Települési szintű klíma-együttműködések lehetőségei és akadályai Magyarországon
06.26.2024
Szerző: Koczóh Levente András

A Green Policy Center az elmúlt időszakban több helyi klíma-együttműködést igyekezett szakmailag támogatni, ezzel is hozzájárulva Magyarország 2050-es klímasemlegességi céljának eléréséhez. Az alábbiakban összefoglaljuk az ennek során szerzett legfontosabb tapasztalatokat, különösen arra nézve, hogy milyen elemek segíthetnek egy sikeres helyi klíma-partnerség beindításához és konkrét gyakorlati projektek megvalósításához a hazai viszonyok között, illetve, hogy mik azok a tényezők, amelyek hátráltatnak egy ilyen vállalkozást.


Bevezető

A klímaváltozás elleni küzdelem eredményes megvalósításához mind a kibocsátás-csökkentés, mind az alkalmazkodás oldaláról rengeteg költséghatékony lehetőséget kínál a helyi szereplők összefogása. Egy település önkormányzata, ipari és kereskedelmi egységei, lakossága és civil csoportjai ugyanazokat a természeti erőforrásokat használják, ugyanazok a klímakockázatok érintik őket, illetve földrajzi közelségük okán lehetőségük nyílik a helyi energiatermelés közös beindítására. Az összefogást erősítheti a lokálpatriotizmus, a helyi ügyek iránti elkötelezettség is. Egyelőre viszont elég változó, hogy hazánkban mennyire sikerült kihasználni ezeket a lehetőségeket – sajnos kevés az igazán sikeres gyakorlat. Sok esetben még nem történt meg a kezdő lépés, vagyis a helyi szereplők közötti kapcsolatfelvétel sem, hanem mindenki egyedül próbál megbirkózni a rá váró kihívásokkal, céljai teljesítésével. Más helyeken pedig a felek közötti kommunikáció a problémák felmerülése esetén történő egymásra mutogatásban merül ki. Ahol pedig elindul valamilyen együttműködés, ott is sok esetben hiányzik a leghatékonyabb fellépési opciók kiválasztásához és a szükséges források beazonosításához szükséges szaktudás a helyi szereplők részéről. Ezen állapot megváltoztatása érdekében törekedtünk lépéseket tenni legalább néhány településen, a helyi szereplők egy asztalhoz ültetésével, illetve szemléletformálásával, ami az alábbi tanulságokkal szolgált.

Az elmúlt huszonnégy hónap alatt 4 megyei jogú városban és egy községben működtünk együtt a helyi önkormányzattal. Ezen felül, további kilenc helyi közösségben tartottunk lakossági előadásokat változatos korosztályokból álló közönség számára: kultúrházakban, egyházi szereplők körében és oktatási intézményekben. E tevékenységek során több mint félezer embert értünk el. Egyes rendezvények megszervezésében és lebonyolításában segítségünkre voltak többek között az Alba Natura Civil Alapítvány, a KÖVET Egyesület és a Laudato si’ Animátorprogram , ezúton is hálásak vagyunk az együttműködésért.

Jó gyakorlatok

A vállalatok és önkormányzatok közötti együttműködés hazai mintapéldája a LIFE-CLIMCOOP projekt, amely a városok és helyi cégek klíma-adaptációs fókuszú kooperációját kívánja létrehozni és elterjeszteni. A projektet, civil és tudományos résztvevők mellett, Kazincbarcika város és a BorsodChem vegyipari vállalat hozta létre, középpontjában a Sajó vizével való jobb gazdálkodással. Részét képezi többek között a város és a vállalat közös alkalmazkodási klímastratégiájának és hőségriadó tervének megalkotása, egy éghajlatváltozási platform és a kutatócsoport felállítása, illetve a vállalat befizetéseiből egy klímaalap létrehozása helyi kisléptékű intézkedések finanszírozására, valamint az itt kitesztelt jó gyakorlatok disszeminációja. Tudunk más esetekről is, ahol a helyben működő vállalatok hajlandóak voltak adományokat felajánlani a település kisebb zöld beruházásaira, pl. fatelepítésre, vagy vállalásokat fogalmaztak meg a települési klímastratégia végrehajtásának elősegítésére. Ezekhez hasonló, de legalábbis gyakorlati projektek megvalósulásáig eljutó együttműködések felállítására törekedtünk.

Meglátásunk szerint az önkormányzat ideális helyzetben van arra, hogy kezdeményezzen és koordináljon egy ilyen jellegű együttműködést a vállalatokkal. A mostani folyamat során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy ahol az önkormányzat (a polgármester és/vagy a szakmai csapat) részéről megvan az elkötelezettség arra, hogy a vállalatokkal való találkozókat visszatérően megszervezzék, ott a helyi cégek jelentős része szívesen megjelenik ezeken és aktív résztvevője a folyamatnak. Amennyiben van egy olyan hosszabb távú keretprojekt, amelynek részeként az együttműködés koordinációja biztosítható (pl. a 100 klímasemleges város misszió vagy egy LIFE projekt), az előny, de nem feltétel – egy komoly politikai szándékkal alátámasztott helyi klímastratégia is elégséges keretet biztosíthat ahhoz, hogy az önkormányzat a célhoz rendelje a szükséges (humán) erőforrást.

Az önkormányzatok, helyi civil és egyházi szereplők, az oktatási rendszer különböző szintjei számára könnyen megoldható az is, hogy lehetőséget biztosítsanak a fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletformálásra, tudásátadásra a lakosság felé akár saját személyi állományuk révén, akár külső szakértőkön keresztül. A projektünk során ez utóbbi szerepkörben is felléptünk.

Ahogy a vállalati körnél, úgy itt is kulcsfontosságúnak bizonyult a „helyi hősök” segítsége. Egy olyan helyi szereplőre van tehát szükség, aki a maga kapcsolatrendszerét felhasználva képes lakossági csoportokat összehívni, akár a helyszín biztosításában is közreműködni, és aki maga is hitelesen képviseli a zöld meggyőződést, akár személyes jó példával elöl járva. Tapasztalataink szerint ez lehet a helyi egyházközösség egy szereplője, vagy egy pedagógus, de akár az önkormányzat programfelelőse vagy a kultúrház vezetője is, vagy egy helyi civil szervezet. A lényeg, hogy olyan személy legyen, aki helyi kötődésű vagy már korábban elnyerte a helyiek bizalmát, akire felnéznek, akinek adnak a véleményére.

A lakossági szemléletformáló programok során tapasztalataink szerint bátran bízhatunk abban, hogy lesznek olyan résztvevők, akik már maguk is tettek lépéseket az életmódjuk zöld átalakítása érdekében, és szívesen beszámolnak a jó gyakorlataikról, motivációikról, ezáltal ráerősítve a program sikerére. Így ajánlott a minél nagyobb fokú interaktivitás.

A lakosság részéről is sok esetben találkozunk nyitottsággal – az egyéni szokásokon túlmenően – a beruházások felé is. Érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző résztvevőket milyen motivációk hajtják – találkoztunk például olyannal, aki a klímaváltozásban nem hisz, de az anyagkészletek, erőforrások túlhasználata miatti aggodalom a fenntarthatóbb életmód irányába tett lépésekre késztette.

A sikert akadályozó tényezők

Magyarországon minden vármegye és számos város rendelkezik helyi klímastratégiával vagy SECAP-pal, köszönhetően az ezek elkészítéséhez támogatást biztosító pályázatoknak. Ezek színvonala, ambíciószintje azonban változó, a végrehajtásuk pedig sok esetben hiányozni látszik.

Míg több településen is sikerült odáig eljutni, hogy az önkormányzat koordinálásában megtarthassuk az első, kiindulásnak szánt vállalati-önkormányzati workshopot, amely sikerrel beazonosította a helyi problémákat, megfogalmazott egyes első ötleteket a megoldásra és meghozta a kedvet az együttműködés folytatására, ezt több esetben nem követték további lépések. Bár a szakmai támogatást biztosítottuk, az adott önkormányzat részéről hiányzott vagy az akarat  vagy az ügyintézői szabad kapacitás arra, hogy a találkozókat rendszeresen megszervezzék és tényleges közös projekteket tudjanak kitárgyalni. Az önkormányzat általi koordináció további veszélye az, hogy ha a választások után új vezetés lép fel, az nem szükségszerűen fogja folytatni a megkezdett kooperációt. Elméletben lehetséges lenne, hogy egy helyi vállalat vagy civil szervezet hívja össze a többi helyi felet, ilyenre azonban nem tudunk megvalósult példát.

Az együttműködés projektekben való megnyilvánulásának legkézenfekvőbb módja az energiaközösség megalapítása lenne, amire jelentős igény mutatkozik a helyi szereplők (cégek, lakosság, civilek, önkormányzatok) részéről. Sajnos a magyarországi jogi szabályozás ennek lehetőségét a gyakorlatban még most, 2024. júniusában sem biztosítja. A törvényi lehetőség ugyan adott és nemrégiben be is jegyezték az első, legalább papíron létező magyar energiaközösséget, a termelt áram megosztásának részletszabályai továbbra is hiányoznak, így a gyakorlati működtetés nem megoldható. Az ilyen jellegű helyi projekt-tervek tehát egyelőre kivárnak ott is, ahol sikerült eljutni a közös cselekvés szándékának kimondásáig.

Tapasztalataink szerint a lakossági szemléletformáló programok számára a legnagyobb kihívást a célközönség bevonzása jelenti. Azok, akik számára a téma még nagyrészt ismeretlen – tehát akikhez a legfontosabb lenne eljuttatni az üzenetet – nemigen jelennek meg az ilyen foglalkozásokon, szemben a témában már járatosabb, zöld érdeklődésű körrel. A helyi döntéshozók sok esetben az általános- és középiskola irányába terelik tovább a szakmai előadókat, holott a felnőttek számára is legalább annyira hasznos egy ilyen program, mint a jövő generációjának. Hiszen, ha csak az általános iskolásokhoz jutna el az üzenet, akkor Magyarország 2050-re elérendő klímasemlegességi célját úgy kellene elérni, hogy a folyamat során lemondunk a 2050-ben 40 éves vagy annál idősebb korosztály aktív közreműködéséről.

A lakossági beruházások megvalósulása a forráshiány (pillanatnyilag elérhető pályázatok hiánya), az energiaközösségek már említett hiányzó szabályozása miatt sokszor várat magára. Gyakori téma ugyanakkor a résztvevők részéről az önkormányzat, helyi közlekedési vállalat, ipar passzivitásának, rossz gyakorlatainak felemlegetése.

Konklúziók

A legfontosabb tanulságok tehát az alábbiak:

  •  Fontos, hogy a helyi közösségbe kívülről érkező szakmai támogatás mellett legyen egy „helyi hős”, aki proaktívan kézben tartja a folyamatot és visszatérően összehívja a helyi szereplőket. Ezt a szerepkört a helyiek számára ismeretlen, külső szereplők jóval kevésbé hatékonyan tudják ellátni.
  • A meglévő kapcsolatrendszerekre való alapozás sokkal eredményesebb, mint az alacsony válaszadási rátát hozó „hideg” megkeresések.
  • A szemléletformálási programok kialakítása és meghirdetése során kreatív módszerekre és célcsoportonként eltérő megközelítésre van szükség, hogy azokat is el lehessen érni, akik jelen pillanatban nem érdeklődnek a fenntarthatósági átmenet iránt. Egy egyszeri esemény ritkán ér célt, a mélyebb változások érdekében érdemes arra törekedni, hogy a szemléletformálási rendezvények, tanácskozások rendszeressé váljanak a helyi közösségben. Fontos lehet a helyben látható példamutatás, majd a fokozatosan kialakuló csoportnyomás is.

A helyi közösségek zöld átmenetének támogatásának folytatására nézve olyan megközelítést ajánlunk, amely során egy-egy települést, helyi közösséget egyszerre több oldalról is megpróbálnak elérni: pl. az önkormányzaton, az egyházközösségen és civil szervezeteken, illetve a helyi cégeken keresztül, így a szimultán több irányból érkező azonos üzenet erősítheti egymást.

A szemléletformálással, a fogyasztási szokások megváltozása által elérhető ÜHG kibocsátás-csökkentés lehetséges mértékéről és módszereiről korábbi tanulmányunkban számoltunk be. 


Kapcsolódó bejegyzések

 

Csalódást keltő ENSZ technikai klímakonferencia – a tudomány és a kibocsátás-csökkentés fontosságának megkérdőjelezése

Csalódást keltő ENSZ technikai klímakonferencia – a tudomány és a kibocsátás-csökkentés fontosságának megkérdőjelezése

Lezajlott az ENSZ időközi konferenciája, amely általában a külvilág számára eseménytelen, technikai színtű tárgyalásokkal telik, ezúttal azonban komoly politikai és taktikai csatározások helyszínévé vált a progresszív és a fosszilis iparukat védő országok között, miközben a kibocsátás-csökkentésben nem sikerült egyezségre jutni.

Kezdődik az ENSZ időközi klímakonferenciája – A következő hetekben kiderül, mivel kell a magyar elnökségnek főznie

Kezdődik az ENSZ időközi klímakonferenciája – A következő hetekben kiderül, mivel kell a magyar elnökségnek főznie

Hétfőn kezdődik az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezményének következő szakértői szintű ülésszaka a Keretegyezmény Titkárságának székhelyét adó bonni konferenciaközpontban. Ez az utolsó szakmai szintű nemzetközi klímapolitikai egyeztetés az idei „pénzügyi” COP29 klímakonferencia, valamint a magyar uniós elnökség megkezdése előtt. Mire számítsunk, hol kell előre lépnünk?