A Green Policy Center tanulmánybemutató rendezvénye – “Az afrikai klímaváltozás okozta kihívások és azok hatása Európára”
02.23.2021
Szerző: Tibor Schaffhauser

Demográfiai robbanás, törékeny államok, etnikai ellentétek, dzsihádista ideológia térnyerése – csak néhány azon strukturális tényezők közül, melyek a klímaváltozás az afrikai országokban önmagában is jelentős hatását súlyosbítják, és amelyek összekapcsolódása tízmilliós népmozgást vetít előre a kontinensen. Az EU Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere ezért a humanitárius megfontolások mellett így az EU saját érdeke is egyben, hogy segítse Afrika fejlődését és stabilitását, az adaptációs folyamatokat – állítja Dr. Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója a Green Policy Center (GPC) felkérésére írt tanulmányában.

Afrika területének 60 %-a esik a sivatagi, illetve száraz éghajlati zónába, így itt minimális hőmérsékletemelkedés, illetve csapadékcsökkenés is drasztikus változást hoz magával. A hőmérséklet eddigi emelkedésének mértéke ugyan kisebb, mint amit az északi féltekén mérhetünk, de a következmények sokkal súlyosabbak:

  • a kontinens egészén gyorsul az elsivatagosodás üteme,
  • a csapadék mennyisége csökken – mint Kelet- vagy Dél-Afrikában –, vagy legalábbis egyenetlenné válik;
  • az esős és száraz évszakok ciklusa felborul, egyes csapadékosabb időszakok elmaradnak,
  • a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék gyorsan lefolyik az adott területekről, áradásokat, villámárvizeket okozva.

A klímaválság direkt következményein túl katalizátorként összekapcsolódva egyéb trendekkel azokat felerősítheti, és táplálhatja a már meglevő feszültségeket:

  • Afrika túlnépesedési, túllegeltetési dinamikája felerősödhet,
  • a nomád-földműves, az etnikai és a vallási szembenállás fokozódhat,
  • miközben a főleg mezőgazdaságból élő közösségek az esetek többségében idegenkednek az új technológiáktól és haszonnövényektől.

A földrész lakossága bő egy évszázad alatt nagyjából a tízszeresére, 1,3 milliárd főre nőtt, és az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re meghaladja majd a 2,5 milliárd főt. Mindez pedig azt jelenti, hogy a régi adaptációs módszerek – elköltözés új földekre – nem működnek, mivel a tízszeresére duzzadt populáció ezt nem teszi lehetővé.

A tanulmány leszögezi, Európa és Afrika története, gazdasága és biztonsága összefonódott, és emlékeztet, hogy a klímaváltozás által fokozott komplex kihívások óvatos becslések szerint is tízmilliós léptékű népességmozgáshoz vezetnek nemzetközi és belső migrációt is eredményezve. A dzsihádista csoportok működése egyelőre közvetlenül alig érinti Európát, de a szomáliai as-Sabáb vagy a nigériai Boko Haram által folytatott dzsihádista felkelések már évtizedek óta zajlanak, több tízezer ember életét követelték és milliókat kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. A kontinens több pontján jelenleg is zajló konfliktusok további eszkalációja fokozott fenyegetést jelent majd az Afrikában élő európai közösségekre is.

A tanulmány megállapításai szerint kiemelten fontosak az adaptációt támogató, az adott térség megtartóés ellenálló-képességét fokozó nemzetközi bi- és multilaterális külső finanszírozások, kulcskérdés azonban, hogy a külső innováció és tőke képes lesz-e alternatívát mutatni a fiatal afrikai generációnak – és hogy az él-e ezzel a lehetőséggel.

A tanulmány bemutatására online formában 2021. február 23-án került sor, amelyen a szerzővel Dr. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet vezetője és dr. Huszár András, a Green Policy Center igazgatója beszélgetett. A tanulmányt pedig az alábbi linken letöltve lehet elolvasni:

Kapcsolódó bejegyzések

 

A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése

A sürgősség érzete a tárgyalótermeken kívül maradt – az egyiptomi klímakonferencia első hetének elemzése

Szombat este valamivel éjfél előtt véget értek az Egyiptomban jelenleg is zajló ENSZ COP27 klímatárgyalások szakmai egyeztetései, átadva a lehetőséget a második héten érkező minisztereknek a politikai egyezségek meghozatalára. Bár sok előrelépést láthattunk és közeledtek a fejlett és fejlődő országok álláspontjai, még rengeteg munka áll a tárgyaló felek előtt a konferencia második hetében annak érdekében, hogy valódi eredményekről beszélhessünk Egyiptomban. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának gyorselemzése.

ENSZ klímakonferencia – Egyensúlykeresés a finanszírozás és az ambíció között

ENSZ klímakonferencia – Egyensúlykeresés a finanszírozás és az ambíció között

A héten kezdődik az ENSZ 27. éves éghajlatvédelmi klímakonferenciája, a COP27 Egyiptom elnökletével. Az „Afrikai COP”, ahogy a fejlődő országok illetik a konferenciát, komoly kihívások előtt áll: egyszerre kell növelnie a kibocsátás-csökkentési ambíciót, hogy tarthatók legyen az éghajlati célok és megőrizze a reménysugarat a kis szigetországoknak a túlélésre, valamint meg kell felelnie a fejlődő országok hatalmas pénzügyi elvárásainak is. Vajon sikerül-e az egyiptomi elnökségnek mindegyik fél számára elfogadható egyezségeket tető alá hoznia és milyen szerepe lesz mindezekben az Európai Uniónak?

Uniós vészhelyzeti energiaintézkedések – előremutató, de pusztán átmeneti megoldások egy strukturális problémára

Uniós vészhelyzeti energiaintézkedések – előremutató, de pusztán átmeneti megoldások egy strukturális problémára

Az Európai Unió tagállamainak energiaminiszterei egy többpontos intézkedéscsomagot fogadtak el az energiaár-válság tüneteinek kezelésére. Ebben maximalizálták az energiacégek profitját, újraosztva az extra bevételeket és kötelező fogyasztás-csökkentés előírva a tagállamoknak. A Green Policy Center álláspontja szerint bár a lépések előremutatók, a közös energiapiac kihívásait csak rövidtávon kezelik. Gyorselemzés az energiaminiszterek szeptember 30-ai rendkívüli tanácsülésének eredményeiről.