A Mátrai Erőmű éves ÜHG kibocsátásánál is többet megtakaríthatnánk, ha tudatosabban élnénk
02.06.2024
Szerző: Koczóh Levente András

A Green Policy Center legújabb számításai szerint, a fogyasztási szokások megváltozásával hazánk akár a mátrai erőmű jelenlegi éves kibocsátásánál többet is meg tudna spórolni az üvegházhatású gázok tekintetében, 2030-ban. Kinek a feladata lenne a szemléletformálás, és milyen eszközök révén lehet azt megtenni? Ezeknek a kérdéseknek néztünk utána.


A Green Policy Center egy modellezéssel alátámasztott kutatást készített annak megállapítására, hogy mekkora szereppel bírhat a fogyasztási szokások változása az éghajlatváltozás elleni küzdelemben Magyarországon. Megvizsgáltuk, hogy milyen további mozgástere van a lakosságnak, a civil szervezeteknek és az egyházaknak, illetve a vállalati, önkormányzati szektoroknak – vagy akár a központi kormányzatnak – arra, hogy az állam által a felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv tervezete szerinti szinten nyújtott pénzbeli támogatásokon és szabályozáson felül, még nagyobb csökkentést érjenek el az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásában a fogyasztási szokások megváltoztatása révén.  Mekkora többlet ÜHG kibocsátás-csökkentést lehetne elméletben ilyen módon elérni? Miért jó mindez a központi kormányzatnak, függetlenül attól, hogy ő maga végzi-e a szemléletformálási tevékenységet, vagy más szereplők? Milyen szemléletformálási eszközök segíthetnek elérni mindezt?

A szemléletformálási tevékenységek legfontosabb célja, hogy felhívják a figyelmet a szükségtelen fogyasztás elkerülésére

Bár ez az aspektus a jelenlegi fogyasztói társadalom előnyeit élvező piaci szereplőknek nem érdeke, sőt, akár az állam is ellenérdekelt lehet a csökkenő adóbevételek miatt, enélkül nem érhető el valódi fordulat a klímaváltozás elleni küzdelemben, illetve az anyaghasználat csökkentésében.

Ambiciózusabb és biztosabban elérhető klímacélok

A felülvizsgált magyar Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) tervezetéhez képest egy, az egyébként betervezett technológiai fejlesztések mellett érdemi szemléletformálással megerősített forgatókönyvvel jóval közelebb jutunk a 2050-es klímasemlegességi célhoz, amely 2030-ra és 2040-re is nagyobb ambíciószintet tenne lehetővé.

Aktív, sokszereplős szemléletformálással támogatott állami intézkedésekkel együtt biztosabban érhetők el klímavédelmi célok. Ez fordítva is igaz: a szemléletformálás elhanyagolásával nagy valószínűséggel nem érhető el a magyar 2050-es klímasemlegességi cél.

Modellezésünk szerint az ÜHG kibocsátások 1990-hez képest 2030-ra nettó 62,7%-kal, 2040-re 77,6%-kal, 2050-re pedig 86%-kal csökkennek a szemléletformálással megerősített forgatókönyvben. A felülvizsgált NEKT tervezetének bruttó számítási logikáját követve, e forgatókönyv alapján a 2030-as kibocsátás-csökkentési célszám 50% helyett 55% is lehetne az 1990-es szinthez képest.

A klímatudatos életmód sokakat motivál

A lakosság részéről Magyarországon – az ELTE kutatása alapján – széleskörű hajlandóság mutatkozik a fenntarthatóbb életvitel felé történő elmozdulásra. Ha el lehetne érni, hogy a hajlandóságból tettek következzenek, az hatással lenne a vállalatok, önkormányzatok gyakorlataira is, miként azok is képesek visszahatni a lakosság viselkedésére. A folyamatnak a civil szervezetek és az egyházak (ahogy ez a Green Policy Center Klímabajnokok című műsorának beszélgetéseiből is kiderül) is fontos szereplői lehetnek. Az állam számára is pozitív a klímavédelmi szemléletformálási tevékenység, akár ő maga végzi vagy finanszírozza azt nem-kormányzati szereplők részére kiírt programokon keresztül.

Az eddigi kisléptékű hazai tapasztatok jelentős hatást mutattak ki

Átlagosan 5-15%, energiamegtakarítás érhető el a lakosságnál és az irodákban pusztán a viselkedési formák, szokások, gyakorlatok megváltoztatásával. Egyes esetekben ennek többszörösére is van példa.

Ezeket az értékeket több, hazánkban zajlott, méréssel alátámasztott szemléletformálási projekt eredményeinek áttekintése alapján állapítottuk meg. Ezek az eredmények az infrastrukturális beruházásokhoz képest nagyon alacsony költséggel érhetőek el, viszont kellően komplex módszertanú programokra van hozzájuk szükség.

A szemléletformálással elérhető ÜHG kibocsátás-csökkentési potenciál ma még nagyrészt kihasználatlan. Amint a Green Policy Center által készített, Magyarország Második Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése bemutatta, a hazai klímapolitikában a nem szorosan technológiai „zöldítéshez” kötődő, inkább az egyénekhez kapcsolódó „puha” dimenziók egyelőre kisebb figyelmet kapnak.

A szemléletformálás akkor igazán eredményes, ha az infrastrukturális fejlesztések támogatják a fenntarthatóbb opciók elérhetőségét

A szemléletformálási tevékenység eredményességét és potenciálját nagyban növelné a megfelelő alternatíva és infrastruktúra elérhetősége (pl. több kerékpárút, elfogadható árazású fenntartható termékek stb.).


A fogyasztási szokások változása által elérhető ÜHG kibocsátás-csökkentés lehetőségei Magyarországon című tanulmány teljes szövege alább olvasható:

GPC-2023_szemleletformalasos-anyag_END


Kapcsolódó bejegyzések

 

2040-es klímacél: „Ej, ráérünk arra még?”

2040-es klímacél: „Ej, ráérünk arra még?”

Miért kell már most foglalkozni a 2040-es klímacéllal, miközben csak nemrég zárultak le a megemelt 2030-as uniós célhoz kapcsolódó jogalkotási eljárások? Hogyan és milyen mértékben kellene Magyarországnak hozzájárulnia a tervezett 90%-os uniós szintű csökkentési célhoz, amelyet az Európai Bizottság javasol? Mennyiben jelentene mindez eltérést az eddigi kibocsátás-csökkentési pályához képest? Ezeknek a kérdéseknek jár utána a Green Policy Center szakmai műhely friss elemzése, amely az Európai Bizottság 2040-es uniós klímacélra vonatkozó javaslatának Magyarország klíma- és energiapolitikai céljaira és eszközeire gyakorolt potenciális hatásait vizsgálta meg. Az anyag igyekszik azt a hiányt pótolni, hogy a Bizottság hatásvizsgálata csak uniós szinten készült, nem adja meg a tagállami szintű hatásokat.

Késik Paks-II, így több energiahatékonysági fejlesztésre és megújulóra van szükség

Késik Paks-II, így több energiahatékonysági fejlesztésre és megújulóra van szükség

Reálisan meddig lehet fokozni a jelen évtized megújuló energia célját úgy, hogy közben fennmaradjon az ellátásbiztonság és az áramrendszer egyensúlya? Mekkora lehetőségek rejlenek az energiahatékonyság javításában 2030-ig? Hogyan lehet elérni a 2030-as klíma-ambíciót úgy, hogy a korábbi tervek szerint a feladat elvégzésében oroszlánrészt kapó Paks-II. abban az évben még nem áll rendelkezésre? Milyen válaszokat adjon Magyarország az Európai Bizottság energia-és klímapolitikai ajánlásaira? A Green Policy Center ezen kérdéseknek járt utána.