Megállapodásnak a klímavédelmi feladatok szempontjából? A szerző többek között erre a kérdésre keresi a választ a tanulmány második felében.

Elemzése során megállapítja, hogy a Párizsi Megállapodás több ponton is új feladatokkal egészíti ki az SDG-k klímavédelmi tartalmát. És bár előbbi jogilag erősebb, a Fenntartható Fejlődési Célokban ágazati szinten jobban kifejtésre kerülnek a klímacélok. Ezért a tanulmány azzal a konklúzióval zárul, hogy egy hatékony kormányzati klímapolitikának egy rendszerként kell kezelnie a kettőt, egyesítve az előnyeiket.